EmceeMike blogja

Mostanában elég sok ilyen van, de remélem ez nem olyan nagy probléma. Ha nem tetszik, el is lehet menni, ugye ( :D )

Szóval még szerdán sikeresen abszolváltam a rutin vizsgát, a tegnapi nap pedig már megvolt az első városi vezetés, vagyis gyógykör, ahogy az oktatóm mondja. Nem mondom, hogy rosszul ment, de azt sem hogy jól. Elsőre szerintem teljesen korrekt volt. Előtte kicsit paráztam is, hogy nehogy valami nagy marhaságot csináljak, de megnyugtatott az oktatóm, hogy bízzak magamba és bízzak őbenne is.

Visszatérve pedig szerdára: Vizsga után részt vettem egy kis vízipipázós plurk találkozón, ahol sok új arcot ismertem meg, és egész jó kis csapat jött össze. Jó dolgok ezek, bírom amikor sokan vagyunk és megy a marhulás, ökörködés. Ahogyan tegnap is például, szintén egy kisebb tali keretén belül sikeresen leamortizáltunk egy bringóhintót. 7-en ülve rajta egy padkára akartunk fel ugratni, de durrdefekt lett belőle. Ez is csak nekünk sikerülhet :D

Aztán a mai nap is meló volt és utána, ahogy fentebb írtam az első forgalom óra, aztán megint egy kisebb összeröffenés, privát-családi-membersonly jelleggel, meghitt beszélgetős-édizős (copyright) formában.

Megmondom őszintén én igazából inni akartam, de azt meg majd bepótolom úgyis ma, ez a kis tali meg így volt jó, ahogy volt. :] A résztvevőknek meg köszi és puszi.

Subscribe koncertre meg menni kell.

Elég eseménydúsan indult a hét, fogalmazzunk így. Kezdve egy vizsgával majd rohanással az utolsó vezetésre, gyakorlásként a rutin vizsga előtt. Bár azt szokták mondani, hogy pörögve jó az élet. Ezzel mondjuk egyet is értek, imádom a pörgést, de ez a mai valahogy nem jött be.

Nem vicces dolog az, hogy még jóformán el sem indultam itthonról és már annyit izzadtam, hogy ruhát cserélhettem volna rögtön. Nem is magával az lenne gond, hogy izzadok hanem azzal, hogy mennyit. Azt mindenki tudja szerintem, hogy ez egy természetes jelenség, így hűti magát a mi csodálatos testünk; igaz nem túl esztétikus látványt nyújt. A bőrnek viszont jót tesz, ezt sokan nem tudják.

A közérzetemnek viszont ma nem tett jót. Nem volt ínyemre például tűző napon beülni az autóba, miután már így is ragadtam mint valami mézesmackó. Hálistennek vezetés közben kitudtam zárni ezt a problémát és megcsináltam mindet, ahogy kell. A végén még egy dícséretet is kaptam, ami nagy szó az oktatóm stílusát ismerve.

Hazaérve aztán hosszú idő után megint átélhettem a széthasadafejem annyira fáj c. műsor velejáróit. Gyanítom, hogy ez a meleg az oka, vagy az állítólagos front, ami holnap érkezik kis hazánkba.

A hét pedig folytatódik nagyjából hasonló fordulatszámon, most pedig miután megnéztem a Brazília - Egyiptom Konföderációs Kupa mérkőzést -ami az eddigi legjobb volt - bedőlök az ágyba.

Ezt a számot pedig még mindig imádom:

Ilyen időszak is előfordul elég sokszor így most is, pedig elvileg lenne miről pofázni és jártatni az ujjaimat és a virtuális arcomat, de valahogy nem volt sem kedv, sem erő hozzá. Ez van, ezt kell szeretni. Ahogy Bali kollega plurk-jét olvastam, úgy láttam hogy nem vagyok ezzel egyedül. Így nem is izgatom magam annyira emiatt.

Összefoglalnám akkor röviden az elmúlt hét eseményeit, ha poénos akarnék lenni akkor bedobnám, hogy EmceeMike blog rádió, Budapest. Híreket mondunk. De ezt inkább, hanyagoljuk.

A hét, ahogy szinte mindig egy maratoni melózással (7-18) kezdődött, majd kedden egy vizsgával folytatódott. Szerdán aztán megtörtént a régóta várt hagyatéki tárgyalás, ami természetesen nem hozott egyelőre sok eredményt, hála a mi drága országunk világon egyedülálló bürökráciájának. Mondhatnám azt is Hofi szavait ide csempészve: Éljen és virágozzék....a bürökrácia! Tudnék erről az egészről regény hosszúságú élményeket és szennyet írni, de ismét csak megkíméllek titeket ettől, remélem jól teszem. Viszont, hogy némi öröm is legyen az ürömben, amikor hazaértünk akkor kaptunk egy levelet a biztósítótól miszerint az életbiztosítás összegét átulták a lakáshitelbe, és nem csak hogy kiegyenlítette a számlát, de még maradt is valamennyi amit majd fel lehet venni, már ha jól értelmeztük a levelet. A nap további részét aztán a plurk-ről már megismert barátokkal, pajtikkal töltöttem, vidám és jó hangulatú találkozó lett végül belőle. A nap végére erősen megfogyatkozott a csapat, de ez nem befolyásolta a hangulatot, sőt.

Pénteken ismét egy kis meló volt, majd vezetés, ami már jól megy, de a gyakorlás sosem árt, ugye. Este pedig egy kis warm up volt a bulira, a Dark Mokkában. Szerény személyem három dögös, tapasztalt és szűz hölgy (és ez nem aximoron) társaságát élvezhettem és élveztem is. Majd miután elfogyasztásra került megfelelő mennyiségű alkohol, átvonultunk a Moulin Rouge nevezetü puccproletár szórakozóhelyre. Azt már előzetesen tudtuk, hogy nem olcsó a hely, ellenben drága. Tehát a puszta magyar föld fia, nem tud könnyen berúgni, de még csak be csiccsenteni se, hacsak nem rabolt ki előtte egy bankot. Épp ezért volt a warm up is előtte. Aztán ahogy beléptünk én már láttam, hogy a sejtéseim beigazolódtak. Maradjunk annyiban, hogy nem az a szokványos szórakozóhely, amihez hozzá van szokva az egyszerű ember. Ellenben, hogy ne csak negatív kritikával illessem a helyet hozzá teszem, hogy az este további alakulásával kezdett a véleményem visszafele húzni. Ennek pedig oka az a fergetes hangulatu buli, ami kialakult ott.

A program kezdődött két erősen melegnek tűnő pasas ének produkciójával, a végén egy 90-es évek blokkal, ami meg is adta az alaphangulatot, többek közt nekem is, mert mint sokan tudjátok, rajongom a 90-es évek zenéjéért. Nem is ért véget ez az irányvonal, folytatódott tovább disco formájában és előkerültek már 60-70-80-as évek slágerei is a teljesség igénye nélkül természetesen. A buli olyan jóra sikeredett, hogy fél 4-4-ig sikerült maradni és vidám hangulatban hazaesni.

Szombaton összeszedve magamat, folytatva a hétvégét Nova Prospect koncerten vettem részt a Trafóba. A kezdés eléggé elhúzódott így ivással próbáltuk fenn tartani a hangulatot, amivel nem is akadt probléma. A koncert hozta a szokásos jó hangulatot, talán még túl is szárnyalta az eddigieket, talán a Dürerest nem, de sokkal energikusabbnak tűnt nekem. A végén aztán kicsivel korábban, mint egy nappal előtte, de sikerült ismét hazaesni.

A vasárnapi nap pedig passzív pihenéssel, lustulással telt. Ilyen napok után nem is árt egy kis pihenés. Megnéztem Talma első szereplését a Moto GP-ben és a Dél-Afrikában játszodó Konföderációs Kupa első két meccsét is, ami egy fajta előfutára a jövő évben szintén itt megrendezésre kerülő világbajnokságnak.

Ez volt az előző hét dióhéjban, ami jó nagy dióhéj lett végül. Na de kezdődik ismét egy hét, rögtön vizsgákkal, többek közt szerdán a rutin vizsgával.

Nem egészen egy órája éltem a demokráciában lefektetett jogommal és a személyi ill. lakcím igazolvány bemutatása után bevonultam a fülkébe és behúztam két vonalat, majd a borítékba tettem a papírt és beledobtam az urnába.

Megtettem, mert fontosnak tartottam, hogy én is hozzájáruljak ahhoz, hogy kik képviseljenek többek közt engem is az EU-ban. Megtettem, mert kötelességemnek éreztem. Azokkal akik nem mentek el különböző okokból, egyetérteni nem tudok, csak megérteni őket. Ez is egy vélemény természetesen, de azt fejezi ki, hogy az ember nem él azzal, amihez joga van lassan húsz éve. Pedig az is lehet, hogy pont ezért a jogért harcolt 89-ben. A részvétel 17 órakor 30.25 % ami kevesebb, mint 5 éve ez gondolom az esőnek és a politikától való elfordulásnak tudható be az emberek között.

Érdekes dolog még a szándékosan elrontott szavazat, mint egy fajta tiltakozás. Ez is egy vélemény, megértem ezt is, de abba is bele kellene gondolni, hogy szerencsétlen emberek, akik össze számolják a szavazatokat jegyzőkönyvet kell írjanak róla, hogy miért nem érvényes az a szavazat, majdhogynem novellás terjedelemben. Velük szemben ez elég nagy kicseszés, így ezzel sem tudok egyet érteni. 8 párt, vagy pártszövetség indult ezen a választáson és olyan nincs, hogy egyik sem áll közel az emberhez semmilyen tekintetben.

Érdekes azonban, hogy Erdélyben azon belül is Székelyföldön milyen magas a részvétel az eddgi adatok alapján.

A 16 órai adatok alapján kevesebb, mint két százalékpontra csökkent a különbség az élen álló havasalföldi Teleorman és a továbbra is harmadik helyen álló Hargita megye között a részvételi versenyben. A mezőny nagyon széthúzódni látszik: 14,95%-os országos átlag mellett a nagyobbik székely megyében a polgárok 23,64%-a adta le voksát, az utolsó helyre csúszott Bukarestben viszont még a 10%-ból sem sikerült kitörni. Kovászna 21,25%-on áll, és meglódulni látszik Szatmár megye, ahol a délelőtti relatív apátia után 16 óráig 18,16% ment el szavazni. Az országos átlag felett van még Bihar és Maros megye is, 17% körüli eredménnyel. (forrás: mandiner.hu)

Úgy tűnik a Magyar Összefogás Listája - amiről már tettem említést - sikeres kampányt folytatott. Sikerült az erdélyi magyarokat egységesen megszólítani és az urnák elé terelni. Gyanítom, hogy a magyar intézményvezetők leváltása is közrejátszik a nagy aktivitásban.

Visszatérve kis hazánkba én kifejthetném most, hogy a 7 jelöltre miért nem adtam le a voksomat, de olyan hosszú lenne, hogy megkíméllek titeket ettől. Egyre leadtam és nem is rejtem véka alá, a Fidesz-KDNP-re húztam be az ikszet, de gondolkodtam a Jobbikon is. Mint katolikus keresztény, mint székely magyar és mint fiatal konzervatívan radikálisan gondolkodó ők állnak a legközelebb hozzám. És felvállalom igen. Ha valaki ezután másképp néz rám és megítél, lelke rajta és ássa el magát. Én sem nézek le senkit.

Kiegészítés:

Szeretnék gratulálni a Fidesz-KDNP-nak a hatalmas győzelemhez, A Jobbiknak a minden várakozásnál nagyobb sikerhez és a 3, valamint az RMDSZ-nek és az MKP-nak a 3 ill. 2 mandátumhoz. És külön szeretnék gratulálni az SZDSZ-nek is, igazán örömteli számomra az eredményük. :]

Higgye el fontosabb vagy higgyék el fontosabb az, hogy mi lesz az SZDSZ-szel, annál, hogy mi lesz ezzel az országgal!És ezt nagyon őszintén mondom....

Hé kislány oldal csak a fejedben létezik,
amit nagyapám épített, apádék szétszedik
Jobb oldal, bal oldal még mindig nem fogtad fel?
Fősulis létedre nem az eszedért lopnak el
A sok tompa fej csak béget ahogy kell
A vizet eladják, ha túl későn kapjuk fel
Te nem így gondolod, akkor álljunk meg egy szóra
Őszintén, te mit látsz Bajnai Gordonba?
A válság miatt tényleg mindenkinek nehezebb?
Nah gyere hajolj közelebb had súgjak neveket
Jah, hogy az egész világon ez valóban így lenne?
De fura, a Japánok nem buktak a hitelbe
Érvelni kellene és nem csak hangoskodni
biztos te se kiáltasz majd ha próbál agyon nyomni,
pár száz áruló, ki eladná a hazámat
és mivel kimondom egyszer majd holtan találnak.

Ref:

-Nem hazaárulók!
-Akkor mi az anyám kínja?
-Nem született bűnözök!
-A nagybátyjuk sem az?
-Nem perverzek!
-csak latexban vonaglik
-Nem drogosok!
-De ti majd azt csináltok belőlük.
-Nem hazaárulók!
-Akkor te hogy mondanád?
-Nem született bűnözök!
-A fivérük sem az?
-Nem perverzek!
-Csak a gyermeket stírölik.
-Nem drogosok!
-De be vannak tépve rendesen.

Pár lángoló kuka volna az égő város
Jah, hogy hazudsz mint a vízfolyás, így már világos
Van egy dalom tudod, Magyar földre a címe
Hallgasd meg egyszer mit mondok a refrénbe
Én volnék a huligán? apuka pici lánya,
remélem kényelmesen ülsz a lízingelt verdába
Amig bírja a kassza, fizeted a részletet
Jah, hogy hülyeséget beszélek meg mindenben tévedek.
Te a saját utad járod, ne kényszerítsen senki
Oké, hát elmondom miből fogsz lakást venni
Ha meghal majd a nagymamád, és rád hagy valamit
Idézd fel nyugodtan FankaDeli szavait
Kérlek mutasd meg, hogy mi épült ebben az országban,
mert bármerre jártam, csak bontást téglát találtam
Jah tudom ez hülyeség, jobb oldali maszlag
Vagy leesett már végre, hogy téged is "átbasztak"

Ref:

-Nem hazaárulók!
-Akkor mi az anyám kínja?
-Nem született bűnözök!
-A nagybátyjuk sem az?
-Nem perverzek!
-csak latexban vonaglik
-Nem drogosok!
-De ti majd azt csináltok belőlük.
-Nem hazaárulók!
-Akkor te hogy mondanád?
-Nem született bűnözök!
-A fivérük sem az?
-Nem perverzek!
-Csak a gyermeket stírölik.
-Nem drogosok!
-De be vannak tépve rendesen.

Én a jövőre koncentrálok, ezért féltelek téged
Értem én, hogy színészvágy, és hogy a munkád végzed
De nyugtass meg, hogy a forgatáson kifordult a gyomrod, jah
hogy bunkó vagyok, és ezt te tényleg így gondolod
A változást én is várom, akárcsak a börtönök
Gyurcsány, Kolompár, Gusztos nem felejtett öltönyök
Azért örülök, hogy beszéltünk, jah és a végére
határolódj el tőlem ahogy tanultad a TV-ben
Mert FankaDeli szélsőséges gyűlölködő csürhe
Egy szemében Hitler Darthvader összes műve
Építsd csak a jövőt egy töketlen papucsra,
aki a popsid miatt kánonban kamuzza,
hogy bizony csúnya fasiszta undorító magyarok
Nah kitaláltad-e, hogy vajon kire szavazom?
Nah kitaláltad-e, hogy vajon kire szavazom?
Nah kitaláltad-e, hogy vajon kire szavazom?


Ref 2x :

-Nem hazaárulók!
-Akkor mi az anyám kínja?
-Nem született bűnözök!
-A nagybátyjuk sem az?
-Nem perverzek!
-csak latexban vonaglik
-Nem drogosok!
-De ti majd azt csináltok belőlük.
-Nem hazaárulók!
-Akkor te hogy mondanád?
-Nem született bűnözök!
-A fivérük sem az?
-Nem perverzek!
-Csak a gyermeket stírölik.
-Nem drogosok!
-De be vannak tépve rendesen.

Pedig nem is vagyok oda a rapért, az igényesebbet néha még meghallgatom. Ez most nagyon bejön és párszor fog még pörögni a lejátszóba.

Ez a kérdés merült fel bennem az utóbbi pár napban több dologgal kapcsolatban is. Először is ugye a trianoni szégyen paktum évfordulójával kapcsolatban , amiben a székelyek vesztettek a legtöbbet, ugye. Sajnos. Erről írtam már az előző bejegyzésemben, így ezt nem is fejtegetném tovább. Megemlékezések is voltak sok helyen határon innen és túl is. Érdekes módon kevesebbet emlékeztünk erre a gyalázatra, mint például a holocaustra (Amit már lassan tagadni sem szabad, de egy évben tízszer meg kell emlékezni róla) és az is érdekes, hogy a tv híradók közül csak a duna tv, a hír tv és az echo tv említette meg és vetített le a témával kapcsolatos felvételeket.

Talán még csak arról nem volt szó a korábbi bejegyzésemben, hogy a hőnáhított és elérhetetlennek tűnő revízió gondolatának alternatívája mi lehetne. Mi lehetne az ami valamilyenképpen visszaadja a határon túli és azon belül is az erdélyi magyarok szabadságát. Ez az autonómia intézménye, amiről más sok szó esett, sok helyen, de azt nem mondhatjuk, hogy elcsépelt lenne a téma. Határon innen ezt mindenkinek támogatnia kell, mert csak így lehet elérni a végső célt.

Természetesen ez a románoknak egyáltalán nem tetszik, miért is tetszene. Olyannyira, hogy ismét a rendszerváltozás idejében már alkalmazott eszközökhöz nyúltak vissza. Ahogyan 89-ben, most is elkezdték leváltogatni a magyar intézményvezetőket helyükre pedig románokat ültettek, állítólag a „kormánypárt programjának gyakorlatba ültetése miatt”. Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön is így történt többek között. Itt Antal Árpád polgármester immár ötödször is elhelyezett egy "Ebben az intézményben magyar vezetőt váltottak le” feliratú gyászkeretes táblát, de ezúttal lánccal egy zászlótartó rúdhoz is kötötték azt, mert korábban már négyszer is eltávolították azt. Ebből heves nyilatkozat váltások és később egy összeszólalkozás kerekedett ki.

Erre a leváltogató akcióra szerencsére azonnal reagált az erdélyi magyarság és még hónapokkal ezelőtt őrlángokat gyújtottak a hegyek ormain, ahogyan ezt tették a rendszerváltozás előtt is. A tüntetések is megindultak természetesen, teljesen jogosan, így például Marosvásárhelyen több, mint tízezren vettek részt egy tiltakozó nagygyűlésen, ahol az RMDSZ és az EMNT képviselői szólaltak fel a Magyar Összefogás Listája nevében, többek közt Tőkés László európai parlamenti képviselő és Markó Béla az RMDSZ elnöke is.

A cikkből szeretnék idézni, mert átfogalmazni nincs se kedvem, se erőm jelenleg és ott van minden szépen, ahogy kell:

  Azt üzenjük mi, Székelyföld, Erdély magyar népe: Erdélyt nekünk nem lehet ideadni, mert Erdély nem a románoké, hanem a miénk, a miénk is, Erdély a közös tulajdonunk! Húsz éve próbálják a magyarságot letiporni, elűzni, de nem sikerült, és most sem fog sikerülni, mert nem hagyjuk visszafordítani a történelmet – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök szerdán, Marosvásárhelyen tartott nagygyűlésen.

Az RMDSZ és az EMNT felhívására közel tízezren gyűltek össze Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a magyar intézményvezetők leváltása elleni tiltakozásul tartott rendezvényen.

Sokan székely népviseletben, RMDSZ és székely zászlókkal érkeztek a központi térre, ahol Markó Béla szövetségi elnök mellett többek között Tőkés László, az EMNT elnöke, valamint a két szervezet számos vezető tisztségviselője is részt vett.

Beszédében az RMDSZ elnöke felidézte a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi magyar jogkövetelő megmozdulásokat, amelyeken Sütő András magyar közíró vezetésével a kétnyelvű feliratokért, magyar iskolákért, jogaiért szólalt fel a magyarság. – Akkor is megpróbáltak mindent, hogy a reményt megfojtsák, hogy akaratunkat szétporlasszák. De nem sikerült! Az elmúlt húsz évben sorra megvalósítottuk mindazt, amit akkor célul tűztünk ki – mutatott rá a szövetségi elnök, aki felidézte azt is, 1990 márciusában a magyarok ellen tüntetők azt kiabálták, hogy „inkább meghalunk, minthogy Erdélyről lemondjuk, minthogy Erdélyt a magyaroknak adjuk! Erdélyért nem meghalni kell tisztelt magyarok és tisztelt románok! Erdélyért élni kell, küzdeni kell, határozottan, céltudatosan: azt üzenjük mindenkinek, a miniszterelnöknek is, hogy Erdély többet érdemel! – mondta.

A szövetségi elnök leszögezte: a magyarságnak ma is sikerülni fog kilábalni a nehéz helyzetéből, ha összefog, ha egységes marad, így teremthető meg az autonómia is.

- Ostobák a román politikusok, ostoba a román kormány, amely nem látja, mit tesz azzal, hogy vissza akarja fordítani a történelmet, amely nem látja, hogy semmi értelme a feszültségkeltésnek. Ostobák azért, mert nap mint nap azt bizonyítják Székelyföld népének, egész Erdélynek, hogy ebből a helyzetből a megnyugtató, végleges stabil jövő éppenhogy az autonómia! Erdélynek sokkal nagyobb szabadságot, sokkal nagyobb demokráciát, és az erdélyi régióknak autonómiát! Ez a megoldás! – összegzett Markó Béla szövetségi elnök.

Tőkés László EP-képviselő beszéde elején üdvözölte a megjelent csángómagyarokat, akiknek még a létét is tagadják a posztkommunista Romániában. Hitvallásaként Mikes Kelemen egyik híres sorát idézte: „Vagyok, aki voltam, s leszek, aki vagyok”. A múlt, jelen és jövendő hármasságában önazonosságunk történelmi időbeliségének és egyben önmagunkhoz való hűségünk időfelettiségének egyetemes érvényű megfogalmazása – hangsúlyozta a püspök, majd alkalmazta a mai kárpát-medencei magyarokra: embernek kell maradnunk az embertelenségben, elembertelenedő korunkban, jelentette ki, hívőnek és kereszténynek egy hitében kikezdett, keresztény gyökereiben megingatott szekuláris Európában, és magyarnak kell maradnunk az újra feltámadó kommunista internacionalizmus és a neoliberális kozmopolitizmus kettős szorításában. Embernek, kereszténynek és magyarnak kell maradnunk a pánromán és pánortodox homogenizációs politika diszkriminatív, kisebbség- és magyarellenes gyakorlatot folytató Romániában. Trianon 89. évfordulóján, áldott emlékezetű Márton Áron erdélyi püspök bebörtönzésének 60. évfordulóján, Szoboszlay Aladár és társai kivégzésének hetedik évtizedében, a temesvári felkelés és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóján ez ellen emeljük fel szavunkat a fél évszázados születésnapját nemrég ünneplő egyesülő Európában. Abban az Európában, emelte ki a Magyar Összefogás Listájának vezetője, amelybe a választók által adott erővel készülnek most a jelöltek. Aki rájuk szavaz, mondta Tőkés László, az újra feltámadó nacionálkommunizmus, a kisebbségellenes intolerancia, az etnikai diszkrimináció, az emberi méltóságunkban sértő magyarellenesség ellen szavaz. Aki rájuk szavaz, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság, a közösségi jogok, a magyar kisebbségi önrendelkezés, Erdély autonómiája, Székelyföld területi autonómiája és a csángómagyarok mellett voksol – sorolta Tőkés.

Itt megemlítette: Szlovákiában, Pozsonyban épp ezekben a pillanatokban gondolkodik a parlament azon, hogy kitiltsa Orbán Viktort Szlovákia területéről, mert, amint Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke mondotta, a szlovák kormány a volt kommunista SMER indítványára újra elővette a magyar kártyát, és meg akarja félemlíteni a felvidéki magyarokat Orbán Viktor elnök bűnbakká kiáltásával, illetve az MKP törvényen kívül való helyezésének kezdeményezésével. A jelenlévők szolidaritást vállaltak a felvidéki magyarokkal.

Tőkés rámutatott: a forgatókönyvek, amelyek a volt kisantant országaiban életbe léptek, kísértetiesen ismerősek, mind a kommunista reflexek túlélését bizonyítják. Romániában a „kormánypárt programjának gyakorlatba ültetése miatt” váltják le a magyar intézményvezetőket – ez pont olyan, mint amikor „Pártunk és kormányunk” irányelveit erőszakolták. Szerbia, Szlovákia, Románia, Magyarország, Ukrajna – „világ kommunistái, egyesüljetek”, fogalmazhatnánk meg az aktuális kárpát-medencei politikai mozgások lényegét.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ismételten hangsúlyozta: nemzetköziesíteni kell a magyar kérdést, Európa elé kell vinnünk problémáinkat. Ezért kell vasárnap, június 7-én elmennünk szavazni. Egy a nemzet! Legyen NÉGY! Éljen az Unió, Erdéllyel! – zárta a beszédét Tőkés László.

Szóval 20 év után már egyre közelebbről látszik az autonómia, csak már itt lenne.

1920. június 4-én, fél 5-kor került sor az első világháborút lezáró szerződés aláírására, Versailles-ban, a trianoni kastély falai közt, ami ránk nézve inkább paktum volt, mint sem egy egyezmény. Az okmány megvitatásába minket, magyarokat nem vontak be, semmit sem tehettünk, csak a rádióból értesültünk arról, hogy hol húzták meg az új határokat. Az új határokat amivel elcsatolták az ország több mint két harmadát, népességünknek több mint a felét, folyókat, hegyeket, völgyeket, mezőket, barátokat, családokat választottak szét. Ezt nem lehet és nem is szabad elfelejteni, ahogy belenyugodni sem lehet és nem is szabad, annak aki magyarnak tartja magát legalábbis biztos nem.

A Magyarok Világszövetségének tegnapi sajtótájékoztatója után a vezetőség szabad beszélgetésbe kezdett. Az Igazságot Európának! című petícióban kérik az igazságtalan döntés felülvizsgálatát. Idős, egész életüket a magyarság szolgálatában eltöltött, sőt ötvenhatos veteránok keseregtek ugyanazon, mint a mai huszonéves nemzeti szellemű fiatalok.                                                    (forrás: bombagyár)

Végre! Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy egy ilyen kezdeményezés elinduljon? Hogy felülvizsgálják ezt a gyalázatos paktumot? Hogy megindulhasson valami biztató a hőnszeretett revízió gondolata és a cselekvés között? Szomorú, nagyon szomorú.

És akkor idéznék továbbra is a bombagyár bejegyzéséből, mert csak egyet tudok érteni vele és szépen összefoglal mindent, amit tudni kell erről a témáról.

Trianonról beszélni kell, soha nem lehet megunni és elfogadni sem. Az, ha nemzeti tragédiánk nem elkendőzzük, hanem beszélünk róla, éppen tisztelgés honunk előtt. Az magyar ember, akinek fáj Trianon, és ezt nem szégyelli kijelenteni. Örökké fáj, ami bennem fáj! Trianon véres sebeket szakít ma is a lelkünkön, mert nem tudtuk meggyászolni, elrejtették, jelentéktelen színben tüntették föl, sőt büntették is. Mikor lehetőségünk nyílt volna revideálni a döntést, jóvátételt kérni vagy csupán egy bocsánatkérést követelni, Magyarország hazaáruló vezetői mindig elfordították az arcukat, nemzetünk pedig soha nem ért végére a gyászmunkának. A magyarság lelki alkatának, mentális állapotának és a ránk olyannyira jellemző honfibúnak egyik legnagyobb oka, hogy nem gyászolhatjuk, ami elveszett, de már nem lehetünk büszkék arra sem, ami a mienk. Ezt azok is érzik, akik nem is tudnak a trianoni döntésről, de nem értik, miért ilyen a nemzet.

Feldolgozhatatlan, példátlan esemény és igazságtalanság, melyet elszenvedett ez a nemzet. Közel hétszáz éves alkotmányát, a Szent Korona egyedülálló eszmeiségét tették tönkre a döntéssel, melyet már előre kiterveltek, majd hamis tényekkel jogos területi követelésnek vagy bosszúnak neveztek el.

Pedig korábban nem létező államokat, Csehszlovákiát és Jugoszláviát hozták létre és a történelemben valaha volt méretüknél sokkal nagyobbra duzzasztották, mint Romániát. Magyarország folyóit, melyeket a magyar föld issza, elfoglalták a hódítók s azt kérték: fogadjuk el, mert ezt érdemeljük! A nemzetközi jog a magyarság védelmében nem járt el, a magyargyűlölet pedig gyökeret vert és a mai napig felüti a fejét.

Azt hazudták és hazudják ma is saját iskoláinkban, hogy Magyarország felelőssé tehető az I. világháború kirobbanásáért, s ezzel a magyar anyanyelvű, de szívükben megtört, nemzetáruló tanárok generációk fiatalságába próbálnak bűntudatot ültetni, úgy tesznek, mintha akár ez a tett is legitimálná egy nemzet széttépését, etnikumának későbbi irtását. Pedig minden magyar tudja meg és mondja el: Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként volt cselekedni kénytelen, melynek hadügyi döntéseit már 1867 óta a bécsi hadügyminisztérium hozta meg. Bécsben döntöttek, és a Koronatanácsban egyedül Magyarország tiltakozott a háború kitörése ellen! 1914. július 7-én gróf Tisza István kérte a Monarchiát, másnap pedig személyesen Ferenc Józsefnek írott levelében jelezte, hogy ne lépjünk háborúba. Mikor biztossá vált, hogy hazánk akarata nem teljesül, jegyzékbe foglaltatta, hogy győztes háború esetén sincsenek Magyarországnak területi igényei. A miénk az, amit Isten nekünk kimért, nem kérünk egyetlen tölggyel sem többet a világból!

Ha a vesztes háború következménye lett volna Magyarország feldarabolása, hogyan magyarázzák azt, hogy már a háború előtt és kezdetén is szó esett róla? 1914. július 23-án az Oroszország, Szerbia és Románia között létrejött katonai egyezmény olyan magyar területeket ígért Szerbiának, amely területen szerb sosem élt. Bár a belgrádi szerződés aláírásakor Oroszország már nem is létezett, a Szovjetunió pedig nem volt tagja az antantnak, az ígéretet a hatalmak mégis teljesítették.

Ha pedig valóban a háború kirobbantásáért hibáztattak minket (mint láttuk: azt is jogtalanul, hiszen a döntést Bécsben hozták), akkor miért került 4026 km² ahhoz az Ausztriához, amely a háború alatt végig ugyanahhoz az államhoz tartozott, mint Magyarország, és több felelősség terheli a háború kirobbanásáért, mint az azt ellenző Magyarországot?

A falvak lakói nem törődtek bele, hogy elszakították őket Magyarországtól. Az emberek szenvedtek és hazájukért fegyvert is ragadtak. 1923-ban tíz hűséges falu harcolta ki, hogy hozzánk tartozhasson. Ezen faluk többségének népessége nem is magyar, hanem német és horvát nemzetiségű volt, de Magyarország a Szent Korona országaként a Korona tanát gyakorolva inkább jelentettek otthont a magyarországi németeknek, mint a német ajkú Ausztria! E tíz visszatérő falu neve tiszteletünk jeléül álljon e helyen:
 

Alsócsatár
Felsőcsatár
Horvátlövő
Kisnarda
Nagynarda
Magyarkeresztes
Németkeresztes
Ólmod
Pornóapáti
Szentpéterfa

A háború alatt népességével arányban Magyarország vesztette el a legtöbb lelket: a magyarság lélekszámának 15%-át. A háború után azonban tovább gyilkolták a magyarokat; Kárpátalján és Szolyván 18 000-en nyugszanak közös sírban, Szerbiában pedig 40 000 magyart mészároltak le. Az 1947-ben aláírt párizsi szerződés a trianoni folytatásának tekinthető, bizonyos szempontból még túl is tett azon.

Az országunkat megcsonkító és nemzetünket megnyomorító, jogtalan és nemtelen döntéseket senki sem bírálta felül, Európa megfeledkezett arról a nemzetről, mely állandóan védte a nyugatot, s ezért nélküle talán a tengerentúlon sem jöttek volna létre államok. A legnagyobb bűn, amelyet elkövethetünk az áldozatokkal és hazánkkal szemben, ha nem küzdünk az igazságunk mellett, ha feladjuk.

De mi nem adjuk fel! Nem, nem, soha!                                         (forrás: bombagyár) 

És akkor a végére még egy kis saját gondolat: Ha. Ezaz amivel nem kezdünk mondatot, de én most így kezdem. Ha nincs ez a paktum, akkor a dédnagyszüleim úgy haltak volna meg, ahogy születtek, magyarként. Ha nincs ez a paktum, akkor a nagyszüleim úgy születtek volna meg, ahogy az ő szüleik is, magyarként. Ha nincs ez a paktum, akkor az én jó apám és anyám is magyarként született volna, és magyarként születtem volna én is a húgommal együtt. Nem így történt. Talán ez is része annak, amit Isten a székelyekre és így ránk is rótt, a folyamatos hányattatást, a hazátlanságot, a megkülönböztetést, ami mindig elkísér minket, sajnos. Mert mi, székelyek ezt kell elviseljük 1920 óta, itt szőröstalpú románok vagyunk, ott pedig büdös magyarok. Legalábbis sok, a magukat okosnak és hitelesnek tekintő emberek szemében. Ezek az emberek igazából csak azt felejtik el, amit egy idevonatkozó vulgáris vicc is jól mutat:

Miről beszélsz te nagyszájú, pökhendi, te! A székely szarta a magyart!

Lassan fél év telt el azóta, hogy elvesztettem az én Ábelemet. És hétfőn amikor a temetőben felidéztem azt az estét rájöttem, hogy mennyire nem vagyok ezen még túl. Nincs olyan nap, hogy ne hiányozna és ahogy álltam lehorgasztott fejjel, némán a kereszt előtt az furakodott a gondolataimba, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ez ő, hogy itt van és, hogy már csak a névtábláját láthatom, meg a képeket, családi videókat amik az évek során összegyűltek. Nem hiszem el, hogy ilyen megtörténhetett velünk. És, hogy jobb legyen ez az egész most aggódhatok a nagyapámért is. Vizsgálgatják már egy ideje, de semmi biztatót nem tudnak mondani. Az orvosokat már így is utálom, apámmal is ezt csinálták, küldözgették ide-oda és mire kiderült a valódi probléma, már késő volt. El se tudom képzelni, hogy akkor Romániában milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben, ha itt is ilyen rossz, de azért hallom a rokonoktól és nem vagyok tőle nyugodtabb.

Olyan ez az egész mintha valami átok lenne rajtunk. Két embert már elvesztettünk a családból, mindkettőt a rák miatt. Most pedig reménykedünk, hogy nem veszítünk el még valakit, mert az már túl sok lenne ilyen rövid idő alatt. És én még csodálkozom, hogy megint jönnek vissza a depis gondolataim. Próbálnék felállni már végre egy sorozatnyi körbepörgőrúgás után, már-már azt gondolom, hogy sikerült is, de úgy marha nehéz ha újabb és újabb pofoncsapásokat és tökönrúgásokat kapok.

Egyedül ami kicsi reményt tud adni, ahhoz hogy ne essek vissza megint ugyanoda ahol voltam, az egy kis fenyőfának köszönhető. Van hozzá egy kis történet is. Szóval amikor megtörtént a sajnálatos esemény, nekem az furakodott a fejembe, hogy ő valószínűleg haza szeretne menni még utoljára és ott nyugodni békében. Hiszen mindig oda húzott a szíve, Erdélybe, a Hargitára, a hazájába, az otthonába.

El is kezdtünk erről beszélgetni és arra jutottunk, hogy bár ő ezt szerette volna minden bizonnyal, inkább maradjon itt hozzánk közel, hogy meglátogathassuk amikor csak akarjuk. Így utólag bele gondolva, jól döntöttünk. Elvégre a lelke az úgyis ott lesz, ahol ő akarja. Akkor aztán az jutott eszembe, hogy valami szép emléket kell állítani neki, olyat ami utal a származására és egyszerű mégis, amilyen ő is volt. Ez már tervben is van, és amikor eljön az ideje a sírkő mellett egy kopjafa fogja mutatni, hogy itt bizony egy székely nyugszik, talán az egyik legnagyobb.

A fára pedig visszatérve. A nagyapám hozta még a temetéskor, de akkor nem lehetett elültetni. Három kicsi fenyőfát hozott onnan, ahol együtt kaszáltak, ő és apám, a szülőfalu mellől, a hegy lábától, otthonról, hazai földből. A három kis fenyőfából sajnos kettő elpusztult, nem bírta az itteni klímát. A legkisebb és a legéletképtelenebb viszont, most ott van a kereszt előtt, gyökeret eresztett és már friss szép zöld hajtásai vannak. Vigyáz rá és egyúttal persze ránk is.

Azt hiszem valami ilyesmim lehet nekem mostanság. Éjszaka sokszor előfordul, hogy nem sikerül elaludjak, nappal meg persze már menne a fáradtságtól. Így volt ez tegnap éjszaka is. Egyszerűen bármit csináltam, nem sikerült elaludnom. Csak forogtam jobbra-balra az ágyban, néztem a plafont és próbáltam valami szépre gondolni, hátha az majd segít. Nem segített, pedig volt választék a szép dolgokból. Ekkor elkezdtem filmezni, hogy hátha abba majd belealszom, de ez az ötlet is meddőnek bizonyult. És itt már kezdtem nagyon ideges lenni és innentől már amiatt nem sikerült elaludni. Aztán persze reggel, amikor csörgött az óra akkora sikerült végre, csak akkor meg muszáj volt felkelni. Egész jól bírtam mondjuk, kicsit morcosan de eltelt a nap, a holtpontokat pedig kibekkeltem. Aztán délután bepótoltam a hiányt és egész este kótyagos voltam. Most pedig ismét fenn vagyok emiatt, de azt hiszem most nem lesz gond az elalvással köszönhetően a fájó torkomnak meg eleve a közérzetemnek.

Több ilyet azért nem szeretnék, mert ha felborulna a biológiai órám az elég gázos lenne. Úgyhogy fel kérek valakit arra, hogy mindennap vágjon fejbe egy gumikalapáccsal, ha nem tudnék elaludni. Ki vállalja? 

Itt a nyár, ezt már mindannyian érzékeljük a sokszor 30 celsius feletti gatyarohasztó melegben. És ha már nyár, akkor vizsgaidőszak, közeledő vakáció, strand-uborka-dinnye na meg fesztivál szezon.

Hála annak, hogy a munkával szerzett pénzemet nem vertem el teljesen, úgy néz ki idén több fesztiválra is befizetek, legalábbis szeretnék. Elsőként ott van ugye a legnagyobb ilyen esemény kis hazánkban, a Sziget. Valószínűleg ismét egész héten végig ott leszek, mint tavaly. Csak így lehet az igazi sziget feelinget megérezni és azonosulni vele, ahogy írtam is ezt korábban a beszámolókban itt. Nem is feltétlen a koncertek miatt, hanem emiatt az érzés miatt már megfogja érni, még ha drágább is a jegy, mint tavaly. Szóval augusztus 12-17. Sziget, rock and roll, őrület, pogó, sajtos hotdog meg csapolt sör.

A másik kiszemelt az egyik kedvence kisvárosomból, Sopronból a (na melyik?) van, volt, lesz... VOLT fesztivál. Ez ugyan kisebb, mint a Sziget de ettől talán családiasabb is. Több minden miatt is kiszemelt nekem ez a fesztivál egyébként. Sopront imádom ez az egyik ok, VOLT-on még nem voltam ez a másik, fellép a Limp Bizkit ami eléggé nagyot dob a dolgon, és az sem utolsó tényező, hogy az unokatesóm révén meg van oldva a szállás kérdése is. A bérlet sem olyan veszélyes, mint a Sziget esetében. Summa summárum. Van, VOLT, lesz? Majd meglátjuk.

Végül de nem utolsó sorban egy másik szívemhez nagyon közel álló város, Szeged (L) és az Ifjúsági napok, leánykori nevén a SZIN. Az érvek amik mellette szólnak, nagyjából ugyanazok, mint a VOLT esetében is. Szegedet szintén imádom, még nem SZINeztem, és fellép a Guano Apes, ami megint mozdít egyet a mérlegen. Ne feledjük persze itt sem a családiasabb hangulatot, ami a Szigetre már nem kimondottan jellemző. Tehát, augusztus 26-30, Szeged, SZIN. Reméljük. :]

Csábító még ezen kívül a Hegyalja és az Azfeszt fesztivál is, de nagy valószínűséggel ezek már nem férnek be a keretbe és az időbe, pedig...pedig. Na de majd legközelebb sorra kerülnek talán.

És akkor végére egy kis olvasóközönség megmozgató kérdés: Ti mit csináltok nyáron, hova mentek nyaralni illetve ellátogattok-e a felsoroltak közül valamelyik fesztiválra, vagy valamelyik itt nem felsoroltra?

A könyvet még ugyan nem olvastam, de előbb utóbb arra is sort fogok keríteni most, hogy már láttam filmen. A Da Vinci kód folytatásának titulálják, de olvastam olyat is, hogy valójában az előzménye. Igazából mindegy is, a stílusa ugyanolyan. Magával tud ragadni és el tud gondolkodtatni ez a film is. És mindezt úgy, hogy katolikus hívő vagyok. Igazából nem is értem, hogy miért vannak felháborodva mindenütt emiatt a történet miatt, ahogy a Da Vinci kód miatt is. Hiszen ez csak kitaláció, történelmileg be nem bizonyított téziseken alapszik nem pedig tényeken.

  A történet szerint Svájcból, a CERN laboratoriumából eltűnik egy üveg antianyag, amit nem sokkal előtte hoztak létre a kutatók. Ez az antianyag elég veszélyes, hatalmas robbanást tud okozni, ha nem megfelelően bánnak vele. Ezek után felkeresik a szimbólumok és jelek nagy kutatóját, Langdon professzort mert a Vatikánból eltűnt 4 bíboros is. A Vatikánban ekkor nagy a nyüzsgés, a pápa ugyanis meghalt. Az ún. konklávé összegyűl, hogy megválasszák  új földi vezetőjét Isten egyházának. A 4 elrabolt bíboros az esélyesek, így a konklávé napokig nem tud döntést hozni. Az eltűnt antianyag alapján a gárdisták azt gondolják, hogy az egész Vatikánvárost felakarják robbantani. Ezt a feltételezést meg is erősíti egy ismeretlen üzenete, amiben az áll hogy óránként kifogják végezni a bíborosokat majd a bomba végez a Vatikánnal. Langdon a jelek alapján a titkos tudósok által létrehozott titkos társaságra, az Illuminátusokra gyanakszik. A legenda szerint ez a társaság tudományos tényekkel akarta cáfolni a Katolikus Egyház dogmáit.

Sok évvel ezelőtt pedig ezt megelőzendő a keresztények elkezdték üldözni őket és inkvizíció vádjával kivégezték őket. Az Illuminátusok azonban nem tűntek el és bosszúra éhesek. Milyen érdekes, hogy éppen akkor bukkantak fel újra, amikor az Egyház a legsebezhetőbb. Langdon és segítője Vittoria megpróbálja feltárni és megfejeteni ezt a régi legendát, hogy megmenthessék a 4 bíborost.

Szpojler nélkül nagyjából ennyi. A végére persze marad egy érdekes kis csavar ami ismét csak el tud gondolkodtatni. Érdemes megnézni, szerintem nagyon jó lett. Még talán jobb, mint a Da Vinci kód, bár az is tetszett.

Volt anno ez a hídfelégetés magam mögött dolog, elég jól sikerült mondhatni, erről már volt is szó. Viszont van úgy, hogy azt érzem még mindig nem égtek fel azok a hidak és egész könnyen át tudnak kelni rajta a dolgok, ha nagyon akarnak.

Nagyon masszívak, olybá tűnik, hogy égetés helyett robbantásra lesz szükség. Mondjuk megfelelő mennyiségű c4-gyel simán meg lehetne oldani a dolgot. Csak a megfelelő helyekre kéne elhelyezni és a híd összeomlik.

És nemrégiben tudtam meg, hogy ez a robbantás be is fog következni. Már meg is van az időpont. Ami pedig érdekes az egészben, az az, hogy nem én fogom elhelyezni a bombákat meg a gyutacsokat, hanem a híd másik oldalán álló, anélkül hogy tudná azt. 

Az illetékesnek fogalma sincs arról, hogy azzal amire készül valószínüleg nekem fog segíteni. A bombája pedig elfogja vágni az összeköttetést köztünk és ezzel talán megindulhat a rehabilitáció, a gyógyulás és a felejtés időszaka, valamint ennek táptalaján valami új és érdekes, valami csodálatos indulhat meg végre. Ez a tipikus látom az alagút végét fázis, csak még messze van és dudál.

Ha nem értették ezt az egészet, az nem véletlen. Szeretek rébuszokban és virágnyelven kommunikálni, aki meg érti az tegye fel a kezét, tegye fel a kezét, tegye fel a kezét!

Sok évadfinálé volt a jelenleg is futó sorozatok között, de ezúttal kiemelkedett közülük egy, a Prison Break, mivel az egyben az utolsó rész is volt. Nem lesz több már sajnos, csak egy dvd film, ami magyarázatot fog adni az utolsó részben már elővetített négy év múlva, miértjeire és hogyanjaira. (szép mondat, mi?)

Meg kell, hogy mondjam szomorú vagyok, hogy nem lesz már több. Igaz, hogy ebből már többet nem nagyon tudtak volna kinézni, mégis elnézegettem volna még egy ideig, ahogy Michael kiterveli és végrehajtja az újabb és újabb menekülési és megszökési terveit. Tulajdonképpen ha így nézzük, akkor végig erről volt szó az egész sorozatban. Az első évadban a börtönbekerüléssel, majd a szökési kísérletekkel, aztán a második évadban a meneküléssel, a következőben ismét egy börtön és ismét megszökés. Itt már olyan lerágott csontnak tűnt az egész és kezdett unalmassá is válni, de aztán jött a negyedik évad és ismét a kedvenceim közé verekedte magát a Prison Break.

Zseniális volt az a húzás, hogy rég nem látott arcokat hoztak vissza, például Sarat, akiről azt hittük már halott; pár szálat elvarrtak és újakat indítottak el, na és a Scylla az igazi nyerő ötlet volt. Összehozni a régi csapatot, hogy megbuktassák és porig rombolják "a Céget" más se kellett hozzá, hogy oda tapasszák az embert a monitor, vagy a tv elé. Aztán ezek a csavarok a történetben, Don Self árulása, versengés a Scylla megkaparintásáért, Michael betegsége és a két testvér halottnak hitt anyjának a felbukkanása eléggé felperzselte a kedélyeket a szezon végére. Volt itt minden, dráma és happy end is, na meg a jól ismert ez történik 4 év múlva bejátszása.

Annál résznél mondjuk nem sok kellett, hogy elbőgjem magam. Mindig is megérintettek a filmek, abszolút bele tudtam élni magam mindig a szituációkba, de most aztán különösen ennél a temetős jelenetnél, ahol a kis Michael virágot helyez el az apja sírjánál. Erre is megvolt az utalás a vége előtt nem sokkal, a tengerpartos sétálós jelenetben, ahol Michaelnek ismét elkezdett vérezni az orra. Ezután már rögtön tudni lehetett, hogy mi fog következni.

Hiányozni fog ez a sorozat, hiányozni fog Michael és a zseniális észjárása, a gondolkodása; Lincoln aki mindig az erejével próbálta elintézni a dolgokat; Mahone, aki a végére egész szimpatikus lett és még sorolhatnám sokáig. A dvdt pedig epekedve várom, kíváncsi vagyok milyen magyarázatot adnak mondjuk Kellerman felbukkanására és az a bizonyos négy év eseményeire is.

Haver mutatta ma ezt a videót, azt mondta hallgassam meg, mert nagyon jó. Hát azóta is a hatása alatt vagyok. Ez az ember valami droid, de jó értelemben. Eddig is csodálattal néztem a beatboxosokra, de ő kiemelkedik közülük. Zseniális amit csinál és ráadásul ehhez egy szintit, egy keverőt, egy mikrofont, pár pedált meg egy hangfalat használ. Csak ki áll az utcára és nyomja. A videón épp Bristolba tolja a feszes ütemeket, de a myspace oldala szerint turnézik is. Szívesen meghallgatnám ha eljönne Pestre is, az már biztos. És akkor a videó.

Még több ilyen.

Felbőgtek bizony a munkagépek és neki álltak aratni, no nem a búzát, hanem a mi idegeinket. Vagyis megkezdődött május elsejével az európai parlamenti választás kampány időszaka.

Legelsőként ugye az érdekkonzervatívok kezdtek plakátolni. Habsburggal és Bokrossal próbálják majd elérni a küszöböt amire nem sok esély van, úgy tűnik, de majd kiderül.

A szocik kampányára ki sem térek annyira semmit mondó és elcsépelt már, de ami a leginkább szembetünő és felháborító az a szabad, demokraták kampánya. Hát az meg mi? Uszító, gyűlöletkeltő és gyomorforgatóan undorító egyszerűen. Eleddig én úgy tudtam, hogy a szadesz volt az aki leghangosabban tiltakozott a rasszizmus, a kirekesztés, a megbélyegzés és még egy csomó hasonló dolog ellen. És akkor most ők is ugyanazt csinálják ezekkel a plakátokkal. Nem kell bemutatni melyikről beszélek, Ki lesz a harmadik erő? Ki döntsön Magyarország jövőjéről? Ezekkel a mondatokkal próbálják megint összegyűjteni a tőlük elforduló liberálisokat. Hát mi ez kérem, ha nem rasszizmus? Az árpádsávosokat úgy beállítani, mint a főgonoszok elég rossz húzás volt.

Persze ha kicsit mögé látunk a dolgoknak akkor hamar rájövünk, hogy mire jó ez az egész. Gondoljunk csak bele egy Jobbikos szavazó meglátja az árpádsávot egy Szadesz plakáton, akkor biztosra vehetjük, hogy ő már elmegy szavazni. És ezt próbálja kihasználni most ez a kis törpepárt, ami már nem az a rendszerváltó erő ami 90-ben volt. Szépen majd becsússzanak a Jobbik hátán a küszöb fölött, már ha célba ér az üzenet. Az is előfordulhat, hogy megint öngólt rúgnak majd maguknak, mint az agymosós kampányukkal tavaly tavasszal.

A kérdésre válaszolva egyébként inkább az árpádsávosok, mint az állítólagos szabad, demokraták, de leginkább egyik se.