EmceeMike blogja

Ismét egy kis hírösszefoglaló:

Az előbb néztem a statisztikákban, hogy július 9-én 151 látogató járt itt, ez eddig a legmagasabb, ha jól emlékszem az előző olyan 100 körül lehetett. Igaz, hogy nem sok ez, de mivel nem vagyok egy médiamogul ezért örülök ennek is, sőt. Köszi szépen mindenkinek, aki ebben benne volt.

Tegnap voltam Állatkertben Esztivel. Az idő épp alkalmas volt a sétálgatásra, úgyhogy kellemesen végig lehetett gyalogolni az egészet és megnézni, hogyan sziesztáznak az állatok. Mert a legtöbb állat etetés után lefeküdt és jobb esetben úgy, hogy látni is lehetett. Persze, hogy a balance meglegyen volt ellenpélda is. A leopárdok mutattak be a nagyérdeműnek egy kis pofozkodós-üldözős játékot, a gorilla pedig nagy nevetést váltott ki azzal, hogy oda jött a plexi üveg elé és háttal leült, mint egy cseppet sem palástolva, hogy szarik ránk magasról. :]

Épp amikor már nagyjából minden négy és soklábút megnéztünk, akkor elkezdett csöpörögni, úgyhogy nemsokára elindultunk kifelé. Kinn az árusoktól vettem egy zöld-fehér fradi sálat, már régóta akartam egyet, mert eddig még nem volt. Lehet mostmár meccsre menni. :] Ezt követően elmentünk az Aréna Plázába ahol ettünk meg egy csomó időt eltöltöttünk a libribe a könyvek nézegetésével. Komolyan, ha annyi pénzem lenne a fél boltot megvenném... Csak egy élet nem lenne elég annyi könyv kiolvasására.

Az új The Idoru album, a Face The Light első hallgatás után üt, még fog pörögni párszor azt hiszem.

32 nap van még a Szigetig, már alig várom hogy egy hétig mással se törödjek csak, hogy melyik koncertet akarom látni még, és hogy mi legyen a következő kör pia. Egyelőre még nincs térkép az idei helyszínekről, ami azért nem ártana, mert állítólag most minden színpad máshol lesz, mint eddig. Kivéve persze a Nagyszínpadot. Ha mégse változtatnának, akkor nem lesz gond, mert ez lesz a negyedik év, hogy kinézek erre a nagyszabású eseményre és már betéve tudom, hogy mi hol van. Mondhatnám azt is, hogy csukott szemmel, részegen is eltalálok bárhova :D

Ezenkívül hiányzik még az is, hogy a tavalyi évvel ellentétben, egyelőre még nincs egyéni programfüzet szerkesztő cucc se, ami azért nagyon jó volt tavaly. Kinyomtattam és nem kellett a nagy és több 10 oldalas programfüzetet lapozgassam, hanem körülbelül két oldalon ott volt, ami engem egyáltalán csak érdekelhetett, időponttal és helyszínnel együtt. Ha nem lesz ilyen jóság később sem, akkor muszáj leszek csinálni egyet.

Ezek vannak.

Marilyn Manson eléggé érdekes fickó és akkor még finom voltam és kurva nőies, így igen. Megosztja az embereket eléggé, de leginkább a legtöbb embert elriaszt a külseje és a botrányai. Én azonban most nem erről az oldaláról fogok locsogni, mert nem igazán érdekel ez amíg megír olyan számokat mondjuk, mint a mOBSCENE, vagy a This Is The New Shit.

Már pedig tud ő ilyeneket ha akar, meg a feldolgozásai is zseniálisak, a maguk nemében és stílusában. Vegyük például a Tainted Love című számot, hát az mennyire odabasz már. Az eredetije is, az kétségtelen, de az én fülemnek inkább ez jön be. Ott van aztán még a Depeche Mode dal is, a Personal Jesus, vagy az örök zöld sláger, a Sweet Dreams. Zseniálisak, imádom őket. Rock discoban hatalmasat szoktam ezekre táncizni.

Abban viszont biztos vagyok, hogy az új album dalaira nem fogok pogózni, sem táncolni, mert nem érdemlik meg. Teljesen hiányolom azt az érzést, amit akkor érzek ha hallgatom a fenn linkelt számokat. Olyan kis langyos meleghúgy íze van körülbelül az egésznek. Néha elő-elő villan azért egy kis igazi Mansonos beütés, még azt is megkockáztatom, hogy egyik másik szám még jónak is mondható, de együttvéve az egész egy elég nagy kalap kaki. Sajnálom, ha beletiportam ezzel a Manson rajongó olvasóim lelkivilágába, de az is lehet, hog ők is így éreznek, mint én.

Igazából azon gondolkodom, hogy adjak-e neki még egy esélyt, hátha változik a véleményem valamelyest második, harmadik hallgatásra.

Kicsit olyan vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból a film után. Jó film ez, nem vitatom. Sőt ki is mondom, hogy valóban jó. Mégis valahogy olyan savanyú volt a szájam széle amikor egy magamba üldögéltem a villamoson és átgondoltam magamba a nap dolgait, meg a filmet. Valami nekem hiányzott, de nem tudom megmondani, hogy mi az a valami. Talán az, ami megvolt az első két részben is; és ami abszolút hiányzott nekem a harmadik részből. A terminátor érzés megvolt persze, de nem tudom, valami nagy durranás, vagy egy olyasfajta érzés hiányzott, amit akkor is éreztem, amikor hatodjára-hetedjére néztem meg körülbelül az Ítélet napját. Szerintem ha egy sima akciófilmre ültem volna be és nem tudnám, hogy ez a Terminátor, akkor nem húznám a számat még olyan picikét se, mint most.

Merthogy a film alapvetően odateszi magát. Akció van dögivel, közben kis elgondolkodtató, jólmegmondós és emésztő szünetekkel, amikor is feldolgozza a kis néző, hogy ez mi is volt akkor tulajdonképpen.

Christian Bale, mint John Connor abszolút jó választás volt. Láttuk őt már sok filmben, elég ha csak a Sötét Lovagot, vagy az Equilibriumot említem példaként. Jobbat nem igen találhattak volna, ő meg igen profin csinálja, amit csinál. Jelenesetben egyedül menti meg az emberek jövőjét. Szeretjük őt.

 A másik akit kiemelnék az Sam Worthington, ő az aki Marcust alakítja, zseniálisan. Azt hiszem nyugodtan kijelenthető, hogy a következő szuperhős. Remélem kapni is fog valami jó főszerepet, kíváncsi lennék arra, hogy miként alakít más filmben.

A film egyébként úgy indul, hogy Marcus aki halálra van ítélve, megengedi, hogy a testét felhasználják majd bizonyos kísérletekhez; és mennyire nem tudja akkor még, hogy mekkora hibát vét ezzel. Jön ezután a szokásos bevezető rész egy kis cyborg irtással és magával a főszereplővel. Tudni kell ehhez persze, hogy miért van ez így. Ehhez látni kell először is az előző részeket, de ha esetleg lenne olyan aki még nem látta volna (az nézze) annak, akkor gyorsan összefoglalnám.

Az emberek a modernizálódás és gépiesedés csúcspontját élik. Egy feltaláló egy chipet fejleszt ki, amivel elindít egy hatalmas láncreakciót. Elkezdik építeni a robotokat és szokás szerint óvatlanok, ezért történhet meg az, hogy a cég (Skynet) számítógépe öntudatra ébred és elkezdi az emberi fajt likvidálni, mint a potenciális ellenséget. Elsősorban John Connor a célpont, akit már gyerekkorában is megpróbálnak eltüntetni az útból. Az emberek között szövetség alakul a robotok ellen, az ún. Ellenállás. A vezérük természetesen nem más, mint John.

 Az ellenállás olyan információ birtokába jut miszerint létezik egy bizonyos jel, ami a kulcs lehet a végső győzelemhez, ugyanis végezni tud a robotokkal. A próba sikeres, így megindul a szervezkedés a végső csapásra a Skynet ellen. Nem megy az olyan könnyen azért, ki hinné.

Végül pedig, hogy még írjak valami pozitívumot a filmről: Nagyon tetszettek az utalások a korábbi részekre. A You Could Be Mine-t - ami az Itélet Napja egyik legjobb zenéje - például nagyon jó ötlet volt betenni; Sarah Connor hangját hallani szintén; és jó volt látni Schwarzenegert is, igaz neki csak az arcát rakták oda számítógéppel egy másik ember fejére, de ez nem volt le semmit a viszontlátás öröméből; a jól ismert mondatnál (Visszatérek!) pedig hangosan felröhögtem, érdekes volt mástól hallani ezúttal, de jó érzés is. És pont ezek a dolgok meg a hihetetlen jó képvilág az, ami miatt még egyszer azt mondom, hogy ez egy jó film. Ajánlott természetesen!

A végére ezt még muszáj volt betegyem, annyira jó szám és annyira illik az Ítélet Napjához, de akár ehhez is. Azt hiszem a napokban pedig megfogom nézni az első és a második részt újra. Az elsőre sajnos nem igen emlékszem már, a másodikat meg csak szimplán azért, mert a kedvencem filmjeim közt van.

Értem én, hogy most én vagyok az akit lehet szidni és mocskolni, besározni az ász teamnek, összejöveteleken meg privátban, de igazából fosok bele. Magasról méghozzá. Eleinte csak furcsálltam, hogy elfordultak tőlem olyan emberek, akik barátjuknak tekintettek, aztán meg elszomorított a dolog, mert igazából én is úgy tekintettem rájuk és nem értettem, hogy akkor most miért vagyok én a kiközösített.

Nem tudom mit követhettem el, hogy ide jutottunk. Gyanítom, hogy minimum egy gyilkossággal felérő dolgot tehettem, legalábbis ezt szűrőm le abból amekkora ellenszenv sugárzik felém. Kár, hogy én ilyenre nem emlékszem. Persze tudom én, az volt a baj, hogy az egyik főkolompos a csordából nem bírta a pofámat és akkor érvényesült a jó magyar mentalitás, a csordaszellem. Hűbazmeg! Ez arra megy, menjünk mi is arra! 

Rühellem ezt, ez az egyik dolog amit utálok a magyarok többségébe, hánynyi tudok ettől és ilyenkor örülök, hogy székely-magyarnak tudhatom magamat és büszke is vagyok rá, hogy igyekszem nem eltanulni ezt a mentalitást.

Meg azt is utálom, hogy mindig van valaki akit ki kell egy csoportnak - legyen bármilyen csoportról is szó - szemelni és arra rászállni, szúrkálódni vele, piszkálni olyan alattomos geci módon, hogy elgondolkodjon az illető azon, hogy akkor most vajon ez nekem szólt?

Gyűlölöm ezt is, miahalálótvarosfaszáért nem lehet megmondani az embernek a szemébe, hogy igen bazmeg, ez a bajom. (?) Nem, azt nem lehet élvezni, azon nem lehet röhögni összeülve a csordával. Azt meg kell beszélni. Az olyan gáz, nem? Sokkal viccesebb, ha rá lehet szállni az emberre és kikészíteni.

Hihetetlen, hogy vannak olyanok akinek ez jól esik és te meg azt hiszed, hogy ismered őket, közbe meg kiderül, hogy mégse. Szóval ezek vannak, de igazából már eljutok lassan arra szintre, hogy nem érdekel és lepattan rólam. Körülbelül úgy, ahogy Tomcat egyik pólóján olvashatjuk: értem én, csak leszarom.

Elnézést kérek a trágár szavakért.

Az utóbbi napok, hetek időjárása elég érdekesen alakult, ezt sokszor a saját bőrünkön tapasztaltuk. Engem elkezdett már aggasztani és ugyanakkor idegesíteni is a dolog.

Egyáltalán nem volt jó az amikor hetekkel ezelőtt hirtelen lehűlt 10 fokot az idő aztán pár nap múlva ismét visszajött a kánikula meg a 30 fok árnyékba. Nem is csodálkoztam akkor, hogy széthasad a fejem. Leginkább szitkozódtam és azt vártam, hogy vége legyen.

Most az utóbbi két hétbe meg olyan az időjárás, mintha az Egyenlítő környékén lennénk az esőerdőkben. Hatalmas fullasztó kánikula napközben, aztán délután egyik pillanatról a másikra beborul az ég, de olyan szinten, hogy lámpát kell gyújtani ahhoz, hogy láss is valamit. Jön a dörgés, meg a villámlás és dézsából kezdik önteni az esőt. Ami alapvetően jó, mert ilyenkor a legjobb szeretkezni, ugye. Meg én amúgy is szeretem hallgatni a vihar moraját, de nem minden nap azért. Az úgy már cseppet sem jó. Főleg, ha még front is van mellé.

Igazából furcsa dolog ez az időjárás. Nyáron a hideget kívánjuk, télen a meleget. A kettő között lenne valahol tökéletes. Olyan 20-25 fok körül, amikor még nem sül meg az ember, de jól érzi már magát és úgy elvan. Szerencsére azért van ami elviselhetőbbé tudja tenni a hőséget ilyenkor, és most nem a hűsítő koktélokra, vagy légkondira gondolok, hanem az eyecandykre.

Öröm egyszerűen sétálgatni bármerre a városban és megcsodálni a sok gyönyörű lábat és combot, ahogy kivillanak a miniszoknya, vagy rövidnadrág alól; de ugyanez elmondható a dekoltázsokról is, hála a kivágott felsőknek és topoknak. Úgyhogy ha leakarjuk vonni a következtetést, esőt most egy ideig nem kérünk, köszönjük elég volt; meleg az jöhet csak óvatosan; az eyecandyk addig is kárpótolnak minket, férfitársaim.

(Hova el nem lehet jutni az időjárás témából...)

Megnéztem ezt is végre, ahogy írtam is a legutóbb. Ez az első rész már jobb volt abból a szempontból, hogy inkább a robotok voltak a középpontban és nem a humor, de ettől persze nem azt akarom mondani, hogy rossz volt a humor a második részben. Jó volt az.

 Szóval a film. Rögtön az elején megtudjuk, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy autobot, kocka, vagy a bukottak. Először volt ugye ez a kocka, ami furcsa dolgokra képes, ha érintkezik bármivel is, mint láthatjuk a képen is, ilyen szép autókból és egyéb járművekből szuper robotokká, azaz autobotokká tudnak alakulni. A bukottak a rosszfiúk, gondolom nem kell ezt sokáig ecsetelni. És mit ad Isten...illetve, hogy-hogynem elvtársak ez a bűvös kocka, ami nem a Rubik féle épp a Földön található jelenleg. A bukottaknak szükségük van rá és el is kezdik keresni, de az autobotok is résen vannak és megpróbálják ezt megakadályozni. Aztán egy különös kapcsolat alakul ki emberek és autobotok között és innen folytatódik a második rész.

 Ez pedig Optimus vezér, az autobotok egyik fővezére, nem mellesleg az én kedvencem. Már akkor is ő volt a kedvenc, amikor a kezembe akadt egy képregény és ámulva nézegettem, hogyan változik át kamionból robottá. Kár, hogy nem sok ilyen képregényt forgattam, de ha tudnám akkor most bepótolnám. Abszolút vissza hozta a film, ezt a feelinget és simán el tudnám "baszni" az időt vele.

A filmet pedig ajánlom, ahogy a második részét is. Már ha szereti a kedves olvasó a sci-fit. :]

A király halott. Ezzel újat még nem mondtam, már tudja szinte mindenki a Földön. És milyen érdekes, hogy a halálhíre a twitteren terjedt el futótűzként.

Egy nagy nevet és nagy embert veszített el ezzel a pop világ és maga a zene. Jacko nagyon megosztotta az embereket, sokan szerették, vagy imádták és sokan nem szerették, de mindenki elismeréssel beszélt arról amit csinált. Én is így vagyok vele, bár nem volt a kedvenceim közt, a számait ismertem és szerettem is. Hányszor táncoltam már a jó öreg Beat it-re, vagy valamelyik másik nagy slágerre és még fogok is szerintem.

Volt sok botránya, meg érdekes dolgai, de a zenében nem ismert tréfát. Tudott valamit, de azt nagyon-nagyon. És ez zsigerből jött neki, ez az ami naggyá tette.

Igazság szerint a zsebkendőimet nem sírtam tele amikor megtudtam, hogy nem él már, de szomorú lettem kicsit. A temetése kedden lesz, ha minden igaz és ingyenjegyekkel részt lehet rajta venni. Gondolom jó nagy tömeg lesz, aki elkíséri a királyt az utolsó útjára.

Ezt a számot pedig sHelf blogján láttam és rögtön beugrott, hogy nekem is ez az egyik kedvencem tőle. Hihetetlenül jó ritmusu és a szöveg is odavág. Fog még pörögni azt hiszem párszor.

Tankkal végigmenni Jan Slota pofáján,
egy jóóó nagy Tigrisen,
és a két kezembe szívlapát legyen...

 Nem volt elég nekünk már épp eléggé így is Malina Hedvig brutális összeverése és még kitudja hány ilyen eset; nem volt elég nekünk már épp eléggé így is az, hogy a szlovákok többsége Magyarországot Európa rákfenéjének tartja; nem volt elég nekünk már épp eléggé így is az, hogy összeverték a foci szurkolóinkat; nem volt elég nekünk már épp eléggé így is Robert "átlátszóvagyokbazmeg" Fico magyarellenes nyilatkozatai; nem volt elég nekünk már épp eléggé így is az, hogy törvénybe hozták azt, hogy a zömében magyarlakta helységeket a történelem könyvekben innentől szlovákul kell tanulják a felvidéki tesvéreink; nem volt elég már épp eléggé így is az sem, hogy a habzószájú nacionalista díszmajom Slota leneonácizta, leneofasisztázta Orbánt; nem volt elég már épp eléggé így is, az hogy a mi hazánkat viccből tengerré változtatnák szlovákiai fiatalok; kaptunk a nyakunba még egy kis fost, hogy legyen amit nyalogassunk unalmunkba, miközben a turul szájába kezeket dugdosunk, a holocaust cipőkbe dugott disznólábakért meg véres szájjal hőbörgünk:

Nem is olyan régen történt ugyanis - gondolom sokan hallottátok/olvastátok, hogy a szlovák Parlamentben dolgozó cseppet sem nacionalista elveket valló honatyák elfogadtak egy törvényt, miszerint:

- a nemzetiségi (magyar) iskolákban minden dokumentációt szlovákul is vezetni kell

- minden párt, minden szervezet minden iratát szlovákul kell elkészíteni

- nyilvános rendezvényeken a kisebbségi nyelv mellett szlovákul is tolmácsolni kell az elhangzottakat

- azokon a településeken, ahol a magyarok aránya kevesebb, mint 20%, ott az egészségügyi és szociális intézményekben csak szlovákul beszélhet a személyzet

- minden emlékművön, szobron, táblán először kell szerepelnie a szlovák feliratnak, csak utána jöhet a magyar, a szlovákkal azonos, vagy kisebb betűkkel. A magyar feliratot engedélyeztetni kell a kulturális minisztériumban.

Most nem azért a húszfillérért, de azért ez már kezd nagyon sok lenni. Ezt nem tehetik meg egyszerűen, és sajnos mégis megtehetik és meg is teszik. Hogy miért? Azért mert amilyen balfaszok vagyunk mi inkább a Magyar Gárda feloszlatásával foglalkozunk bazmeg és továbbra is aggódunk a szélsőséges fantomok térhódítása miatt ahelyett, hogy elszánt arccal és kivont karddal menetelnénk be Kassára, de legfőképp Pozsonyba és megmutatnánk, hogy velünk nem lehet szórakozni, főleg nem egy olyan országnak amelyik egy titkos összeesküvésnek köszönheti, hogy egyáltalán létezik. Hát hol élünk, könyörgöm ?!?

ÉBREDJÜNK MÁR FEL AZ ISTENÉRT!

Megmondom őszintén és férfiasan, hogy az első részt még nem láttam, de ezt a csorbát nemsokára kifogom javítani. Főleg azok után amilyen jó volt a második rész. Már pedig jó volt, mondjon akárki akármit. Emberek vagyunk és hálistennek mindannyian mások, így mást szeretünk vagy nem szeretünk egy filmben is. Nekem például már eleve azért bejött a film, mert még körülbelül óvodás koromban akadt a kezembe néhány Transformers képregény és hát rögtön magával ragadott. Meg nekem mindig is tetszettek az ilyen szájenszfiksönös dolgok, nemhiába a kedvenc filmjeim is nagyrészt azok. Bejött még az is, hogy teletűzdelték sok sírvaröhögős meg fejfogós-bazmegolós poénnal is, simán elmehet egy vígjátéknak is a film, persze ezt lehet úgy is nézni, hogy ettől lett rossz, mert nem erről kellett volna szólnia. Én nem látom ennyire rossznak ezt, tekintve hogy vígjátékon se röhögtem még annyit, mint a Transformers folytatásán.

A sztori dióéjban nagyjából úgy néz ki, hogy vannak ezek a bizonyos űrlényszerű transformerek, amik már akkor itt voltak a földön, amikor még meg sem jelent az ember. Egy speciális kocka és valamilyen tárgy érintkezésével át tudnak alakulni, az ún. autobotok például egy egyszerű autóból képesek robottá változni és vissza. Ahhoz, hogy "életben" tudjanak maradni, szükségük van az ún. energonra, amit a Napból tudnak kinyerni, ha sikerül felrobbantani azt. Természetesen közöttük is vannak gonoszok, ők a bukkottak; és az egyik éppen arra vár, hogy eljöjjön az ő ideje. Milyen érdekes, hogy pont a mi kis Földünkre téved, hogy a mi Napunkat pusztítsa el, kiírtva ezzel minket.

Marha nagy mázli, hogy ez nem megy olyan könnyen neki, mert az autóbotok szövetségben állnak velünk és mindent megpróbálnak a bukottak megakadályozására. A képbe, hogy-hogynem bekerül az ember is, mint a világot szinte egyedül megmenteni képes zsenialitás, méghozzá ezúttal is Sam (Shia LaBeouf) és a dekoratív barátnője, Mikaela (Megan Fox) személyében. Megindul a harc az ember-autobot szövetség és a bukkottak között. Látunk tömérdek fantasztikus és lélegzetelállító jelenetet, töménytelen akcióval és persze humorral. Természetesen nem marad ki a csepp romantikázás se, meg a happyend érzés, de azt hiszem így van ez jól. Ettől szórakozunk jól, akármit is várunk, vagy vártunk előzetesen a mozitól.

A magam részéről abszolút tudom ajánlani mindenkinek, miért ne tenném (?). Az első részt pedig, ahogy írtam feljebb is, pótolom, de arról majd egy következő postban mesélek nektek. 

Másnaposság. Ugye sokunknak nem kell bemutatni, mit is jelent ez. Legyünk őszinték, sokunkkal előfordult már, hogy felöntöttünk a garatra, de úgy istenesen és a pohár, vagy üveg fenekét megnéztük többször is. Én nem is rejtem véka alá, hogy velem is megesett már nem egyszer, de nem szégyellem igazából. Fiatal vagyok még, vagymiafene, ja meg főiskolás is.

A film: Házasodni többször is lehet, mint tudjuk de legénybúcsú csak egyszer van az ember életében: ezért szokták boldog vőlegények és még boldogabb haverjaik alaposan elbúcsúztatni a legényéletet. Ebben a Las Vegas minden kocsmájában, bárjában és egyéb mulatóhelyén játszódó vígjátékban annyira jó munkát végeztek a cimborák, hogy másnap reggel kénytelenek rádöbbenni: valahol út közben elveszítették az ifjú férjjelöltet. Kétségbeesett nyomozásba kezdenek. Szerencsére, az előző napi dorbézolásról maradt néhány nyom: egy tigris a fürdőszobában, egy csecsemő a cipősfiókban és Mike Tyson a nappaliban. Ezek és homályos emlékeik segítségével igyekeznek bejárni előző éjszakájuk minden állomását: mire kezdődik az esküvő, elő kell keríteniük a köddé vált vőlegényt!

Szpojlermentesen, nagyjából ennyi. Nem egy kasszasikerfilm, de nagyon szórakoztató és többszörnézhető, sírvafetrengveröhögős kategória. Ajánlom mindenkinek!

Híreink következnek:

A Låt den rätte komma in egy jó film és meg kell nézni mindenkinek.

Voltam ma (tegnap) másodszor is vezetni forgalomban. Nem ment a legjobban, de majd belejövök. Az a kurva nagy baj, hogy ha netalán valamit elcseszek akkor már kapom az oltást meg a bazmegolást és akkor felidegesítem magam és jön a többi hiba. Ebből meg olyan szép körforgás lesz aminek a végére már leizzadva szállok ki az autóból és örülök, hogy mára vége. Pedig amúgy szeretek vezetni. Valamit majd kell ezzel a problémával kezdeni, mert kurvára nem lesz ez így jó.

A tumblr is olyan addiktív, mint a plurk. Nem olyan feszes és kötött, mint egy blog és ezért olyan népszerű szerintem. Nekem jelenleg kettő is működik, ha valaki nem ismerné akkor itt vannak: az egyik, ami a vöröshaj-kékszem-szeplő fétisemről szól és a másik, ami pedig egy fajta gyüjtőhely a webhulladéknak, webfosnak, és mindenféle finomságnak.

A nap utolsó híre pedig, hogy végig olvastam a napirajzokat. Igen, megcsináltam. Ezzel pedig igen kellemes, sírvaröhögős perceket és órákat szereztem magamnak és még néhány plurk pajtinak, akivel megosztottam ezt. Most pedig azt hiszem lefekszem. SFAZIN!

Önök a 3 órás híreket hallották, a viszontlángosra!

Twilight, mi az? Nagyjából így kell kezdjem ezt, mert valóban így van. A Twilight filmje amennyire túl lett hájpolva, annyira lett középszerü és ez a film úgy odaveri, ahogy a nagy könyvben megvan írva.

Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek - titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival - akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek.

Nagyjából ennyit lehet elmondani szpojlermentesen. A többit pedig látni kell egyszerűen, mert magával ragad és végig azon izgulsz, hogy most mi fog történni. Nem lehet tudni előre, mint a klisés hollywood-i filmeknél. Kötelező darab!

A jogsi szerző project eddig állomásairól már írtam, vagy tettem említést eddig is és így teszek most is. Ma történt ugyanis, hogy egészségügyi tanfolyamon vettem részt, mert ugye az is kell a vezetői engedélyhez a kreszen, rutinon, műszakin és forgalmi vizsgán kívül.

Az oktató teljesen korrekten előadott mindent amit kellett. Mit kell tenni ha sebesültet látunk, mik az elsősegély nyújtás fázisai stb, stb. Mindezt pedig úgy, hogy egyáltalán nem volt unalmas, mert sok poént is vitt bele és lazára vette a figurát. Így ment ez a másik oktatóval a KRESZ oktatáson és így megy a vezetéssel is. Sokkal jobb így, mintha görcsösen ülne mindenki, a tanár meg ledarálná amit kell és mindenki bealudna.

Az elméleti rész után aztán jött a gyakorlat, amikor is egy bábut kellett újraélesztenünk. Előtte azonban ennek is elmondta a folyamatát a fószer. Ugye ha élőbe találkozunk egy földön fekvő elájult emberrrel, megnézzük hogy lélegzik-e, pulzusa van-e. Ha nem lélegzik, akkor jön a befúvásos módszer orron keresztül. Nem szájból-szájba, meg seggből-szájba. Mindezek előtt azonban, ki kell szedni a szájüregből mindent ami nem oda való. Na ez volt az a pont, amikor a lányok nagyrésze elkezdett vihorászni, mi meg pasik ültünk fapofával, de az oktató le is csapott erre: Na most árulták el magukat azok, akik nevettek!

Nem ez volt azonban a legnagyobb derültséget hozó mondat. A gyakorlat elején ugyanis bemutatták nekünk az eljárást ahogyan az újraélesztést kéne csinálni. Orron befúvás, itt megjegyezte az oktató, hogy a babának van műtüdeje, úgyhogy látni fogjuk ha levegő jut bele, ahhoz azonban hogy sikeres legyen a művelet be kell kapni a baba orrát, mert ha csak az orrlyukon próbálkozunk levegőt préselni belé, akkor elmegy mellette és nem jutunk semmire. Na ez volt az a pillanat, amikor kitört a nagy röhögés de most már kollektív módon. És innentől persze ment a poénkodás. 

Azt hiszem holnap is nagyjából így fog kinézni az óra, aztán majd lesz valamikor egy vizsga belőle és akkor már csak a forgalmi vizsga fog elválasztani a jogsitól. :]

Az előző posthoz így még utólag csatolnám ezt a számot is. Illik hozzá és Anonim MC-t meg szeressük, mert nagyon jól tolja. És még mindig nem szeretem a rapet, de ez akkor is jó. Na meg a Ganxsta is.

Ez a szám jutott eszembe ma egyből, amikor hallgattam munka közben rádión a híreket és a következő hírt olvasták be.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke szombaton, a párt országos gyűlése után mondta azt: a Fidesz és az MDF együttműködése elengedhetetlen abban, hogy a következő időszakban a szélsőjobb további erősödését meg tudják akadályozni.

Hát mi történt drága Ibolya? Visszafordítottuk a köpönyeget oda, ahol '98-'02-ben is volt? Nohát, nohát. Ki hitte volna, hogy ez fog következni. Én már előre láttam ezt hónapokkal ezelőtt, igaz kicsit másképp és erre tessék. A napraforgó megint fordult egyet, arrafelé ahonnan több fényt kap, vagy ahonnan a szél jobban fúj.

Mire véljük most ezt kedves Ibolya? Ne próbálj azzal takarózni, hogy a Jobbik miatt akarsz újra együttműködni a Fidesszel. Ezt még magad sem hiszed el. Nagyon jól tudja mindenki, még te is hogy az MDF-nek most a Fidesz úgy kell, mint egy falat kenyér a 40 napja koplalónak és nagyon jól rá lehet húzni erre a szélsőséges fenyegetés jelzőt. Ugye? Nem kell nagy ész ahhoz, hogy átlássunk a szitán ám. Tényleg azt hiszed, hogy bevesszük ezt? 7 év folyamatos rágalmazás és ellenségeskedés után, tényleg azt hiszed, hogy elhisszük ezt a varázslatos pálfordulást? Ennyire nem nézhetsz minket hülyének.

Megmondom én, hogy miért kell neked a Fidesz most. Azért kell, mert Bokrost nagy nehezen berúgdostad az EP-be és nem maradt már egy hiteles ember sem akivel elvegetálhatnál az országgyűlési választásokig. Tudod te is nagyon jól, hogy ott el fogsz vérezni a párttal együtt. Nagyon átlátszó volt ám az ünneplésetek is 7-én, szerintem ti is tudtátok, hogy hajszálon múlott a bejutás. Persze rögtön ki kellett fejezd aggályaidat a Jobbik eredményeivel kapcsolatban, ahelyett hogy inkább elmondtál volna egy imát azért, hogy megint sikerült épp hogy a küszöb fölött átcsusszanjatok.

Minek köszönhetitek ezt? Megmondom én ezt is. Annak, hogy a magukat liberálisnak nevező szabaddemokraták csúfosan kikaptak és a szavazóik egy része hozzátok csapódott, nem mind az LMP-hez. Köszönhetitek még Bokrosnak is meg a szimpatizánsainak, akik a szociktól szavaztak át rátok. Köszönhetitek annak, hogy szakítottatok az antalli örökséggel, a népi-nemzeti konzervatív ideológiával és lecseréltétek neo-érdekkonzervatív és újabban sajnos neoliberális politikára. Ami persze a szavazóitok nem feltétlenül tetszett. Az az egy szerencsétek, hogy kaptatok helyettük máshonnan szavazókat, különben ott lennétek ahol a Szadesz is, nyakig a fosban.

Úgyhogy ne próbáljatok minket ilyen szélsőjobboldali fantomokkal rémisztgetni, mert úgyse hisszük el. Morvai Krisztinának pedig inkább adunk a szavára, mint a tiedre, kedves Ibolya.