EmceeMike blogja

Egy hét telt el Marian Cozma meggyilkolása óta. A gyász és a fájdalom még hosszú lesz, mind a családnak, rokonoknak, barátoknak; mind a csapatnak. Át tudom érezni azt amiken keresztül mennek. Épp ezért érintenek meg az ilyen képek, amik a mai veszprémi győzelmet hozó meccs közben készültek.

Az MKB Veszprém hazai közönség előtt 28-26-ra legyőzte a spanyol Ademar Leónt a férfi kézilabda Bajnokok Ligája középdöntőjének első fordulójában.

A lefújás után Cozma nevét skandálta a hatezres publikum, melyet valamennyi pályára lépő - könnyeivel küszködő - játékos megtapsolt. A nagy kivetítőre az elhunyt arcképét vetítették, a csarnokban lévők egy trombitás közreműködésével elénekelték a magyar himnuszt.

Mocsai Lajos minden játékosának megköszönte a teljesítményét.

"Most megtudtuk, hogy ezek a játékosok igazi hősök. Társuk elvesztése után volt tartásuk, így felülmúltuk a Leónt. A mai győzelmet Mariannak ajánljuk" - fogalmazott a mester. (magyarhirlap.hu)

Ezek a veszprémi fiúk megmutatták, hogy egy ilyen tragédia után is megy tovább az élet és tenniük kell a dolgukat továbbra is. Ezek a fiúk megmutatták Cozmának, aki valószínűleg még látja őket, hogy nem adják fel. Az ő emlékére, az ő tiszteletére és csak és kizárólag neki nyerték meg a meccset. Ennek így kellett lennie. Szívvel-lélekkel játszottak és meg is lett az eredménye. És ezután mindig rá fognak gondolni, tőle kérnek majd erőt onnan fentről.

A képeket és a Napló egy erről szóló riportját nézve mit ne mondjak közel álltam a pityergéshez. Nem azért mert ismertem volna Cozmát, mert eleddig nem ismertem. Nem azért mert román volt, akit itt Magyarországon szerettek és megbecsültek. Nem, az olyan képek fogtak meg engem mint, amikor a csapat összeborulva készült a szokásos csapatlelkesítő kiáltásra Cozma apjával együtt, vagy a férfias vállcsapkodások és az ölelések, a meccs megható képeiről nem is beszélve.

És ha az ember már tudja testközelből, hogy min mennek át most azok, akik Cozmát gyászolják akkor könnyen együtt tud érezni velük.

Kiegészítés:

Összefoglaló és egy videó a meccsről.

Az is megvolt mára hatványozottan. Történt ugyanis, hogy betévedt egy elsőre szimpatikusnak tűnő idősebb bácsika az ügyfélfogadásra, hogy ő szeretne egy két dolgot tisztázni. Ebben idáig nincs semmi szokatlan, mindennapos eset.

Na de mint utólag kiderült az ürgének valami kottyanása lehetett, mert ez a mondat hagyta el a száját - jelzem, hogy nem hittem elsőre a fülemnek, majd egy félhalk bazmeget eleresztettem és fogtam a fejemet legalább 5 percig. - :

Én 30 év alatt most hallom először, hogy a lakbért fizetni kell. Én sose fizettem lakbért.

Mint kiderült természetesen fizetett, csak egy bankon keresztül, ami egyszerűen amikor kellett leszívta a pénzt, most meg valamiért nem és ebből volt a probléma. A bácsika egyébként azon is teljesen megvolt rökönyödve, hogy a bank leszívja a pénzt és így kerül kifizetésre a lakbére. Erről egyébként elsőre ez a kép jutott eszembe:

A másik ilyen még (a sok közül) amin ki tudok akadni, az az hogy még mindig vannak sokan, akiknek a : - külsejében nincs kivetnivaló nagyjából,  - nem büdösek, - nincs pia-pacsuli-doh-fokhagyma és egyébb szaguk és nem tudják a saját nevüket leírni, ha alákell írni valamit.

Ezek vannak ma Budapest, Magyarországon 2009-ben, a XXI. században.

----

Kiegészítés: Igaz, hogy még most kezdtem el dolgozni szinte, de egy ilyen után elgondolkodtam, hogy nyugdíjba vonulok. :D

Az volt ma tegnap egyébként mert délelőtt a IV. szemeszterre iratkoztam be. Kaptam pár új csili-vil tankönyvet, pár olyan tanárt akiket a hátam közepére se kívánnék és a diákigazolványomat is érvényesítették. Ezenkívül a kezembe nyomtak egy index kivonatot is, amit az első adandó alkalommal vágok a tűzre, mert nem kell papír róla, így is tudom mennyire pocsékul teljesítettem - sajnos - az előző félévi vizsgáknál. Most meg majd jöhet a pótlás, ha nem akarok költségtérítésesre kerülni.

Ám nemcsak ez az egy beiratkozás volt meg ma tegnap, ugyanis délután édesanyámmal együtt beiratkoztunk az autós iskolába is. Csütörtökön már kezdünk is. \o/

Eddig is tervben volt egyébként, hogy megcsinálom, de úgy voltam vele, ahogy megboldogult apám - nem kívánkoztam fejvesztve ebbe a pesti forgalomba. Most viszont már muszáj. Főleg azért lenne jó, mert Erdélybe jobban megérné ismét autóval menni, majd nyáron. Már pedig mi szeretnénk menni. Egy a baj, állítólag amíg nincs egy éves a jogosítványod, addig külföldön nem vezethetsz. Hát ez suxx.

Miközben az ország, Szerbiával és Romániával karöltve megrökönyödve gyászol és igazságért, a gyilkosoknak meg megfelelő büntetésért kiállt addig a mi hőnszeretett vérantfasisztáink dolgoznak, nehogy unatkozzanak szegénykéim.

Itt van például a Nagy Vezér, ferenctestvér aki a romaellenes hangulat miatt aggódik. Szegénykém biztos túladagolta magát a zacskós rettegésből. Már álmában is árpádsávokat, bakancsokat és kopasz fejeket lát, meg cigányozó rendőrkapitányokat. Nem ez az egyetlen intézkedése azonban Magyarország díszbohócának. Elrendelte ugyanis, hogy a Magyar Hírlapot bojkottálják, Bayer Zsolt: Betelt a pohár c. cikke miatt. Ami egyébként csak a puszta igazságot vázolta fel. És amellyel mélyen egyetértek, egyébként.

A szocialista miniszterelnök felszólította valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg lapunk előfizetését.

Gyurcsány emellett arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.

Gyurcsány megparancsolta Draskovics Tibor rendészeti és igazságügyi miniszternek, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai, vagy jogi eljárást a "Betelt a pohár" című írással kapcsolatban.
(Magyar Hírlap Online)

Agyrém, egyszerűen a fejemet beleverem a falba és üvöltök, hogy hogy lehet ez az ember ennyire idióta. Nem mintha eddig nem tudtam volna róla. Most tényleg ezzel kell foglalkozni? Nincs elég kibaszott problémája ennek az országnak?

Komolyan mondom ez az ember akkor tenne a legjobbat ennek az országnak, ha önkéntesen fejbelőné magát. A követőinek meg csak annyit, hogy Follow The Leader.

Ó MAGYARORSZÁG MIKOR ÖNT MÁR EL A SZAR? 

(Sajnálom, kikivánkozott.)

A mai nap egy szomorú kötelességet teljesítettem, mivel az aki eddig csinálta már nincsen így valakinek ezt is el kellett vállalni. Ja és hogy mi is az. Az utóbbi hónapokban összegyűlt levelek, számlák, értesítők, spamek, reklámok szortirozása és lefűzése, vagy likvidálása.

Marha sok ilyen összetud gyűlni ha az ember nem figyel oda egy ideig és nem rakja el. Már pedig jobb elrakni mindent, ezt jól megtanultam apámtól. Mindent amit csak lehet külön egy mappába. Lakás, autó, biztosítás, telefon, internet, tv, víz, gáz, villany, munkahelyi elszámolások, garanciák, stb. Többször előfordult már, hogy kiakartak velünk fizetettni olyan számlákat, amik már be voltak fizetve és mivel megvolt róla a papír nem tudtak mit tenni, elfogadták. Vigyázni kell az ilyen dolgokkal, mert ha nincs mivel igazolja az ember a saját igazát, akkor bizony megütheti a bokáját.

Nos ma egész nap szinte ezzel foglalkoztam. Egészen bele is jöttem a végére, bár az elején csak egy rakás semmitmondó papírkötegnek tűnt. Aztán hazajött anyum és akkor megkérdezte, hogy ugye tudom ma hanyadika van. Akkor ütött belém a felismerés, hogy mire gondol. És akkor kicsit abba kellett hagyjam és mélyen gondolkodóba estem, hogy miért éppen most jött rám ez a rendrakás, amit apum szokott csinálni és aki már második hónapja, hogy elment. Ő irányított volna tudat alatt, vagy ez is csak puszta véletlen, amit mi próbálunk másképp értelmezni? Nem tudom, talán az első.

2 hónap. És még mindig felfoghatatlan ez az egész. Talán annyit változott a helyzet, hogy már nincs mindig szar hangulatom, leginkább hullámzó. Sokkal keményebb ugyanakkor más szempontból sokkal érzékenyebb lettem. Közben kevesebb lettem egy baráttal is, aki épp a "legjobbkor" hagyott engem cserben és rájött, hogy neki fontosabb magával foglalkoznia, mint a barátjával. Hát ilyen az én formám... Még szerencse, hogy maradtak páran olyanok, akikre nyugodt szívvel mondhatom, hogy a barátaim. Nekik sokadszorra is köszönöm.

Helyzetjelentést hallottak.

Ó dehogynem. Csak olyankor szoktak amikor senki nem látja őket. Mások előtt nem szoktak, csak nagyon ritka esetben. Jobb szeretik egyedül kiadni magukból, amit kell. Időnként rászorulnak erre is, sőt igénylik. Ha végeztek meglepődve konstatálják, hogy mennyivel jobb már minden, vagy ha nem is jobb, akkor könnyebb.

A legváratlanabb pillanatban jön rájuk ez az érzés és nem tudnak mit tenni vele, vagy ellene. Nem is akarnak. Csak kiengedni. Engedni, hogy kifolyjon a fájdalom sós oldata. Először csak elhomályosítja őket a megkönnyebbülést hozó fátyol, majd könnyekbe gyűlve össze apró hajszálérként szánkázik végig kemény arcukon. Aztán megindulnak az égi csatornák és az apró hajszálerekből folyók, majd egész folyamok lesznek. Áttörik a felgyülemlett fájdalomszorosokat meg a kíngátakat; majd megszabadítva azoktól utat engednek annak, amit úgy hívunk: megkönnyebbülés, megnyugvás.

Még a nagyfiúknak is kell ilyen néha, pedig ők nem szoktak sírni.

A tizenkét éves Ábelt apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben. Félelmét állandó tevékenységgel és a világ dolgain való tűnődéssel győzi le. Ágyúgolyókat talál, fával kereskedik, könyveket vásárol, kiránduló barátokkal komázik. Baj csak akkor történik, amikor egy román kereskedő (Fuszulán) hamis papírok felhasználásával fát lop. A tolvaj elfogására csendőrt (Surgyélán) rendelnek Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A durva és fölényes rendőrrel szemben minden furfangjára szüksége van, hogy emberi méltóságát és életét megtarthassa. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, és a sasmadárral való küzdelemben Bolha kutya fél szeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik. Tanulságképpen a regény végén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni.

Végre sikerült elolvasnom is, mert filmen már láttam. Érdemes, ha másért nem az igazi székely humor miatt, ahogy az idézetek is mutatják:

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

 

- Mi a neve?
- Bolha.
- Miért éppen Bolha?
- Úgy gondolom, ha én megadom neki a Bolha nevet, hát csak az Isten is hozzá adja neki a bolhával járó szökdöső egészséget.

...

- A szentségit!
- Legalább ez a szék tudja a regulát.
- Miért?
- Azért, mert rögtön letérdel, ha urat lát!

...

Az állatnak a fogával s körmivel kell harcolnia, az embernek az eszivel.

...

- Erősen megütötted magad?
- Én meg eléggé.
- Hol?
- Az elszámolási felemen…

Már sokkal korábban meg kellett volna tegyük, de ha eddig nem tettük meg akkor most itt az ideje. Mondjuk már ki végre, hogy van cigánybűnözés.

Mondjuk már ki végre, hogy elég! Elég abból, hogy félelemben kell éljük a napjainkat, mert van egy ún kisebbség, amelyik lassan többség lesz és amelyiknek minden megvan engedve. Elég abból, hogy nem merjük kimondani amit gondolunk, mert rögtön lerasszistáznak minket. Elég abból, hogy nem merünk este az utcára kimenni, mert attól tartunk, hogy mi leszünk a következő áldozata a cigánybűnözésnek. Elég abból, hogy meg kell húzzuk magunkat és el kell viseljük, hogy ezeknek az állatoknak több joguk van, mint nekünk magyaroknak, akik a hazánkban szeretnénk élni békében. Elég abból, hogy azokat a kötelezettségeket, amiket ők nem tesznek meg a mi nyakuknba varják. A mi adónkból kapják azt a világon egyedülállóan sok támogatást, segélyt és miegymást amiből vígan eléldegélnek.

A miskolci rendőrkapitánynak pedig maximális riszpekt azért, hogy ő ki merte mondani a puszta tényeket. Ki mondta, azt ami nyilvánvaló és egyértelmű. Ki merte mondani, hogy a Miskolcon történt rablások és bűncselekmények elkövetői cigányok. Ki is rúgták érte elég hamar. Most már szinte mindenki mellette van, sok möszöpös is egyedül a szadesz fröcsögteti továbbra is a nyálát, gusztos péterrel az élen, akit a nyilatkozatai után szívesen pofán rúgnék egy acélbetétessel pár kopasz társaságában. Ő meg a díszes neoliberális majmai, akik ülnek a budai villájukba nap, mint nap és kurvára nincs fogalmuk arról, hogy milyen félelemben élni; ők fröcsögtetik a nyálukat egyedül. Csak egyszer kiváncsi lennék, de tényleg, hogy akkor mit fröcsögnének, amikor bekerülnének a VIII.-IX. kerületbe és ott laknának 20 cigány családdal egy házba. És amikor őket vernék össze, őket lopnák meg, az ő gyerekeiket erőszakolnák meg, akkor mit mondanának.

Talán most ezzel a rendőrkapitány kijelentéssel elindulhat valami változás és végre elkezdhetnének ezzel az igen jelentős problémával is foglalkozni az elvtársak és nem azzal, hogy a tojásdobálást büntethetővé tegyék.

Sok ideje gondolkodtam már, hogy ezeket leírom, de eddig nem mertem. A pohár lassan kezd betelni, ha eddig még nem telt volna meg, úgyhogy mondjuk ki nyugodtan. Mondjuk már ki végre.

(Ja és persze követve a divatot elhatárolódom magamtól, aztán meg vissza.)

Már régóta terveztem megnézni ezt a sorozatot, de valahogy nem vitt rá semmi eddig. Pár napja aztán előszedtem és elkezdtem tovább nézni az első évadot. Aztán olyannyira belejöttem, hogy az évad végén már akartam tovább nézni így aztán körülbelül 4 nap alatt végeztem a két évaddal. Ebből már sejthetitek, hogy mennyire megtetszett.

Aki nem ismerné még annak röviden felvázolnám, hogy nagyjából miről is szól. Aki már látta annak nem muszáj tovább olvasni.

Hank Moody ( David "Az igazság oda át van" Duchovny) a főszereplő, aki egy sikeres író aki épp alkotói szabadságon van és a magánélete se fenékig tejfel. Van egy kislánya, Becca, aki a lázadó korszakának javában van már és ott van a lányának édesanyja is, akit Hank még nem vett el feleségül. Az viszont éppen házasodni készül, ezt Hank pedig próbálja megakadályozni. Eközben éli cseppet sem unalmas életét, mindennap mással ébred fel, whiskyt iszik és a füves cigit se veti meg, sőt.

Összeségében tehát: napsütés, Porsche, lazaság, szex, buli, szerelem az összetevői ennek a sorozatnak. És ha elsőre furcsa is Duchovnyt elképzelni ebben a szívtipró, laza szerepben az X-akták után, az első rész után már nem lesz az, garantálom. Alig várom már a harmadik évadot, addig azonban Skins. Majd később arról is.

Telnek múlnak a napok és a várt javulás még mindig késik. Egyszer fennt, egyszer lennt, s egyszer még annál is lejjebb. Annyi minden kavarog a fejemben, hogy képtelen vagyok koncentrálni a tanulásra. Csak ülök itt és elütöm az időt, aztán megpróbálom újra beleverni a fejembe a dolgokat, de nem megy. Majd ezt megunom előveszem a cigit, kimegyek a teraszra és rágyújtok. A nap úgy süt mintha megakarna engem gyógyítani, de kurvára nem tud. Csak mélyet szívok a gyilkos szarból ami a kezembe van, aztán kifújom és a füstöt nézegetve azon gondolkodom, hogy miért baszódik el minden. Miért nem jön már valami jó dolog is ennyi rossz után. Biztosan túl naív voltam amikor azt hittem, hogy majd az idő kezdi megoldani a dolgokat. Most ez vagy kurvára nem így van, vagy még több idő kell mert jelenleg csak a szar ömlik a fejemre. Ráadásul már nem számíthatok segítségre sem attól, aki segíthetne rajtam. Király az élet, nem?

(A vulgáris kifejezésekért elnézést, így esett jól.)

Nekem is integet már csupán álmaimban. Pedig milyen szép álmok voltak azok...

Álmodozni már pedig jó. Csak be kell csuknod a szemed és el kell képzeld, hogy ez milyen jó lenne ha így alakulna, az milyen jó lenne ha megtörténne. És akkor már látod is magad előtt, mint egy filmet. Valóban jó érzés tud lenni, mert kiszakít a szürkeségből, erőt és reményt ad a folytatáshoz és ahhoz, hogy ez az álom majd ne csak álom legyen, hanem valóság. Csakhogy ez kurvára nem ilyen egyszerű, ahogy ezt én is elképzeltem anno naívan.

Álmodozni jó és kell, meg megtervezni előre dolgokat is kell, de ezt is mértékkel és épp ésszel, mint bármi mást. Nem szabad átesni a ló másik oldalára, ugyanis nem szabad azt a közhelyet elfelejteni, hogy ember tervez, Isten végez. És ha ne adj Isten ez az álom, amihez úgy ragaszkodtunk köddé válik az nagyon tud ám fájni. Végső soron álmodozni nem jó, sőt kifejezetten nem tanácsos dolog. 

Éppen ezért csínján kell bánnunk az álmainkkal és a terveinkkel és inkább a mának élni, mert sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy megérjük-e egyáltalán a holnapi napfelkeltét, vagy a holnaputánit. Egyszer élünk. Ne fosszuk meg magunkat semmitől, és minden napot használjunk ki a lehetőségeink szerint a legjobban. Ennyit tehetünk a csalóka ábrándozás mellett.

 Szerda este sikerült megnéznem többedmagammal és így utólag belegondolva, jó döntés volt ezt a filmet választani.

Jim Carrey vígjátékainak nagyrésze garancia a szórakozáshoz elég ha csak visszagondolunk olyan filmekre, mint a Maszk, vagy az Ace Ventura. Ez a mozi is ilyen.

A történet szerint Carl Allen éli az egyszerű és unalmas életét és szinte mindenre nemet mond és kezdi teljesen kizárni a nagyvilágot az életéből. Egy régi barátja tanácsára azonban elmegy egy parasztvakító YES előadásra és az ott hallottak hatására megfogadja, hogy ezentúl mindenre igent fog mondani. És ezzel el is kezdődnek a bonyodalmak, ahogy az lenni szokott. Még egy gyönyörű nővel is megismerkedik, akivel sok mindent kipróbálnak. Aztán jön a csavar amikor is sok igennel Carl átesik a ló túloldalára. A vége pedig hepiend természetesen.

A fennt említett nő, Allison (Zooey Deschanel) egyébként tipikusan az akibe hamar bele lehet szeretni. Kicsit bolondos, életvidám és a szemeivel könnyen ledönti az embert a lábáról, ahogy Carlt is a filmben.

Ilyen szomorkás időben éppen megfelelő, hogy jobb legyen a hangulat! Erőssen ajánlott! ;)

Kicsit megkésve wildgica bejegyzésére válaszolva én is kiválasztottam 5 könyvet azok közül, amiket 2008-ban olvastam.

Wass Albert: Tizenhárom almafa

Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy „Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

A történet: A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan: barátok, szeretők, család, menő állás, barátságos klubok és jó kis partik - valami létfontosságú dolog azonban hiányzik az életéből. Ezért egy reggel úgy dönt megöli magát. Bevesz egy maréknyi altatót , de nem egyszerre, hanem egyesével, hogy bármikor meggondolhassa magát, ha úgy alakul.Döntése beláthatatlan következményekhez vezet. Egy idegklinikán tér magához, ahol orvosa közli vele: napjai vannak hátra csupán. Mire lehet elég ez a néhány nap? Veronika új barátokra talál, új vonásokat, új vágyakat fedez fel magában. rájön, hogy a józan ész és az örület közti határvonal nem is olyan kristályosan éles, amilyennek eddig gondolta. A gyűlölet, düh, szenvedély és szélsőséges szexualitás kiélése közben rádöbben: valójában létünk minden pillanata döntés élet és halál között. De mi várhat még arra, aki már minden döntést meghozott, a végső választást is beleértve?

Robin Cook: Invázió

Az Egyesült Államok nyugati felében egy éjszaka az égen különös, csillaghullásra emlékeztető jelenség játszódik le. Meteorok helyett azonban meghatározhatatlan anyagból készült, apró diszkoszhoz hasonlító korongok csapódnak a Föld felszínére - elkezdődik az invázió. Egy idegen életforma akarja uralma alá hajtani az emberiséget, életre keltve még az ember megjelenése előtt előreküldött, lappangó követeit, vírusait. Téren és időn át mozogni tudó, legyőzhetetlennek tűnő ellenségről van szó. Amelynek felismerése is a lehetetlenséggel határos, legyőzése pedig kizártnak látszik. Uralma azért olyan szörnyű, mert maguk a legyőzöttek boldogan fogadják, és létük kiteljesedéseként élik meg a fertőzöttséget. Két egyetemista fiatal, egy orvosnő, egy víruskutató házaspár kamasz fiával és egy nyugdíjba vonulás előtt álló rendőr - belőlük áll az a maroknyi csapat, amely vállalkozik a kivihetetlenre. Meg akarják fejteni a betegség titkát, hogy a kórt az ellenségessé vált emberek akarata ellenére is legyőzzék, és megállítsák az inváziót. Ehhez - miután már minden veszni látszik - segítséget kapnak egy különös viselkedésű, de nagy tudású kutató személyében.

Stephen King: Halálsoron

Kilencéves ikerlányok voltak, az ártatlanság mintaképei. Senki sem értette, miért kellett meghalniuk, az a furcsa, fekete óriás sem, akit brutális meggyilkolásukkal vádolnak és halálra ítélnek. John Coffey megjelenése után hajmeresztő események sorozata veszi kezdetét a siralomházban, melyek hatására példátlan egység alakul ki elítéltek és börtönőrök között.

Az idők során sok zavart lélek töltötte életének utolsó napjait a siralomház komor falai között, ám a leggonoszabb nem mindig kerül rács mögé: az E-blokkban egyenruhát és fegyvert visel, s aljassága nem ismer határokat. Elátkozott hely ez, ahol azonban a megváltás néha a legvalószínűtlenebb formában érkezik.

A siralomházban egymást követik a szokatlan események. Edgecombe blokkparancsnok kíváncsiságát mindinkább fölkelti a kettős gyermekgyilkosságért elítélt fekete óriás, és nyomozása újabb furcsaságokra derít fényt. John Coffey egy napon rendkívüli dolgot művel, mely talán örökre megváltoztatja a halálsor életét.

Darren Shan: Rémségek Cirkusza

A regénysorozat első kötetében Darren és Steve, a két barát ellátogat a titokzatos cirkuszba, amely az ódon kastély szomszédságában ütötte fel a táborát. A városban persze senki sem értesült a társulatról, és a mi a legfontosabb: a szülők és a tanárok sem tudnak róla. Mág a szórólapokat is titokban terjesztik a kék csuljások! Itt ugyanis nem akrobaták és oroszlánok szórakoztatják a közönséget. Nincsenek bohócok, sem idomított elefántok... valóságos rémségek riogatják a nézőt.A legszörnyűbb dolog azonban az előadás után következik. Steve felismeri az egyik szereplőt... látott róla egy rajzot valami régi könyvben, és ebből megtudta, hogy az illető vámpír...

 

És hogy ne szakadjon meg a lánc suexID-et, DuDe-ot, Maerlyn-t, és Vale-t felkérem, hogy válaszoljanak (hozzám hasonló módon) arra a kérdésre, mit olvastak 2008-ban!

A régi helyen volt, de itt még nem úgy hogy most jöjjön egy kis statisztika arról, hogy milyen keresőkifejezésekkel jutottatok el az én agyszüleményeimet összetömörítő káoszrengetegbe kis blogomra. Sokan könyv illetve film letöltést remélve kattintottatok rám, amit azért érzek furcsának, mert ha már tudja valaki azt, hogy mi az a torrent és elkezd keresgélni valami után, akkor én feltételezem, hogy azt is tudja, hogy mi az a blog. Ergo azt is kéne tudja, hogy itt torrent fájlt nem fog találni. De lehet, hogy csak én szeretnék túl sokat. Na de jöjjenek a finomságok, egy kettő igazi ínyenc.

hány pasival feküdt le a csajom?  - Bivalybasznád teljes lakosságával
hol vagytok székelyek techno - fene a gusztusodat
mi a cime annak a filmnek amiben a katonát biróság elé állitják? - Az a címe, hogy: A film amiben a katonát bíróság elé állítják.
Hogy hívják a fehér robotot a Wall-E c. filmben, - Eva
torrent jókívánság - pornót rossz helyen keresel.
zombi álarc - parancsolj.
Angyal blogja - Ó, hát ez nagyon kedves,de inkább itt nézelődj.
az élet az nézőpont kérdése - már megint az a spanyolviasz...
Nézd, az anyja szentségit! Megint nincs rajta sapka - És még cigi sincs nálam, jaj.
Önnek egy új üzenete érkezett - kösz az infót.
balfasz szocialisták blog - hehehe :)
felviditó szövegek - itt?
boldog születésnapot székelyül - az biza székelyül es bódog születésnapot.
fogyatékos kampány - möszöpö és szadesz 2006 választások
penne tészt - a. és az finom, biza.
letölthető rendőrségi sziréna hang - fura igényeid vannak :D
spar jókivánságok - Kellemes rákképződést kíván Önnek a Spar áruház!

Itt Vadkeleten viszont még rosszabb a helyzet, ahelyett hogy javult volna. Az ami eddig nem jött ki rajtam, az most elindult még hozzá csőstül. A mai nap például elnyerhetné a legrosszabb napok egyike aranyszobrot, tartózkodás nélkül. Konkrétan felkelni se kellett volna, teljesen felesleges volt. De ha már felkeltem gondoltam hátha valami értelme is lesz. Hát nem lett. Egy csomó időt eltöltöttem egy vizsgajegyre várva ami ráadásul nem is görbült legalább. De hát mit is képzelek. Itt van ez a sok stressz és idegbaj, meg fájdalom ami már szép turmix együtt, de emellé még jönnek olyan dolgok is, hogy nekem jól kéne teljesítenem, mert ő is azt akarná és mindenki azt mondogatja, hogy szedjem össze magam, közben pedig nem tudják milyen terhek szakadtak a nyakamba. "Te vagy a férfi innentől a családban, te vagy a támasz. Jó, hogy van egy férfi egy családnál" Ezek a mondatok önmagában pozitívan kéne hassanak rám, de épp ellenkezőleg. Rá ébresztenek újra meg újra arra, hogy nincs már ő, hogy segítsen amikor kéne, nem tudom megkérdezni tőle többé, hogy mit tegyek ha ez és ez van, vagy ha mennem kell valahová és azt kérdem "Hogy jutok el XY utcába?" Ő azt válaszolja, hogy :"Melyik kerületbe kell menj?" És nincs már itt akkor sem, amikor leülök egy jégkorongmeccset nézni, ahogy azelőtt ketten. És nem tudunk már felugrani és örülni egy szép kapáslövésnek, amit természetesen a fradi lőtt.

Azt hiszem folytathanám ezt sokáig, de nem akarok senkit untatni így megiszom a kis neocitranos teámat - mert ha nem lenne így is elég a gondokból ráadásul még kerülget is valami már egy ideje és hol előjön, hol elmúlik. Ma viszont nagyon úgy tűnik, hogy ebben a hidegben fel is fázhattam, mert bár fel voltam öltözve rendesen mégis irgalmatlanul fáztam. - szóval inkább lefekszem, holnap pedig felkelek, elmegyek dolgozni aztán újra lefekszem és ez így megy majd kitudja meddig.