Kicsit olyan vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból a film után. Jó film ez, nem vitatom. Sőt ki is mondom, hogy valóban jó. Mégis valahogy olyan savanyú volt a szájam széle amikor egy magamba üldögéltem a villamoson és átgondoltam magamba a nap dolgait, meg a filmet. Valami nekem hiányzott, de nem tudom megmondani, hogy mi az a valami. Talán az, ami megvolt az első két részben is; és ami abszolút hiányzott nekem a harmadik részből. A terminátor érzés megvolt persze, de nem tudom, valami nagy durranás, vagy egy olyasfajta érzés hiányzott, amit akkor is éreztem, amikor hatodjára-hetedjére néztem meg körülbelül az Ítélet napját. Szerintem ha egy sima akciófilmre ültem volna be és nem tudnám, hogy ez a Terminátor, akkor nem húznám a számat még olyan picikét se, mint most.

Merthogy a film alapvetően odateszi magát. Akció van dögivel, közben kis elgondolkodtató, jólmegmondós és emésztő szünetekkel, amikor is feldolgozza a kis néző, hogy ez mi is volt akkor tulajdonképpen.

Christian Bale, mint John Connor abszolút jó választás volt. Láttuk őt már sok filmben, elég ha csak a Sötét Lovagot, vagy az Equilibriumot említem példaként. Jobbat nem igen találhattak volna, ő meg igen profin csinálja, amit csinál. Jelenesetben egyedül menti meg az emberek jövőjét. Szeretjük őt.

 A másik akit kiemelnék az Sam Worthington, ő az aki Marcust alakítja, zseniálisan. Azt hiszem nyugodtan kijelenthető, hogy a következő szuperhős. Remélem kapni is fog valami jó főszerepet, kíváncsi lennék arra, hogy miként alakít más filmben.

A film egyébként úgy indul, hogy Marcus aki halálra van ítélve, megengedi, hogy a testét felhasználják majd bizonyos kísérletekhez; és mennyire nem tudja akkor még, hogy mekkora hibát vét ezzel. Jön ezután a szokásos bevezető rész egy kis cyborg irtással és magával a főszereplővel. Tudni kell ehhez persze, hogy miért van ez így. Ehhez látni kell először is az előző részeket, de ha esetleg lenne olyan aki még nem látta volna (az nézze) annak, akkor gyorsan összefoglalnám.

Az emberek a modernizálódás és gépiesedés csúcspontját élik. Egy feltaláló egy chipet fejleszt ki, amivel elindít egy hatalmas láncreakciót. Elkezdik építeni a robotokat és szokás szerint óvatlanok, ezért történhet meg az, hogy a cég (Skynet) számítógépe öntudatra ébred és elkezdi az emberi fajt likvidálni, mint a potenciális ellenséget. Elsősorban John Connor a célpont, akit már gyerekkorában is megpróbálnak eltüntetni az útból. Az emberek között szövetség alakul a robotok ellen, az ún. Ellenállás. A vezérük természetesen nem más, mint John.

 Az ellenállás olyan információ birtokába jut miszerint létezik egy bizonyos jel, ami a kulcs lehet a végső győzelemhez, ugyanis végezni tud a robotokkal. A próba sikeres, így megindul a szervezkedés a végső csapásra a Skynet ellen. Nem megy az olyan könnyen azért, ki hinné.

Végül pedig, hogy még írjak valami pozitívumot a filmről: Nagyon tetszettek az utalások a korábbi részekre. A You Could Be Mine-t - ami az Itélet Napja egyik legjobb zenéje - például nagyon jó ötlet volt betenni; Sarah Connor hangját hallani szintén; és jó volt látni Schwarzenegert is, igaz neki csak az arcát rakták oda számítógéppel egy másik ember fejére, de ez nem volt le semmit a viszontlátás öröméből; a jól ismert mondatnál (Visszatérek!) pedig hangosan felröhögtem, érdekes volt mástól hallani ezúttal, de jó érzés is. És pont ezek a dolgok meg a hihetetlen jó képvilág az, ami miatt még egyszer azt mondom, hogy ez egy jó film. Ajánlott természetesen!

A végére ezt még muszáj volt betegyem, annyira jó szám és annyira illik az Ítélet Napjához, de akár ehhez is. Azt hiszem a napokban pedig megfogom nézni az első és a második részt újra. Az elsőre sajnos nem igen emlékszem már, a másodikat meg csak szimplán azért, mert a kedvencem filmjeim közt van.