Itt Vadkeleten viszont még rosszabb a helyzet, ahelyett hogy javult volna. Az ami eddig nem jött ki rajtam, az most elindult még hozzá csőstül. A mai nap például elnyerhetné a legrosszabb napok egyike aranyszobrot, tartózkodás nélkül. Konkrétan felkelni se kellett volna, teljesen felesleges volt. De ha már felkeltem gondoltam hátha valami értelme is lesz. Hát nem lett. Egy csomó időt eltöltöttem egy vizsgajegyre várva ami ráadásul nem is görbült legalább. De hát mit is képzelek. Itt van ez a sok stressz és idegbaj, meg fájdalom ami már szép turmix együtt, de emellé még jönnek olyan dolgok is, hogy nekem jól kéne teljesítenem, mert ő is azt akarná és mindenki azt mondogatja, hogy szedjem össze magam, közben pedig nem tudják milyen terhek szakadtak a nyakamba. "Te vagy a férfi innentől a családban, te vagy a támasz. Jó, hogy van egy férfi egy családnál" Ezek a mondatok önmagában pozitívan kéne hassanak rám, de épp ellenkezőleg. Rá ébresztenek újra meg újra arra, hogy nincs már ő, hogy segítsen amikor kéne, nem tudom megkérdezni tőle többé, hogy mit tegyek ha ez és ez van, vagy ha mennem kell valahová és azt kérdem "Hogy jutok el XY utcába?" Ő azt válaszolja, hogy :"Melyik kerületbe kell menj?" És nincs már itt akkor sem, amikor leülök egy jégkorongmeccset nézni, ahogy azelőtt ketten. És nem tudunk már felugrani és örülni egy szép kapáslövésnek, amit természetesen a fradi lőtt.
Azt hiszem folytathanám ezt sokáig, de nem akarok senkit untatni így megiszom a kis neocitranos teámat - mert ha nem lenne így is elég a gondokból ráadásul még kerülget is valami már egy ideje és hol előjön, hol elmúlik. Ma viszont nagyon úgy tűnik, hogy ebben a hidegben fel is fázhattam, mert bár fel voltam öltözve rendesen mégis irgalmatlanul fáztam. - szóval inkább lefekszem, holnap pedig felkelek, elmegyek dolgozni aztán újra lefekszem és ez így megy majd kitudja meddig.
Utolsó kommentek