Körülbelül két hónapja volt egy nagy beszélgetésem két igen jó barátommal egy elég kényes témáról. Eléggé magam alatt voltam akkoriban, talán az az időszak volt a legrosszabb és legnehezebb. Ez kitűnik az akkor írt bejegyzésekből is. És akkor két angyal leszállt az égből, hogy segítsen rajtam. Én előadtam a végeláthatatlanul hosszú sztorimat dióhéjban az angyalkák pedig végighallgatták és jó tanácsokat adtak, hogy ezt és ezt innentől miként és hogyan és miért csináljam.
Akkor kicsit olyan szkeptikusan álltam hozzá, de udvariasan végighallgattam és aztán másnap elgondolkodtam. Lehet benne valami - gondoltam - így hát megtettem a szükséges lépéseket. Azóta nem akarom elkiabálni, de kezdem jobban érezni magam. Az is lehet, hogy ez a csak az egyre többet sütő napnak és a jó időnek tudható be és valójában a hullámvasút felfelé tart egy kicsit aztán ismét lerobog velem, nem tudom. Inkább mégis azt érzem, hogy talán emiatt a jótanács miatt jobb, szárazabb, tisztább érzés. Kezdenek a szuicid gondolataim is elmúlni, bár gyanítom hogy még nem tűntek el teljesen. Egy szóval kezdek kimászni a kaksiból! ( Úristen lemertem írni. Csak el ne kiabáljam, tényleg. )
Az angyalkáknak pedig akkor még egyszer ezer és még sok ezer köszönet és ölelés és csók és miegymás. <3
Utolsó kommentek