Tudod, sokat gondolkoztam, hogy válaszoljak-e a szánalmas hülyeségeidre, de most már azt is bánom, hogy visszaírtam arra a provokálni próbáló sms-re. Nem kellett volna, mert pont ezt vártad. Azt hiszem azonban elég intelligens voltam, veled ellentétben, aki hoztad végig a szánalmas, cinikus és flegma hangnemet, úgy ahogy tőled el is várható.
Tudod, attól, hogy most a Haladás nyert a Ferencváros ellen és te halis vagy, én meg Fradista, nem fogom telesírni a párnámat, attól meg végképp nem, ha elküldöd sms-ben, hogy "ennyit a fradiról :DDD". Nem láttam szerencsére a meccset, mert éppen junior jégkorongdöntőn voltam és csodaszép gólokat láttam. Ettől függetlenül vésd az eszedbe, hogy lehet emelt fővel veszteni és gőgösen nyerni. Döntsd el melyiket választod inkább ;)
Én mégis gratuláltam, mert így illik. És sok boldogságot kívántam a kapcsolatodhoz is, de tényleg. Őszintén. Az mellett viszont, hogy te jössz nekem azzal, hogy nekem nincs életem, nem tudok szó nélkül elmenni. Komolyan, te állítod azt 16 évesen, hogy nekem nincs életem? Te, aki életedben még nem tettél le semmit az asztalra? Te, akinek a segge is ki van nyalva? Te, aki úgy elvagy kényeztetve, hogy apucitól iPhone-t kapsz? Te, aki vágdosod magad amiről a szüleid nem tudnak? Te, aki pszichológushoz jársz, mert depressziós vagy és nem szeret senki? Te, aki úgy beszélsz a nálad idősebbekkel, mintha a seggedből rántottad volna őket elő? Így beszélsz anyáddal is? Remélem egyszer pofon vág, hogy legközelebb kétszer is meggondold, hogy az idősebbekkel, felnőttekkel hogy beszélj! És úgy általában csodálkozol, hogy utál téged? Meg tudom érteni. Bár én inkább magamat utálnám, hogy életet adtam egy ilyen kis senkiházinak.
Ide figyelj, te nekem ne mondd, hogy nincs életem mert nem én vagyok az, akinek nincs. Boldog párkapcsolatban vagy és velem foglalkozol? Kinek nincs élete? Képzelem mennyire jó lehet akkor, ha van időd rám. Van időd arra, hogy utánam kutass és nézegesd a társkereső profilom és szóvá tedd, hogy hazudok benne? Nem hazudok drágám, csak régen frissítettem. Miért kéne hazudnom a koromról? 23 évesnek lenni nem ciki, 16 évesnek viszont az. A magasságom? Régi, lerágott csont. Tényleg marhára tehetek róla, hogy a nagyanyám génjeit örököltem, nem az apámét. Ezt vesd légy szíves a szememre, pont a te stílusod lenne. Magam sem tudom mekkora vagyok, ezért ha többet is írtam, az csak azért lehet, mert utoljára középiskola elején voltam megmérve, azóta meg azért nőttem is. De örülök, hogy megtaláltad a profilom gyenge pontjait, innentől ha kijavítom már sokkal jobb lesz. Köszi!
Egyébként pedig marhára semmi közöd hozzá. Meg igazából már hozzám se. Így, ha lehet többet ne írjál, ne kommunikálj velem semmilyen formában, mert kurvára nem vagyok kíváncsi rád és magasról szarok arra, hogy ezt olvasva is jót fogsz röhögni úgy picsásan az idióta barátnőiddel meg a fiúkáddal. Nem érdekel, röhögjetek, leszarom. :) Én csak a végén fogok nevetni, amikor kezded visszakapni az élettől a dolgokat. Nem tőlem, nem. Az nem méltó egy ferenczvárosi úrhoz, az Élettől drágám. Kurva nagy pofonokat fogsz te még kapni tőle, sokkal nagyobbakat, mint eddig. És akkor fogok én csak úgy a bajszom alatt mosolyogni. És ha tehetném visszamennék az időbe és sosem játszanám le azt a honfoglaló meccset, amikor megismertelek, hogy ez az egész ne történjen meg és ne vesztegessek el rád fél évet az életemből, ami ugye nincs ;)
Utolsó kommentek