Volt anno ez a hídfelégetés magam mögött dolog, elég jól sikerült mondhatni, erről már volt is szó. Viszont van úgy, hogy azt érzem még mindig nem égtek fel azok a hidak és egész könnyen át tudnak kelni rajta a dolgok, ha nagyon akarnak.

Nagyon masszívak, olybá tűnik, hogy égetés helyett robbantásra lesz szükség. Mondjuk megfelelő mennyiségű c4-gyel simán meg lehetne oldani a dolgot. Csak a megfelelő helyekre kéne elhelyezni és a híd összeomlik.

És nemrégiben tudtam meg, hogy ez a robbantás be is fog következni. Már meg is van az időpont. Ami pedig érdekes az egészben, az az, hogy nem én fogom elhelyezni a bombákat meg a gyutacsokat, hanem a híd másik oldalán álló, anélkül hogy tudná azt. 

Az illetékesnek fogalma sincs arról, hogy azzal amire készül valószínüleg nekem fog segíteni. A bombája pedig elfogja vágni az összeköttetést köztünk és ezzel talán megindulhat a rehabilitáció, a gyógyulás és a felejtés időszaka, valamint ennek táptalaján valami új és érdekes, valami csodálatos indulhat meg végre. Ez a tipikus látom az alagút végét fázis, csak még messze van és dudál.

Ha nem értették ezt az egészet, az nem véletlen. Szeretek rébuszokban és virágnyelven kommunikálni, aki meg érti az tegye fel a kezét, tegye fel a kezét, tegye fel a kezét!