Nekem is integet már csupán álmaimban. Pedig milyen szép álmok voltak azok...
Álmodozni már pedig jó. Csak be kell csuknod a szemed és el kell képzeld, hogy ez milyen jó lenne ha így alakulna, az milyen jó lenne ha megtörténne. És akkor már látod is magad előtt, mint egy filmet. Valóban jó érzés tud lenni, mert kiszakít a szürkeségből, erőt és reményt ad a folytatáshoz és ahhoz, hogy ez az álom majd ne csak álom legyen, hanem valóság. Csakhogy ez kurvára nem ilyen egyszerű, ahogy ezt én is elképzeltem anno naívan.
Álmodozni jó és kell, meg megtervezni előre dolgokat is kell, de ezt is mértékkel és épp ésszel, mint bármi mást. Nem szabad átesni a ló másik oldalára, ugyanis nem szabad azt a közhelyet elfelejteni, hogy ember tervez, Isten végez. És ha ne adj Isten ez az álom, amihez úgy ragaszkodtunk köddé válik az nagyon tud ám fájni. Végső soron álmodozni nem jó, sőt kifejezetten nem tanácsos dolog.
Éppen ezért csínján kell bánnunk az álmainkkal és a terveinkkel és inkább a mának élni, mert sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy megérjük-e egyáltalán a holnapi napfelkeltét, vagy a holnaputánit. Egyszer élünk. Ne fosszuk meg magunkat semmitől, és minden napot használjunk ki a lehetőségeink szerint a legjobban. Ennyit tehetünk a csalóka ábrándozás mellett.
Utolsó kommentek