Régóta nem írtam már ide, pláne nem ilyen témában, de most meg van kötve a kezem és nem tudom mit tehetnék még. Amiről írok az egy vallomás Nektek kedves olvasóim, de főleg Gracenek, akiről már tudtok ha Facebook-on ismerőseim vagytok. 

Márciusban megismertem egy lányt, aki azonnal elvarázsolt engem az elbűvölő szemeivel és személyiségével. A neurotikusságával, a kis bakijaival, az első randin elcsattant az első csók is. De még előtte végigbeszéltünk két éjszakát telefonon. Tudjátok az milyen? Hogy megismersz valakit és mintha már ezer éve ismernéd? És beszélgettek, beszélgettek órákig? Nagyon intenzív két hetet töltöttünk el. Megtetszett nekem nagyon. Az első randin még viccesen meg is kérdeztem, hogy: Járunk? Jót nevettünk mindketten ezen. De időközben furcsa és ijesztő dolgok is elindultak, akkor legalábbis. Egyértelműen tudatta velem, hogyha hamar nem szeretek bele, akkor nincs értelme ennek. Aztán egy esti beszélgetés alkalmával elaludt a kis drágám és félálomba bevallotta, hogy szeret. Én nem voltam még erre kész. Idővel biztos, de akkor megijedtem. És elkezdődtek a jelek a ragaszkodásról.

Ha követtetek engem amióta él ez a blog, akkor tudjátok, hogy volt egy kapcsolatom, ami nagyon megviselt. Fél évig szenvedtem utána és a következőbe csak belemenekültem. Az egészségem is ráment. Utána megfogadtam, hogy többször ilyen nem fordulhat elő. És megtanultam együtt élni a magánnyal és hogy ne engedjek ilyen közel magamhoz senkit, mert újra megbánthatnak és sérülhetek. Így őt is eltaszítottam magamtól. Persze volt egy bakija, amin kiakadtam, de azt megtudtam volna bocsájtani, ha egy szinten vagyunk a kapcsolatban.

Aztán a sors úgy hozta, hogy egy kiborulás alkalmával őt hívtam fel. Onnantól kezdve változott meg az életem. Ennek több, mint 3 hónapja már. Ő segített nekem felállnom a padlóról. Azok után is, hogy én kidobtam kvázi és elmenekültem előle. De nem csak ennyit tett. Segített abban is, hogy megtudjak újra nyílni. És nekem sikerült. Beengedtem őt és őszintén, tiszta szívemből szeretem több, mint 3 hónapja. Olyan érzéseket hozott felszínre bennem, amikről nem is tudtam, hogy vannak nekem. Mélyek, igazak és tiszták. Már foglalóm is van a kezére. Azt tervezem, hogy megkérem a kezét, összeköltözünk, megesküszünk és gyerekeket szül nekem. Egy életet letudnék és le is akarok élni úgy, hogy elalszok a "dorombolására" :) 

Tudjátok, ő egy igazi kincs. És ezt márciusban még nem láttam. De már tudom. Nem hiszi el magáról, csak játssza néha a keményet, de kevés az önbizalma. Pedig ragyog, amikor mosolyog. Amikor szerelmesen rám néz reggel, akkor a legszebb. És szép, nagyon szép nő. Igazi nő és tudja használni a nőiességét. Hogy nem tökéletes? Nem is azt keresem. Hogy nem felel meg a mai elcseszett kor elvárásainak? Kit érdekel, nekem kell megfeleljen. Hogy duci? Én is az vagyok és elfogadtam így magam és őt is, sőt. Így tetszik és izgat fel. És tudom, hogy tesz érte, hogy változzon. Ezenkívül ragyog akkor is, amikor a "testvérei" közt van. Szerintem akkor szerettem bele végleg, amikor először láttam velük együtt. Akkor merült fel bennem, hogy én ettől a nőtől gyereket akarok. A gyermekeim anyja kell, hogy legyen, mert csodálatos anya lesz. 

Most viszont ott tartunk, hogy egy hajszál választ el attól, hogy szakítson velem. És nem tudok már mit tenni, mert eltiltott a találkozástól és jövőhét csütörtökig nem is beszélünk. Nem akarom elveszíteni. Igen, elkövettem egy hibát. Egy ideje nagyon sok lett a munkája és kevesebbet tudunk találkozni, ez engem megviselt, ő pedig jobban bírja. Nem volt semmi átmenet, egyik héten még sülve-főve, következő héten már alig. Kibuktam és a kollégáinak meg egy barátjának írtam részegen éjjel, hogy nem érem el. Ezenkívül üzeneteket hagytam a hangpostáján, lelki zsarolás..tudjátok. Szánalmasan viselkedtem. Másnap rögtön megbántam, de már késő volt. Nagyon leordította a fejem, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe hoztam a kollégái előtt. Tegnap pedig magyarázkodhatott a barátjának is, úgyhogy újra. Büntiből csak kedden találkoztunk, hosszas győzködés után. Készültem neki egy cuki kis romantikus verssel. Tudtam, hogy nem ugrik a nyakamba, de kicsivel több hatást vártam tőle. Most pedig már nem beszélhetünk csütörtökig. Tudom, hogy hibáztam, egy idióta voltam. De ez nem ok arra, hogy szakítson velem, vagy szerintetek igen? Azt mondta 7 hónapja szeret. Tegnap viszont már azt, hogy döntött, mert nem bírtam tovább a cinikus beszólásokat és visszalőttem. Nem akarom elveszíteni.

Ha szakító okot kéne találjak, akkor csak azt tudnám felhozni, hogy én kidobtam őt, mert gyáva kukac voltam. És fájdalmat okoztam, akkor neki. Emiatt megérdemelném. És ezt a keresztet nem tudjátok milyen nehéz hordozni, amikor eszembe jut, akárhányszor a szemébe nézek. Csak akkor fogok tudni magamnak megbocsájtani, ha az oltárnál kimondtuk az igeneket. Előbb nem. 

Ennyi nagyjából, amit tudnotok kell. Drukkoljatok kérlek, hogy ne következzen be amitől félek és megvalósíthassam vele a terveimet. Számítok rátok!