A megkezdett sorozatot folytatván jöjjön a következő pár nap összefoglalója:

Gyergyóújfalu 2009 augusztus 2.

 

A mai nap elhagytuk a gyergyói-medencét a Bucin nevezetü hegyen keresztül és Parajdra mentünk, a helyi sóbányába. Ami egyébként világviszonylatban is a legjobbak között van. Jelenleg is fejtenek ki sót, de már István király idejében is ismerték. Az évszázadok ahogy teltek, az eszközök fejlődésével egyre többet, egyre gyorsabban tudtak fejteni.

 

Pár éve pedig egy busz visz be a bánya mélyére több méter mélyre, aztán letesz és gyalog kell lépcsőkön lejutni a hatalmas termekbe. Nagyon hűvös van lenn, a fázósabbnak egyenesen hideg, el lehet viselni a melegebb ruhát is. A termekben a gyerekeknek sok hinta és egyébb játékok találhatók. Valamint egy katolikus és ortodox szertartásra is alkalmas templom.

 

Visszafele tömött buszon jöttünk fel, szerencsésen fel is értünk. A felszínen aztán megnéztük a zsibvásárt és ettünk egy-egy fagyit meg lángost. Kivételesen jó volt a lángos, ritkán lehet kifogni az ilyet. Nem volt túl zsíros, nem volt sok tejföl és sajt csak épp amennyi kell. Ezután a rokonokhoz vettük az irányt, ahol kicsit megpihentünk és ettünk majd megnéztünk egy erdei házat a fennt említett Bucin tetőn. Csodálatos ház, csodálatos helyen. Eltudnám viselni duzzogva, ha ott kéne lakjak egy ideig.

 

 Gyergyóújfalu 2009. augusztus 3.

 

A mai nap ismét sikerült kicsit tovább aludni, mint szoktunk, de azt hiszem a majdhogynem egész évbeni koránkelés után ennyi kijár, elvégre nyaralunk vagy mi a fene. A reggeli rutin műveletek: fogmosás, mosakodás, kávé, közműépítés és a reggeli elfogyasztása után felsétáltunk a faluból a hegy aljába, a Dorma nevezetü dombra. A hegy egyébként az a Délhegy, ami Wass Albert művekben többször is megjelenik.

 

A hegy aljába található egy bódé, ahol meglehet pihenni a hosszabb munkák után. Mi kivételesen más céllal mentünk fel. Az erdő széléig felballagtunk egy kis pihenő után és málnát szedtünk, ahogy azt kell. Találtunk is szép számmal, egy-két helyen hatalmas nagy szemeket is. Aztán visszatértünk a bódéhoz és flekkent valamint ún. “mici”-t (miccs) sütöttünk. A miccs háromféle darálthúsból összekevert fűszerezett hús, amit hengeralakúra gyúrva kell megsütni jobb esetben rácson és parázson. Ehhez hasonló étel még a szlovák cevapcici, bár annak más a fűszerezése és egyféle húsból készül. Fagyasztott állapotban el lehet kapni egy-két nagyobb vásárlóközpontban.

 

Mustárral és kenyérrel fogyasztva a legjobb, előtte a korábban említett köményespálinkával étvágyhozónak, utána pedig jó hideg sörrel leöblítve. Mi is így tettünk. Majd pihenésképp medvés sztorikat és anedótákat mesélt nagyapám, hogy kicsit ránkijesszen kicsit, de nem sikerült neki.

 

Hazafelé pedig szekéren jöttünk, ahogy azt kell.

 

Augusztus 4.

 

A mai napot itthon töltöttük ismét csak, mert egész nap szemerkélt az eső, villámlott és dörgött az ég kisebb-nagyobb megszakításokkal. Elég rossz volt, hogy nem lehet semerre kimozdulni, de legalább olvasni lehetett például. El is kezdtem a Da Vinci-kódot, hogy el foglaljam magam.

 

Innentől fejből kell majd felidézzem az utolsó pár napot, de azt hiszem menni fog.

Annak pedig akinek még nem tűnt volna fel, a flickr oldalamon megtekinthető egy adag kép az első napról. Folyt. köv...