EmceeMike blogja

Nagyrészt lezajlottak rendben az augusztus 20-i rendezvények, amik még vasárnapig is folytatódnak sok helyen. Pesten a szokásos sorrendben jöttek a dolgok, zászlófelvonás, tisztavatás, Red bull air race, Szent-jobb körmenet, majd este tüzijáték.

Mégis nekem valahogy hiányzik az egésznek az a varázsa, ami mondjuk olyan jó 10-12 éve megvolt körülbelül. Emlékszem, hogy akkortájt, amikor áttelepültünk minden évben kimentünk a vízi és légiparádét megnézni, aztán a tüzijáték mindig nagy élmény volt élőben. Ennyi idő elteltével már nem olyan nagy szám az egész, persze még mindig nagy élmény élőben látni a tüzijátékot, de a red bull air race helyett én inkább nézegetném az öreg ruszki vascsodákat és a füstcsíkot magukkal húzó ejtőernyősöket, vagy épp a vizen felvonuló kajakosokat, csónakosokat és hajósokat.

Meg az a másik nagy baj, hogy sokakban nem tudatosul eléggé, hogy mit is ünneplünk Szent István napján, rosszabb esetben egyáltalán nem is tudják csak annyit, hogy van tüzijáték és az hűdejó meg szép. Egy szóval nem annyira jó ez így, de ez van. A kirakodóvásárért, amit Rakpartinak hívnak újabban és a Mesterségek Ünnepéért - amiről később lesz is post - csillagos ötös jár.

Mindig is rajongtam a második világháborúért, a fegyverekért, a járművekért, a helyszínekért, a csatákért és amikor a történelem órán erről volt szó, úgy tudtam figyelni, mint soha azelőtt vagy azután. Természetesen a rajongást nem úgy kell érteni, hogy támogatnám a háborút. Viszont azóta is szeretem az erről szóló (dokumentum)filmeket, játékokat és teszem azt a kiállításokat is. A Terror Házában is jártam például az is iszonyatosan megfogott.

Pár napja azonban Robert Capa, a 20. század legnagyobb fotósának a kiállításán jártam többed magammal. Természetesen itt is leginkább a második világháborús képei voltak azok, amik a leginkább érdekeltek, köztük is normandiai partraszállás képei. A kiállítás végig ment Capa életművén: a spanyol polgárháborúban készített képeken, a japánban töltött évek fotóin, a második világháború harcszínterein készült felvételeken Franciaországban, Németországban, Oroszországban; Budapesten, Izraelben és még kitudja hol. Csodálatos és lélegzetelállító sokszor pedig megindító és elgondolkodtató képeket készített ez a pesti vagány srác, az már nem vitás.

Budapesten meglepődtünk? Bizony ám, itt is alkotott ő, hiszen itt született Friedmann Ernő Endre néven még 1913-ban. A Robert Capa nevet csak később vette fel. Többet nem is mondok róla, aki nem hiszi járjon utána a Művészetek Palotájában található Ludwig Múzeumban. Érdemes ;) A Mikulástól, Jézuskától és a Húsvéti nyuszitól pedig szeretném kérni azt a könyvet, amiben megtalálható közel 900 képe, de egyelőre elfogadom a Kissé elmosódva-t, vagy az Orosz Naplót is.

Tudom, hogy sokakat szomorúsággal tölt el, de a sorozat végére értünk. Utolsóként összefoglalnám az utolsó három nap eseményeit, remélem sikerül visszaemlékezzek minden fontosabb eseményre.

Gyergyóújfalu 2009. augusztus 5.

 

Mivel a mai nap is esővel kezdődött így ismét csak nem tudtunk semerre kimenni a szabadba, így fogtuk magunkat és felkocsikáztunk Gyergyószentmiklósra, amely tekinthető a gyergyói-medence fővárosának is. Körbejártuk az üzleteket, így például a szuvenír és ajándéküzleteket is, ahol találtam eredeti székely kürtőskalács sütőfát. Bevásároltunk a nemrég nyílt Penny Market-ben, aztán beültünk egy cukrászdába kicsit kényeztetni magunkat, meg az ízlelőbimbóinkat. Én egy háromféle fagyiból, tejszínhabból és csokiöntetből álló kelyhet ettem, pazar volt. Ezekután még elnézelődtünk egy áruházban és mivel már ment le a nap, hazamentünk.

 

augusztus 6.

A mai nap lemostuk és kitakarítottuk az autót, mert már igencsak ráfért. Persze Murphy sem tétlenkedett, már gyűlekeztek is a felhők, hogy seccpecc elbarmolják a munkánkat, de szerencsére mielőtt még leszakadt az ég a kocsi bekerült a garázsba, így nem kellett kétszer dolgozzunk.

Este aztán találkoztam unokatestvéremmel, aki ott él és együtt egy kisebb csapattal elmentünk az EMI Tábor rendezvényre (Erdélyi Magyar Ifjak). A Beatrice koncertre mentünk volna, de egy sikere elírás miatt épp a végére estünk csak be, így végignéztük a következő zenekart, megittunk pár sört aztán hazajöttünk. A fíling egyébként nagyon tetszett. Olyan az egész, mint egy kisebbfajta családias fesztivál. Sátorozó nemzeti érzelmű fiatalok, tradícionális székely ételek, jó hideg fesztiválsör és jó muzsika várt minket.

augusztus 7.

Nos a mai napot vártam a legjobban. Ugyanis tudtam, hogy Kárpátia koncert lesz az EMI-n. Még nem voltam sose Kárpátián, de már nagyon elmentem volna egyre. Itt volt az alkalom, ki is használtam. Este immár egy kicsivel nagyobb számúra duzzadt csapattal együtt kikocsikáztunk a Gyergyószentmiklóstól 3 km-re rendezett EMI-re és elkezdtünk alapozni a koncertre. Maga a koncert hát mit ne mondjak, felemelő és erővel feltöltő volt. Hatalmas érzés volt együtt énekelni egy csomó emberrel a Kárpátia nótákat, amiket már kívülről tudok. A hangulat óriási volt mondanom sem kell. Az egyik dalt még átis írta a közönség, kicsit aktualizálva azt. Mutatom:

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok! Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok! Elvették tőletek a BOCSKOROS OLÁHOK!

 Gondolom ez nem tetszett a románoknak, de igazság szerint ez senkit nem érdekelt. Elvégre ők tartanak minket rabláncon már évtizedek óta, nem mi őket.

A koncert pedig úgy zárult, ahogy minden Kárpátia koncert szokott, a Székely Himnusszal. Na most annál felemelőbb dolog nincs, mint amikor összeölelkezve, egymás kezét fogva, könnyes szemmel, teli torokból énekeljük ezt el itthon. ...

Miután végetért a koncert összeszedtük a csapatot és irány az erdei ház, elindultunk bulizni. Nagy nehezen meg is érkeztünk és kezdetét vette mulatozás, italozás és a nótázás, ami egészen hajnali 5-ig el is húzódott. Szuper volt.

A vicces pedig az, hogy néhány óra alvás után nekem hazakellett jönni a faluba, mert indultunk vissza Budapestre, de nem bántam. Ki nem hagytam volna ezt az estét.

No ennyi volt. Remélem tetszett. Ja és kerültek fel újabb képek a flickr-re, majd még lesz ha vége a limitnek.

A megkezdett sorozatot folytatván jöjjön a következő pár nap összefoglalója:

Gyergyóújfalu 2009 augusztus 2.

 

A mai nap elhagytuk a gyergyói-medencét a Bucin nevezetü hegyen keresztül és Parajdra mentünk, a helyi sóbányába. Ami egyébként világviszonylatban is a legjobbak között van. Jelenleg is fejtenek ki sót, de már István király idejében is ismerték. Az évszázadok ahogy teltek, az eszközök fejlődésével egyre többet, egyre gyorsabban tudtak fejteni.

 

Pár éve pedig egy busz visz be a bánya mélyére több méter mélyre, aztán letesz és gyalog kell lépcsőkön lejutni a hatalmas termekbe. Nagyon hűvös van lenn, a fázósabbnak egyenesen hideg, el lehet viselni a melegebb ruhát is. A termekben a gyerekeknek sok hinta és egyébb játékok találhatók. Valamint egy katolikus és ortodox szertartásra is alkalmas templom.

 

Visszafele tömött buszon jöttünk fel, szerencsésen fel is értünk. A felszínen aztán megnéztük a zsibvásárt és ettünk egy-egy fagyit meg lángost. Kivételesen jó volt a lángos, ritkán lehet kifogni az ilyet. Nem volt túl zsíros, nem volt sok tejföl és sajt csak épp amennyi kell. Ezután a rokonokhoz vettük az irányt, ahol kicsit megpihentünk és ettünk majd megnéztünk egy erdei házat a fennt említett Bucin tetőn. Csodálatos ház, csodálatos helyen. Eltudnám viselni duzzogva, ha ott kéne lakjak egy ideig.

 

 Gyergyóújfalu 2009. augusztus 3.

 

A mai nap ismét sikerült kicsit tovább aludni, mint szoktunk, de azt hiszem a majdhogynem egész évbeni koránkelés után ennyi kijár, elvégre nyaralunk vagy mi a fene. A reggeli rutin műveletek: fogmosás, mosakodás, kávé, közműépítés és a reggeli elfogyasztása után felsétáltunk a faluból a hegy aljába, a Dorma nevezetü dombra. A hegy egyébként az a Délhegy, ami Wass Albert művekben többször is megjelenik.

 

A hegy aljába található egy bódé, ahol meglehet pihenni a hosszabb munkák után. Mi kivételesen más céllal mentünk fel. Az erdő széléig felballagtunk egy kis pihenő után és málnát szedtünk, ahogy azt kell. Találtunk is szép számmal, egy-két helyen hatalmas nagy szemeket is. Aztán visszatértünk a bódéhoz és flekkent valamint ún. “mici”-t (miccs) sütöttünk. A miccs háromféle darálthúsból összekevert fűszerezett hús, amit hengeralakúra gyúrva kell megsütni jobb esetben rácson és parázson. Ehhez hasonló étel még a szlovák cevapcici, bár annak más a fűszerezése és egyféle húsból készül. Fagyasztott állapotban el lehet kapni egy-két nagyobb vásárlóközpontban.

 

Mustárral és kenyérrel fogyasztva a legjobb, előtte a korábban említett köményespálinkával étvágyhozónak, utána pedig jó hideg sörrel leöblítve. Mi is így tettünk. Majd pihenésképp medvés sztorikat és anedótákat mesélt nagyapám, hogy kicsit ránkijesszen kicsit, de nem sikerült neki.

 

Hazafelé pedig szekéren jöttünk, ahogy azt kell.

 

Augusztus 4.

 

A mai napot itthon töltöttük ismét csak, mert egész nap szemerkélt az eső, villámlott és dörgött az ég kisebb-nagyobb megszakításokkal. Elég rossz volt, hogy nem lehet semerre kimozdulni, de legalább olvasni lehetett például. El is kezdtem a Da Vinci-kódot, hogy el foglaljam magam.

 

Innentől fejből kell majd felidézzem az utolsó pár napot, de azt hiszem menni fog.

Annak pedig akinek még nem tűnt volna fel, a flickr oldalamon megtekinthető egy adag kép az első napról. Folyt. köv...

Folytatva a megkezdett sorozat(!) jöjjön tehát a második nap összefoglalója, amit ismét csak előre megírtam még akkor:

Gyergyóújfalu 2009 augusztus 1.

 

A mai nap kicsit később sikerült felkelni és elkészülni, de ez nem volt gáz sikeresen elindultunk. Megnéztük a Gyilkos-tót és a Békási-szorost. Gyergyószentmiklóstól 26 km-re található a Gyilkos-tó, így viszonylag hamar odaértünk csodálatos tájakat érintve.

 

Nincs annál szebb és jobb egyébként amikor felkelek, kimegyek a házból és ha körbenézek mindenütt hegyeket meg fenyőfákat látok. Na most ez volt útközben is, szerpentinekkel teletűzdelve. Sok táj van amit Erdély és Romániaszerte látni kell, na a Gyilkos-tó és a Békási-szoros is idetartozik.

 

A Gyilkos-tóról tudni kell, hogy azért “gyilkos” mert annak idején Majdhogy nem egy egész falut maga alá temetett egy földcsuszamlás, eltemetett házakat, benne emberekkel, állatokkal.  A fák törzsei még mindig kilógnak a tóból elég ijesztő látványt nyújtva. Csónakázás közben pedig elég érdekes a fatörzseket kerülgetni.

 

A szoros pár kilométerrel arébb található. Egy-két szerpentin után a szemünk elé tárul a két hegy, sziklákkal, fákkal, patakkal és vízeséssel. Sétálni hatalmas élmény a sziklák között keresztül a szoroson. Természetesen a sok turistát és ezzel együtt a nagy forgalmat nem lehet kikerülni. Szuveníreket is lehet vásárolni, szinte dupla áron, mint a városban.

 

Miután megnéztük amit kellett és fotók is készültek, megérkezett a cseppet sem várt eső, ezért elindultunk haza. Előtte azárt még vettünk egy kis helyi finomságot, kürtős kalácsot. Az igaz, hogy lehet kapni már mindenfele Magyarországon, de olyat nem amilyet itt, az eredetit. El is vertük az étvágyunkat vele és amikor megálltunk, hogy együnk, akkor már nem kellett az étel annyira.

 

Az este ismét lazulósra sikeredett, de nem is bántuk. Jól esett a pihenés a sétálós, utazgatós nap után.

Folytatása következik...

Jelentem visszatértem a blogoszférába is. Megvolt az erdélyi pihenés bár elég rövidre sikeredett és a negyedik általam is látogatott Szigetnek is vége van sajnos, de arról majd későbbi postokban lesz szó.

Kicsit elhanyagolódott a blog az utóbbi időben, amiből két hét igazolt hiányzás volt a többi meg szimpla lustaság. Itt az ideje, hogy ismét életet leheljek belé, remélem ebben Ti is segíteni fogtok, Kedves olvasók! :)

Elsőként az erdélyi élményeket osztanám meg veletek. Még az a szerencse, hogy néha esténként leírtam az aznap vagy előzőnap történteket és elmentettem, hogy majd ne kelljen hosszas gondolkodással felidézzek mindent. Íme tehát az első nap összefoglalója:

Gyergyóújfalu 2009. július 31.

 

Amikor az ember jól érzi magát, akkor gyorsan telik az idő szokták mondani. Ezt sokan tapasztaltuk már, én is elég sokszor így például most is. Alig érkeztünk meg a szülőföldre és máris két nap eltelt.

 

Első nap elég lazulós, pihenős volt. Hajnalban érkeztünk meg, mivel éjszaka jobb volt utazni a gyérebb forgalom és a hűvösebb idő miatt. Gyönyörű volt látni a Napot felkelni épp akkor értünk a gyergyói- medencébe amikor az első napsugarak előbújtak és még mindenütt látni lehetett a felszálló ködöt. Varázslatos volt, főleg ezen a tájon. Amerre ellát az ember mindenütt hegyek, dombok és fenyőfák. A levegő pedig olyan friss, ropogós volt akkor hajnalban, hogy rendesen fázott az ember, amikor kiszállt a kocsiból. A nagyapám szerint pár napja még hóharmat is előfordult.

 

Érdekes egyébként ennek a medencének az időjárása. Legjobban a sivatagéhoz tudnám hasonlítani. Hajnalban, reggel amikor még nem süt erősen a nap, akkor még elbírja a meleg ruhát az ember. Aztán hirtelen elkezd melegedni az idő és egész nap előfordul, hogy 30 fokig is felkúszik. Olyankor aztán lehet napozni, főleg egy kis munkavégzés közben. Aztán estefelé ahogy a nap lemegy már ismét lehet előszedni a melegebb ruhát, de elég egy kis felhő is hozzá.

 

Mi minden évben beszoktunk segíteni aktív pihenésként a mindennapos munkavégzésbe, jelen esetben a takarmány széna behordásában, azt a füvet amit nagyapám hajnalban lekaszál azt mi segítünk napközben megforgatni, hogy száradjon. Amíg szárad addig előkerül a “pakolás” kenyér, szalonna esetleg egy kis paradicsom és persze a pálinka. Aztán ha jó az idő és megszáradt a széna, több forgatás után, akkor lehet úgynevezett mereklyékbe, vagy boglyákba összehordani (Magyarországon bálának nevezik, bár az nem ugyanaz) és szekéren hazavinni a csűrbe, ahol egész évben elérhető az állatoknak.

 

Visszatérve az első napra. Miután megérkeztünk és kicsit beszélgettünk nagyszüleimmel, nagyapám elkezdte csinálni a székelyek kenyerét, a puliszkát. Gondolom sokaknak nem kell bemutatni, de vannak olyanok is akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Nos a puliszka az egy kukorica darából készült pépes étel (állagát tekintve a tejbegrízhez tudnám hasonlítani) amit tejjel illetve túróval szoktak leginkább fogyasztani az emberek, de kitűnő egy finom rókagomba paprikás mellé is. Mi túróspuliszkát reggeliztünk, ami úgy készül, hogy egy réteg puliszkára egy réteg túrót aprítanak, majd ismét puliszka jön és ezt addig amíg a lábas meg nem telik. Az aljára általában egy kis zsírt is szoktak tenni, hogy kicsit piruljon meg. Nekem az a kedvenc részem, mindig megvárom, hogy mindenki tegyen és én maradjak utoljára, hogy tudjak kapirgálni egy kicsit az aljáról.

 

Előtte nagyapám megkínált egy kis helyi különlegességgel, a köményes pálinkával, amit természetesen el is fogadtam még ha többször is töltött. Nem vagyok egy nagy pálinkás, a mézes-barackos és hasonló pálinkákat szeretem, de nem sűrűn szoktam inni. Ezt viszont akármikor megiszom. Lényegében tiszta szeszből és köménymag teából van keverve, házilag. Semmi tartósítószer, vagy édesítő, festék, ízfokozó és egyébb marhaságok nincsenek benne. Viszont óvatosan kell nyalogatni, mert a negyedik-ötödik után már érzi az ember a hatását és könnyen megsúvadhat tőle. 

 

A finom puliszkázás után kis alvás jött, aztán lényegében egész nap innentől a pihenésről szólt és a lazulásról. Délután még kicsit a ház előtt leültünk a fűbe és elbeszélgettük meg elsöröztük az időt estig.

 

Folytatás következik majd, nehogy sok legyen egyszerre. Ja és persze képek is lesznek egyszercsak majd...majd... amikor időm lesz feltölteni.

Amikor ezt olvassátok, akkor valószínűleg én már robogni fogok az autóval az én kis hazám felé és valami nótát dúdolgatok épp.

Igen bizony, ismét hazatérek egy bő hét erejéig Erdély szívébe, Székelyföldre és azon belül is Gyergyói medencébe. Alig várom, hogy itt hagyjam kicsit ezt a várost és az országot is.

Legyetek rosszak és éljen a rákenróll! Ajánlom figyelmetekbe az Archívumot addig is. ;)

Székelyország jövök!

Őszintén szólva az eddigi kritikáknak kell valamilyen szinten igazat adjak, akkor amikor erről a filmről írok.

Nagyon tetszett a film, sokat nevettem rajta és nem is keveset, hála a Ront alakító színész kibontakozó humorának is. Viszont kicsit olyan fanyar szájízzel jöttem ki a moziból utána.

Ahogy sokan írták már előttem is, az a legnagyobb baj, hogy sok mindent kihagytak a könyvből, lényeges dolgokat. Ami általában így szokott lenni minden könyvadaptációnál, hiszen mindenki másképp képzeli el azt, amit olvas így nem is lehet visszaadni úgy, hogy jó legyen mindenkinek, nem is beszélve arórl, hogy hetekig nézhetnénk, ha mindent megfilmesítenének, ami történik a könyvben.

Nekem kicsit az volt az érzésem, hogy az egész film előkészít minket a következő fejezetre, ami ugye két részes lesz ráadásul. Ezektől függetlenül persze tetszett a megszokott látványelemek és hókuszpókuszok miatt, meg ugye a humorból se szenvedtünk hiányt.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy érdemes megnézni mindenképp, de annak talán jobban bejön, aki nem olvasta a könyvet mondjuk. Bár az meg lehet, hogy nem értene belőle annyit, kitudja. Mindenesetre már epekedve várom az újabb részeket és sajnos még elég messze vannak.

Chester "Chazzy Chaz" Bennington, a Linkin Park frontembere már régóta koncertezget szólóban is, vagy egy két kollegájával karöltve. Így születtek meg olyan dalok is, mint a Let Down, vagy a még régebbi Morning After.

Már évekkel ezelőtt is volt szó róla, hogy előbb, vagy utóbb Chazzy összefog hozni egy szóló lemezt is. A Minutes to Midnight megjelenéséig azonban nem volt sok ideje rá, aztán a turnék miatt még annyira se. Mostanság azonban már annyira beindult a project, hogy koncertezik is a Dead By Sunrise néven (megjegyzem régebb Snow White Tan volt a lehetséges bandanév, vagy lemezcím)

A legnagyobb hivatalos magyarországi Linkin Park fan site, a Linkin Park Hungary itt írt róla, hogy bizonyos japán információk szerint szeptember 30-án már jön is a lemez, a fenntebb látható borítóval. Ez persze csak feltételezés lehet, de ha valóban így lenne annak nagyon tudnék örülni személy szerint. Már most látom, hogy irtó jó számok lesznek rajta, amiket hallgatva ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy Chazzy-nek milyen gyönyörű hangorgánuma van, ami az évek alatt egyre kiforottabb, tisztább és szebb lett. :]

Addig is itt egy szóló szám tőle:

Az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon rossz irányba megy, már nagyon régóta tudjuk, érezzük a bőrünkön és isszuk a levét már kitudja hány éve. Elgondolkodtató dolog ez, mert húsz évvel ezelőtt, amikor megalakult a párt, egyáltalán nem így nézett ki, nem ilyen politikát folytatott és egyáltalán. A történelemből tudjuk, hogy az MDF mellett ők voltak a másik nagy rendszerváltó erő. Ehhez képest most már ott tartanak a mi liberálisaink (nem véletlen a kiemelés), hogy az összeomlás és a kegyetlen, de már nagyon várt megsemmisülés fog bekövetkezni hamarosan.

Elég csak visszagondoljunk az elmúlt évek történéseire, már ha követtük ezeket. Ez a megsemmisülés már nagyon régen elkezdődött és eléggé elnyúlt, de tudnivaló volt, hogy egyszer bizony el fog jönni.

Először is 94-ben, a mi szabad madaraink sikeresen lepaktáltak az MSZMP örökségét átmentő, ideológiáját megcsinosítva folytató szocialistákkal. Nem kell sokáig ecsetelni, emlékszünk. Horn-kormány aztán Bokros csomag etc,etc. És hogy-hogynem elvtársak, bizony a mi liberálisaink ott maradtak a szocik mellett, mert ott volt a zsírosbödön is. És akkor már látni lehetett, hogy valamire ezek nagyon készülnek, a fiatal generáció kezdte megtanulni a libsimódit és felcserepedett nekünk egy csomó beszűkült agyu bábu.

Belőlük lett aztán az Új Generáció. Örültünk is, mint majom a farkának. Hurrá még több libsi! Ekkoriban kezdték bontogatni a szárnyaikat olyan, - a mai politikai elit meghatározó emberei közül - mint BunKóka, Gusztos Petya vagy Szentiványi Pesta, de ekkor történt az is, hogy a Fidesz alapítótag Fodor Gabika átdzsesszelt az övéihez, mert nem ő lett a pártelnök a Fideszben.

Ekkor tájt kezdődött az is, hogy ezek az új emberek, akik véres szájúan tudták védeni a kisebbségeket, melegeket, drogosokat és a saját fajtájukat; kitalálták, hogy kikéne próbálni itt a kis hazánkban, hogy vajh miképpen működik a neoliberalizmus, mint olyan. Elkezdték szépen felépíteni a kis játszóterüket és a szocik hátán addig-addig ügyeskedtek, míg elérték amit akartak. A koalícióra emlékszünk, hogy szüksége volt mindkét pártnak. Ez pedig kapóra jött a farok csóválja a kutyát koalíciós politikához. Így sikerült az évek során leamortizálni az országot, az egészségügyet, a közszférát, a közlekedést, a gazdaságot és mindent, amit el lehet képzelni, kivéve persze a saját zsebüket meg az örökké tele levő zsíros bödönt.

Nem is olyan nagyon régen pedig végképp átvette a hatalmat a mohó fiatalság, Kunce "A Fidesz a hibás mindenért" "Dörmögő Dömötör" Gábor lemondott a pártelnöki posztról és illegalitásba vonult, persze nem messzire. A rádió hallgatók még mindig élvezhetik a mély, brumoggó hangját és a szenvedélyes "a Zorbán mondjon le" beszédeit. A posztjára két meghatározó ember volt az esélyes és mögöttük kétfelé oszlott a párt is. Az is kiderült mostanra, hogy ez a megosztottság sem tett jót az amúgyis a béka segge alatt lévő pártnak.

BunKóka megbukott, jött Fodor Gabika, aki bár szimpatikusabb volt, mint elődje nem tudott sok mindent elérni a változás érdekében. Próbálkozott és akart valamit, tárgyalgatott mindenkivel, de érdemit nem ért el vele. Ugyanúgy megmaradt a megosztottság a pártban, mivel BunKóka maradt a frakcióvezető, amiről még most se hajlandó lemondani. Ugyanúgy függenek a szociktól és bár eljátszották a nagy halált és hogy ők akkor kiléptek a koalícióból, érdekes módon mégis olyan, mintha semmi sem történt volna. Jó csel volt akkor, lássuk be csak már nem hittük el akkor sem, ahogy most még annyira sem. Ez a kívülről támogatlak, de koalíciót nem vállalok veled dolog, nem jött be azt már tudjuk.

És akkor megérkeztünk a napjainkhoz, amikor a válságkezelő szakértői kormány, amelyben szakértőt nem igen találunk ismét csak bizonyította egy néhányszor, hogy nem alkalmas a kirendelt feladatára. Nem beszélve arról, hogy a kellő társadalmi (ezt jól mutatta az ep választás eredménye), szakmai és politikai támogatottsága sincs meg a kormányzáshoz. Nálunk ez nem számít, ki kell tartani mert a zsírt ki kell szedni az utolsó cseppig a bödönből.

Eközben a Szadesz támogatottsága szépen lassan elérni látszik a bűvös 1%-ot, nagyon szívderítő eredmény ez a korábbi 20% után. Ennek az SZDSZ-nek vége, ezt már tudják a párttagok is, nem hiába vonultak hirtelen háttérbe nagyon sokan, leginkább az alapító tagok közül. És lehet itt új elnök, akit Retkesnek hívnak és kis iróniát dob az ember agyába - Gondoljunk csak bele, hol van most a párt: a mocsokban, a sárban, a retekben...

Szóval jöhet ő ide és elküldheti Kókát a frakcióvezetői posztról, de ez már veszett fejsze nyele. Úgy nagyon nehéz lesz valamit tenni, hogy a megosztottság még mindig megvan; és alapítótagok tucatjai hagyják el a pártot ezzel is kifejezve egyet nem értésüket az új elnökkel szemben. Így lehet nagyokat mondani és új SZDSZ-ről, meg 180 fokos fordulatról beszélni, de tanulva az eddigi évek tapasztalataiból, mi ezt sem hisszük el.

Helyükre pedig úgy néz ki az LMP fog kerülni, amely nagyon hangoztatja, hogy semelyik oldalhoz nem tartozik azért mégis lebuktatja magát, amikor az egyértelműen balos Humanista Párttal szövetkezik. A folyamat még elhúzódhat sokáig, ahogy az itteni viszonyokat ismerjük, de akár lehet egy hirtelen nagy összeomlás is, vagy épp a csodával határos újjáépülés. Én az utóbbira látok a legkevesebb esélyt. Addig is feltehetjük még párszor azt a kérdést, hogy vajh mi lesz veled, SZDSZ?

Még az előző héten néztem meg ezt a vaginanövesztős filmet, de eddig nem igazán volt időm írni róla, így akkor most pótolnám.

Gondolom nagyon nem kell boncolgatnom a filmet, már a címéből kiderül, hogy nem egy akció, vagy thriller/horror filmről lehet szó, hanem valami romantikus vígjáték szerűségről. Aki ugyanígy látja, az jól látja. Nem is vacakoltak ezzel a részével a készítők, telerakták itt-ott sírvaröhögés poénokkal, meg néhány B-kategóriással, hogy az egyensúly azért meg legyen.

A sztori dióhéjban nagyjából annyi, hogy: van egy házsártos munkamániás nő, Margaret, aki egy könyvkiadó osztályvezetője (legalábbis erre következtettem, egyértelműen nem derült ki.) És vannak az alkalmazottai, akik nem éppen zárták a szívükbe a stílusa és a munkamorálja miatt. Így van ezzel a közvetlen asszisztense, Andrew is.

A sikeres és rettegett Margaret szembe kell nézzen azzal a problémával, hogy egy kitöltetlen okmány miatt, kanadai bevándorlóként kiakarják toloncolni az országból. Ezt csak úgy úszhatja meg, ha férjhez megy egy amerikai állampolgárhoz, jobbhíján a saját asszisztenséhez. Andrew belegyezik és kezdetét veszi a móka meg a kacagás, néhol egy kis romantikával és/vagy szomorúsággal fűszerezve.

Hogy mi lesz a vége? Nem mondom el, de úgy is kitaláljátok. Azért lesz benne egy-két csavar még a végéig. Egyszer-kétszer nézhetős film, mondjuk barátnővel vagy barátnőkkel, akik miatt még vaginát is növesztünk, ugye. :] (insider joke, aki érti, érti.)

Ha már a hip-hop vagy rap, kinek hogy tetszik a reneszánszát éli -ahogy írtam korábban- az utóbbi időben nálam, akkor előkerül Sub Bass Monster is és az egyik legjobb száma az Igaz, vagy Hamis.

Eléggé aktuális szám ez most, ha csak arra gondolok, hogy az utóbbi pár napban én is feltettem ezt a kérdést magamnak. Feltettem magamnak, mert egy-két embernek lassan kezdtem megkérdőjelezni, hogy az elhamarkodottan odabiggyesztett barát címkéje jó helyen van-e. Szomorú dolog ez, mert sosem jó rájönni ezekre a dolgokra, de egy idő után már rutinszerűen kezeli az ember a dolgot, már ha nem először történik meg ez. Én is rutinszerűen telibefosom és átcímkézem stílusban csinálom már, mert egyszerűen már nem érdekel. Lassan-lassan úgy is kiderülnek ezek a dolgok és akkor legalább tisztán látja az ember, hogy mi van.

Olyan igazán nagyon jó barátom nem sok van, de talán nem is baj ez. Ők tuti megmaradnak, a többi barát is szintúgy remélem, aki meg csak haver az előbb, vagy utóbb eltávolódik tőlem és/vagy megutál, nyomoréknak fog tartani, vagy elkezd teperni, hogy barát legyen.

Azért mennyire igaza van Szabinak ebben a nótában. Ha szarban vagy, kiderül ki az igazi barát. A minimum az, hogy őszinte és nem ver át. Hát- hát én számítottam rád. Ó, de egyedül annak örülök, hogy ez nem téged bánt.

Olyankor tényleg kiderül, amikor az ember Hitevesztettek Mocsara és a Reménytelenek Lápja között egyensúlyozik egy hajszálvékony cérnaszálon, akkor derül ki, hogy milyen az a címke. Haver, aki otthagy és szarik rád magasról. Még az is lehet, hogy kinevet és egy bottal meglök az egyik irányba. Még egy utolsót belédrúg, hogy jobb legyen neked, persze mindezt úgy, hogy ő ezt nem tudja, mert nem érti, hogy te éppen hol vagy...

Vagy barát, aki kinyújtja a kezét és segít neked kitalálni erről a hitevesztett és reménnyel nem bővelkedő környékről. És ha kivezetett ott is marad veled, hogy ne tévedj vissza véletlenül. Ez a kurva nagy különbség.

Ma voltam életem első Bëlga koncertjén a Zöld Pardon nevű szórakozóhelyen és meg kell állapítsam, hogy nem utoljára. Eddig úgy nem igazán hallgattam meg őket, csak egy-két számot, de a mai után majd pótolom a hiányosságokat. Azért az ismertebb számokat tudtam énekelni én is a többiekkel: Boros, Mit parodizálsz, Az a baj, Zsolti a béka, Szerelmes vagyok, Magyar Nemzeti Hip-Hop, és persze az örök nagy sláger és megunhatatlan Egy-Két-Há.

Az elején elég lassan indult be a hangulatom, de aztán megérkezett Edem, lecsúszott a második sör és lassan bepörögtem én is. A Bëlga szerintem egész jó hangulatot teremtett ezen a 25 fokos nyári estén, ha körbenéztem mindenhol táncoló-énekelő és vidám arcokat láttam, nem is beszélve a színpad előt önfeledten ugrálókról. Gyanítom, hogy nem ez volt a legnagyobb bulijuk pályafutásuk során, de nekem elsőre nagyon is ott volt a szeren.

Szóval ez volt az első, de bizton állítom, hogy nem az utolsó. Annak meg megvan az iróniája, hogy legtöbben az Egy-két-há... kezdetű nótát énekeltük teli torokból és ha a szöveget nem is, de a refrént mindenki tudta. :]

Ha nem hiszel a nótába, szívedbe tekints. Van benne valami, ha belegondolunk. Persze ez csak vicc, nem szeretheti mindenki a nótákat. Én viszont nagyon is szeretem ezt a stílust (is). Ez is egy nagyon jó példája annak, hogy mennyire elborult és már-már perverzitásba menően vegyes a zenei ízlésvilágom, és ahogy telnek az évek ez a zeneispektrum egyre jobban szélesedik, ahelyett hogy beszűkülne egy ponton.

Természetesen a rockzene, mint olyan marad az elsőszámú és meghatározó, de annak viszont minden ismert és sokak által ismeretlen ága jöhet. Egészen az igényes punktól a nemzeti érzelmű hungarista dalokig, a dallamos táncolós rock&roll-tól a feszes, gitártépő, hörgő és sikító metalcore-ig. Jöhet szinte bármi, persze van olyan amit az én gyomrom se fogad be.

Ott van még a 90-es évek és úgy ánblokk a régi disco zenéért való imádatom, vagy a tavalyi szigetes PASO koncert után megkedvelt ska és reagge is, na meg a veretős, szakítós drum and bass. És nem hagyhatom ki az igényes rap, hip-hop vonalat se, ami az utóbbi hetekben reneszánszát éli nálam. Ergo, sok Ganxsta, Sub Bass Monster, Belga, Anonim MC, vagy épp FankaDeli pörög a lejátszómban.

A klasszikus zenéért különösebben nem vagyok oda, de nem is ódzkódom tőle, szeretem viszont még a jazzt és az ír valamint indián népzenét is. Még leírni is sok ezeket... :]

Most azonban essen szó akkor a magyar és székely népzenéről, nótákról. Nem lehet őket nem szeretni egyszerűen. Ehhez mondjuk az is kell, hogy nem Lajcsi meg a Fási mulató kell jelentse ezt a stílust az embernek; hanem az a történet mondjuk, hogy egy tábortűz mellett milyen jókat lehet énekelni,pl. a Százados úr sej-haj kezdetű nótát. Meg nem árt az sem hozzá, hogy részt vegyen az ember egy-két igazi székely lagzin. Onnantól szerintem garantált a szerelem. Nincs az az Isten, hogy ne szeretné meg az ember a szórakozásnak ennek a formáját. Persze lehet, hogy csak én vagyok nagyon elfogult. 

Miért is ne lennék? Amikor eszembe jutnak azok a lagzik és nótázások amiken részt vehettem. Azok az összejövetelek, amikor a családdal, vagy a barátokkal este egy kicsit már pityókásan rázendítettünk, hogy ez a nóta-nóta-nóta-nóta körbejár, ez a nóta-nóta-nóta-nóta mindenkire rátalál, háromszor kilenc huszonhét, halljuk a Kis Pistáét. És akkor elkezdődik a játék, mindenkinek elkell kezdeni a saját nótáját, s azt a többiekkel együtt eldanolni. Mire aztán körbe ér a játék, addigra eszünkbe jut, hogy mi lehetne a következő és lehet folytatni egészen hajnalig.

És most jön egy nagy titok, amit még apám anekdótált egy ilyen esemény alkalmával: Az igazi székely ember arról híres, hogy 24 órán keresztül tud nótázni megállás nélkül. Erős túlzással persze, de abszolút van benne ráció. Nekünk ez még nem jött össze, s mondta is apum, hogy csak műszékelyek vagyunk és nevetett. :]

Az is egy érdekes dolog volt, hogy két éve egy családi szülinapozás alkalmával, amikor is a hetvenéves nagyapámat ünnepeltük, spontán kialakult ez a hajnalig nótázzunk c. műsor és hát én is serényen részt vettem benne. Egy a család közeli barát pedig teljesen megvolt rökönyödve, hogy én honnan tudok ennyi nótát, mint a nagyok. Erre a nagybátyám viccesen és a székely humorát elő véve csak annyit mondott, hogy nyitva volt a fülem. És nem mondott hülyeséget. Valóban ez a magyarázata, egészen pendelyes korom óta érdeklődéssel figyeltem, ahogyan mulatnak a nagyobbak és az évek, ahogy teltek ragadt rám ebből, mint a mocsok, meg az is lehet, hogy benne van a vérembe. :]

Már csak egy dolog van, amit el kéne tanuljak a nagyobbaktól és az pedig a tánc. Mert ha már nótázás és mulatás, akkor ott van ám ereszd el a hajamat is. Én pedig mivel sajnos a flaszter nevelt fel, nem tudom zsigerből úgy ropni, mint a nagyobbak pedig nagyon szeretném. És már korábban elhatároztam, hogy ha netalán-tán lesz valaki olyan hülye, hogy beköti azt az elmebeteg fejemet, akkor a lagzira megtanulok pár ilyen táncot és megmutatom az ittenieknek, hogy hogyan mulat a székely. :]

Most pedig akkor jöjjön pár általam kedvelt nóta szövege a sok közül, a teljesség igénye nélkül:

A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.

Üldöz a sors évek hosszán át
Üldöz engem a természet, mint vándor madárt
Ó te szépséges Hargita
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet
Haza mennék de nem lehet
Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.

Ettől mindig könnybe lábad a szemem, mert az jut eszembe, akinek a kedvenc száma volt és ő már sajnos nincs közöttünk.

Hargitai fecskemadár hosszú útra készül
Nem hagyja el piciny fészkét könny hullatás nélkül
Én is, én is úgy el mennék messzi tájra
Csak szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.

Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes
Szomorú a székely sorsa messze idegenbe
Varjú sereg lepte be az egész tájat
Odahaza gyász borít be minden székely házat.

Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!

Ettől szintén, nem ecsetelem miért, egyértelmű

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvem az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.

Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sipját, és belefúj
Oly szépen szól harci sipja,
A századot harcra hivja.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szuerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A marosmenti fenyves erdők aljába?

A marosmenti fenyves erdő aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
A marosmenti fenyves erdő aljában.

Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája behallik a tanyába.

Köszönöm, hogy végigolvastad.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy megint lesz-e balhé, mint legutóbb egy hete volt. Érdekes módon nem kapott akkora médiahisztit ez az esemény, mint régebben. Talán azért, mert most a rendőrök úgy vertek embereket, hogy nem volt okuk rá és mindezt azonosítót viselve. Még szerencse, hogy egy-két nemzeti érzelmű honfitárs rögzítette, ahogy egy sün összeveri azt az embert, aki vizet akart adni a melegben tikkadó és békésen üldögélő gárdistáknak, akik a Magyar Gárda Egyesület feloszlatása ellen és Budaházy György szabadon engedése mellett tüntettek. Ami spontán volt, mert az előzetesen bejelentett tüntetést nem engedélyezték.

Voltak érdekes dolgok egy hete, kíváncsi vagyok lesznek-e most is. Például, hogy most is előállítják az összes gárdista parancsnokot, mert a ruházatuk félelmet kelthet másokban. Ez volt amúgy az indoklás a Magyar Gárda Egyesület feloszlatásának is. Félelmet kelthet az emberekben. Azt, bazdmeg. Nem tudom ki, hogy van vele de én ha meglátok egy fekete nadrágos, fehér inges, mellényt és bakancsot viselő embert, nem megyek át az utca másik oldalára, hanem dobban egyet a szívem és jobb esetbe odaköszönök, hogy: Adjon a jó Isten. A mire jön a mosolygós válasz: Szebb jövőt! Viszont, ha meglátok az utcán egy rajosan felöltözött cigányt, vagy egy egész csapatot, akkor az az első hogy megnézem mi van nálam, ami ellopható és elvan-e jól zárva. És kérem az urat, hogy ne kössenek belém, mert épp van-e rajtam sapka, vagy nincs. És most merje valaki azt mondani, hogy alaptalanok az aggályaim.

Aztán a másik dolog amin csak egy jó mosolyogtam már, az a terror-lufi mint félelemkeltő terrorcselekmény kirobbantására alkalmas eszköz. Le is kellett őket foglalni héliumostól és előállítani a terrorista lufifújókat.

Olvasva a beszámolókat érdekes volt az, hogy szinte mindenkinél előjött az a mondat, hogy a gárdisták sokkal, de sokkal összeszedettebbek és szervezettebbek voltak a rendőröknél. Ami annak tudható be, hogy a sündőreink nem tudtak mit kezdeni a fűben üldögélő, karukat láncba fogó gárdistákkal és a szimpatizánsaikkal. Így hát jól lefújták őket könnygázzal, egy idősebb ember rosszul is lett mert sikerült a gázmaszkja alá fújjanak. A vérző fejű, sebesült emberekről már inkább nem is beszélek.

És az a dolog nagyon elszomorító, hogy több rendőr nyilatkozta a kinn dolgozó nemzeti érzelmű újságíróknak, hogy undorodnak attól, amit csinálniuk kell, de hát ez a parancs ez jön fenntről az okosoktól. Sokan a rendőrök közül is legszívesebben leültek volna az emberek mellé, de inkább tették azt amit parancsoltak nekik. Ami odáig oké, hogy félnek a parancs megtagadást követő megtorlástól, de azért könyörgöm, emberek vagyunk, ha valaki vizet akar adni egy embertársának 40 fokban, akkor azt mégse kéne összeverni.

Érdekes csavar ebben az összeverésben, hogy a rendőr aki ráütött többször a vizesfiúra, majd földre teperte; indított eljárást hatóság elleni erőszak címszó alatt. Szóval ez a sün, az olyan igazi droidsün, aki alig várja, hogy jól összeverjen pár embert, teljesen mindegy hogy miért csak kapja meg a kitüntetést utána. Úgy tűnik azonban, hogy amilyen erősnek képzeli magát, olyan hülye is, mert a felvétel alapján most majd nem csak, hogy jól seggbe tosszák, de még kap is a fejére párat:

Megtörtént a "vizes srác" kihallgatása. A HírTV is ott volt, átvették a bizonyító erejű felvételt DVD-n, és az esti híradóban valószínűleg beszámolnak az ügyről. Az ügyészség szembesíteni szerette volna az őt elhurcoló rendőrrel, de az nem gondolta úgy, hogy az idézés azért van, hogy elmenjen rá. Az ügyész is megnézte a felvételt.

 

A "vizes srácot" leteperő és elhurcoló, majd ellene hamis váddal feljelentést tevő rendőr neve és rendfokozata: Rohánszki László százados.

 

A film elején látható rendőr, aki nem akarja beengedni a vizet, Ambrus Gábor rendőr őrmester. Őt két dolog miatt kell megemlíteni. Az egyik, hogy amikor a "vizes srác" kiment a térről, azt mondta neki, menjen nyugodtan, a vizet beviheti. A másik, hogy "elfelejtett" azonosítót feltenni aznap.

 

Mivel a focista hajlamú Rohánszki volt olyan ostoba, hogy személyesen írjon feljelentést, a "vizes srác" viszontfeljelentéssel él büntetőeljárást eredményező hamis tanúzás és hivatalos eljárásban történt jogellenes fogvatartás miatt. (forrás: bombagyár )

Miközben írom ezt a bejegyzést, olvasgatok is és eddig úgy tűnik, hogy nyugi van. Reméljük így is marad. Érdekes módon már nem volt sem a lufi, sem a ruházat félelemkeltő. Hirtelen megváltozott az álláspont. Most az van, hogy az előző heti tüntetést azért oszlatták fel, mert terrorista személy mellett fejezte ki szimpátiáját. Aha, hogyne. És ezt mi el is kéne higgyük, ugye?

A végére pedig egy friss FankaDeli nóta, ami pont az egy hete történ események apropóján íródott, zseniális lett.