A tizenkét éves Ábelt apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben. Félelmét állandó tevékenységgel és a világ dolgain való tűnődéssel győzi le. Ágyúgolyókat talál, fával kereskedik, könyveket vásárol, kiránduló barátokkal komázik. Baj csak akkor történik, amikor egy román kereskedő (Fuszulán) hamis papírok felhasználásával fát lop. A tolvaj elfogására csendőrt (Surgyélán) rendelnek Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A durva és fölényes rendőrrel szemben minden furfangjára szüksége van, hogy emberi méltóságát és életét megtarthassa. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, és a sasmadárral való küzdelemben Bolha kutya fél szeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik. Tanulságképpen a regény végén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni.
Végre sikerült elolvasnom is, mert filmen már láttam. Érdemes, ha másért nem az igazi székely humor miatt, ahogy az idézetek is mutatják:
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
- Mi a neve?
- Bolha.
- Miért éppen Bolha?
- Úgy gondolom, ha én megadom neki a Bolha nevet, hát csak az Isten is hozzá adja neki a bolhával járó szökdöső egészséget....
- A szentségit!
- Legalább ez a szék tudja a regulát.
- Miért?
- Azért, mert rögtön letérdel, ha urat lát!...
Az állatnak a fogával s körmivel kell harcolnia, az embernek az eszivel.
...
- Erősen megütötted magad?
- Én meg eléggé.
- Hol?
- Az elszámolási felemen…
Utolsó kommentek