Telnek múlnak a napok és a várt javulás még mindig késik. Egyszer fennt, egyszer lennt, s egyszer még annál is lejjebb. Annyi minden kavarog a fejemben, hogy képtelen vagyok koncentrálni a tanulásra. Csak ülök itt és elütöm az időt, aztán megpróbálom újra beleverni a fejembe a dolgokat, de nem megy. Majd ezt megunom előveszem a cigit, kimegyek a teraszra és rágyújtok. A nap úgy süt mintha megakarna engem gyógyítani, de kurvára nem tud. Csak mélyet szívok a gyilkos szarból ami a kezembe van, aztán kifújom és a füstöt nézegetve azon gondolkodom, hogy miért baszódik el minden. Miért nem jön már valami jó dolog is ennyi rossz után. Biztosan túl naív voltam amikor azt hittem, hogy majd az idő kezdi megoldani a dolgokat. Most ez vagy kurvára nem így van, vagy még több idő kell mert jelenleg csak a szar ömlik a fejemre. Ráadásul már nem számíthatok segítségre sem attól, aki segíthetne rajtam. Király az élet, nem?

(A vulgáris kifejezésekért elnézést, így esett jól.)