Rég jártam erre megint, közben hátunk mögött van egy karácsony meg egy szilveszter és itt az újév. Megmondom őszintén nem azért nem írtam, mert nem lett volna mit, hanem mert egyszerűen annyira zavarosak voltak a gondolataim, hogy abból semmi értelmes nem került volna ki.

Belső konfliktusok egész sorával hadakoztam, nem is beszélve a magánéleti dolgokról. Meghánytam-vetettem a dolgot és arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha kicsit itt hagyok mindent és elmegyek feltöltődni az ünnepek alatt. Így el is utaztunk húgommal Aradra, az én szülővárosomba, ahová nem csak geológiai szálak fűznek, hanem rokoniak is. Eddig úgy tekintettem egyébként magára a városra, mint az életem egy állomására, de ez alatt a cirka két hét alatt rájöttem, hogy nem csak egy állomás, hanem a második (harmadik, sokadik) otthonom. Sokkal inkább otthon éreztem magam, mint itthon Pesten. 

Most Pestet, vagyis inkább az otthonomat érzem inkább egy állomásnak, és folyton betolakodik a gondolataim közé, hogy nem itt van a helyem és, hogy visszafogok térni még szülővárosomba, vagy Erdélybe. Ez még persze a jövő zenéje. De nagyon kacérkodok a gondolattal.

Szóval Új év, új remények. Remélem felpörög ez a blog is újra, ahogy a szerelmi életem is. És ha minden jól megy dolgozni is fogok nemsokára. 2011 állok elébe a kihívásoknak, de azért csak óvatosan!

Ezt meg csak azért is!