Jelentem visszatértem a blogoszférába is. Megvolt az erdélyi pihenés bár elég rövidre sikeredett és a negyedik általam is látogatott Szigetnek is vége van sajnos, de arról majd későbbi postokban lesz szó.

Kicsit elhanyagolódott a blog az utóbbi időben, amiből két hét igazolt hiányzás volt a többi meg szimpla lustaság. Itt az ideje, hogy ismét életet leheljek belé, remélem ebben Ti is segíteni fogtok, Kedves olvasók! :)

Elsőként az erdélyi élményeket osztanám meg veletek. Még az a szerencse, hogy néha esténként leírtam az aznap vagy előzőnap történteket és elmentettem, hogy majd ne kelljen hosszas gondolkodással felidézzek mindent. Íme tehát az első nap összefoglalója:

Gyergyóújfalu 2009. július 31.

 

Amikor az ember jól érzi magát, akkor gyorsan telik az idő szokták mondani. Ezt sokan tapasztaltuk már, én is elég sokszor így például most is. Alig érkeztünk meg a szülőföldre és máris két nap eltelt.

 

Első nap elég lazulós, pihenős volt. Hajnalban érkeztünk meg, mivel éjszaka jobb volt utazni a gyérebb forgalom és a hűvösebb idő miatt. Gyönyörű volt látni a Napot felkelni épp akkor értünk a gyergyói- medencébe amikor az első napsugarak előbújtak és még mindenütt látni lehetett a felszálló ködöt. Varázslatos volt, főleg ezen a tájon. Amerre ellát az ember mindenütt hegyek, dombok és fenyőfák. A levegő pedig olyan friss, ropogós volt akkor hajnalban, hogy rendesen fázott az ember, amikor kiszállt a kocsiból. A nagyapám szerint pár napja még hóharmat is előfordult.

 

Érdekes egyébként ennek a medencének az időjárása. Legjobban a sivatagéhoz tudnám hasonlítani. Hajnalban, reggel amikor még nem süt erősen a nap, akkor még elbírja a meleg ruhát az ember. Aztán hirtelen elkezd melegedni az idő és egész nap előfordul, hogy 30 fokig is felkúszik. Olyankor aztán lehet napozni, főleg egy kis munkavégzés közben. Aztán estefelé ahogy a nap lemegy már ismét lehet előszedni a melegebb ruhát, de elég egy kis felhő is hozzá.

 

Mi minden évben beszoktunk segíteni aktív pihenésként a mindennapos munkavégzésbe, jelen esetben a takarmány széna behordásában, azt a füvet amit nagyapám hajnalban lekaszál azt mi segítünk napközben megforgatni, hogy száradjon. Amíg szárad addig előkerül a “pakolás” kenyér, szalonna esetleg egy kis paradicsom és persze a pálinka. Aztán ha jó az idő és megszáradt a széna, több forgatás után, akkor lehet úgynevezett mereklyékbe, vagy boglyákba összehordani (Magyarországon bálának nevezik, bár az nem ugyanaz) és szekéren hazavinni a csűrbe, ahol egész évben elérhető az állatoknak.

 

Visszatérve az első napra. Miután megérkeztünk és kicsit beszélgettünk nagyszüleimmel, nagyapám elkezdte csinálni a székelyek kenyerét, a puliszkát. Gondolom sokaknak nem kell bemutatni, de vannak olyanok is akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Nos a puliszka az egy kukorica darából készült pépes étel (állagát tekintve a tejbegrízhez tudnám hasonlítani) amit tejjel illetve túróval szoktak leginkább fogyasztani az emberek, de kitűnő egy finom rókagomba paprikás mellé is. Mi túróspuliszkát reggeliztünk, ami úgy készül, hogy egy réteg puliszkára egy réteg túrót aprítanak, majd ismét puliszka jön és ezt addig amíg a lábas meg nem telik. Az aljára általában egy kis zsírt is szoktak tenni, hogy kicsit piruljon meg. Nekem az a kedvenc részem, mindig megvárom, hogy mindenki tegyen és én maradjak utoljára, hogy tudjak kapirgálni egy kicsit az aljáról.

 

Előtte nagyapám megkínált egy kis helyi különlegességgel, a köményes pálinkával, amit természetesen el is fogadtam még ha többször is töltött. Nem vagyok egy nagy pálinkás, a mézes-barackos és hasonló pálinkákat szeretem, de nem sűrűn szoktam inni. Ezt viszont akármikor megiszom. Lényegében tiszta szeszből és köménymag teából van keverve, házilag. Semmi tartósítószer, vagy édesítő, festék, ízfokozó és egyébb marhaságok nincsenek benne. Viszont óvatosan kell nyalogatni, mert a negyedik-ötödik után már érzi az ember a hatását és könnyen megsúvadhat tőle. 

 

A finom puliszkázás után kis alvás jött, aztán lényegében egész nap innentől a pihenésről szólt és a lazulásról. Délután még kicsit a ház előtt leültünk a fűbe és elbeszélgettük meg elsöröztük az időt estig.

 

Folytatás következik majd, nehogy sok legyen egyszerre. Ja és persze képek is lesznek egyszercsak majd...majd... amikor időm lesz feltölteni.