Mindig is rajongtam a második világháborúért, a fegyverekért, a járművekért, a helyszínekért, a csatákért és amikor a történelem órán erről volt szó, úgy tudtam figyelni, mint soha azelőtt vagy azután. Természetesen a rajongást nem úgy kell érteni, hogy támogatnám a háborút. Viszont azóta is szeretem az erről szóló (dokumentum)filmeket, játékokat és teszem azt a kiállításokat is. A Terror Házában is jártam például az is iszonyatosan megfogott.
Pár napja azonban Robert Capa, a 20. század legnagyobb fotósának a kiállításán jártam többed magammal. Természetesen itt is leginkább a második világháborús képei voltak azok, amik a leginkább érdekeltek, köztük is normandiai partraszállás képei. A kiállítás végig ment Capa életművén: a spanyol polgárháborúban készített képeken, a japánban töltött évek fotóin, a második világháború harcszínterein készült felvételeken Franciaországban, Németországban, Oroszországban; Budapesten, Izraelben és még kitudja hol. Csodálatos és lélegzetelállító sokszor pedig megindító és elgondolkodtató képeket készített ez a pesti vagány srác, az már nem vitás.
Budapesten meglepődtünk? Bizony ám, itt is alkotott ő, hiszen itt született Friedmann Ernő Endre néven még 1913-ban. A Robert Capa nevet csak később vette fel. Többet nem is mondok róla, aki nem hiszi járjon utána a Művészetek Palotájában található Ludwig Múzeumban. Érdemes ;) A Mikulástól, Jézuskától és a Húsvéti nyuszitól pedig szeretném kérni azt a könyvet, amiben megtalálható közel 900 képe, de egyelőre elfogadom a Kissé elmosódva-t, vagy az Orosz Naplót is.
Utolsó kommentek