Igaz, hogy már jó ideje megjelent az album én mégis hagytam érni magamban és vártam ezzel a kritikával, ahogy az előző lemeznél is tettem. Pedig ezúttal nem voltak olyan érzéseim, mint legutóbb. Akkor nagyon meglepődtem és nem akartam elhinni, hogy tényleg Linkin Parkot hallgatok. Ezzel szemben most már más a helyzet. 

A Living Things sokkal inkább hozza elő azokat az emlékeket és érzéseket, amiket a Hybrid Theory idejében éltem át és meg. Igaz, hogy még mindig sok az elektronika, de 2012 van és a srácok is felnőttek már. Sokat komolyodtak és ez megérződik mind a zenén, mind a kinézetükön. És igazából olyan érzése van az embernek, amikor hallgatja, hogy ez a 12 szám egyvelege az ősi Linkin Park hangzásnak és a mai modernebb zenének. Én már őszintén szólva nem is tudnám elképzelni a srácokat úgy, mint 2000-ben. Az akkor zseniális volt, a nyers rock zene ötvözve a hip-hoppal és az elektronikával nem is beszélve a sokat mondó szövegekről. Manapság viszont nem élnek át ők sem olyan dolgokat, ami miatt vissza kéne nyúlniuk a sötét már-már depressziós gondolatokhoz. És ha belegondolunk még a legnagyobb rajongók is megunnák a bandát, ha egy lére menne minden lemez. 

A legelső szám speciel tökéletes példa mindarra, amiket leírtam.
Hallgassátok, szeressétek!