Elég eseménydúsan indult a hét, fogalmazzunk így. Kezdve egy vizsgával majd rohanással az utolsó vezetésre, gyakorlásként a rutin vizsga előtt. Bár azt szokták mondani, hogy pörögve jó az élet. Ezzel mondjuk egyet is értek, imádom a pörgést, de ez a mai valahogy nem jött be.

Nem vicces dolog az, hogy még jóformán el sem indultam itthonról és már annyit izzadtam, hogy ruhát cserélhettem volna rögtön. Nem is magával az lenne gond, hogy izzadok hanem azzal, hogy mennyit. Azt mindenki tudja szerintem, hogy ez egy természetes jelenség, így hűti magát a mi csodálatos testünk; igaz nem túl esztétikus látványt nyújt. A bőrnek viszont jót tesz, ezt sokan nem tudják.

A közérzetemnek viszont ma nem tett jót. Nem volt ínyemre például tűző napon beülni az autóba, miután már így is ragadtam mint valami mézesmackó. Hálistennek vezetés közben kitudtam zárni ezt a problémát és megcsináltam mindet, ahogy kell. A végén még egy dícséretet is kaptam, ami nagy szó az oktatóm stílusát ismerve.

Hazaérve aztán hosszú idő után megint átélhettem a széthasadafejem annyira fáj c. műsor velejáróit. Gyanítom, hogy ez a meleg az oka, vagy az állítólagos front, ami holnap érkezik kis hazánkba.

A hét pedig folytatódik nagyjából hasonló fordulatszámon, most pedig miután megnéztem a Brazília - Egyiptom Konföderációs Kupa mérkőzést -ami az eddigi legjobb volt - bedőlök az ágyba.

Ezt a számot pedig még mindig imádom: