A mai nap egy szomorú kötelességet teljesítettem, mivel az aki eddig csinálta már nincsen így valakinek ezt is el kellett vállalni. Ja és hogy mi is az. Az utóbbi hónapokban összegyűlt levelek, számlák, értesítők, spamek, reklámok szortirozása és lefűzése, vagy likvidálása.
Marha sok ilyen összetud gyűlni ha az ember nem figyel oda egy ideig és nem rakja el. Már pedig jobb elrakni mindent, ezt jól megtanultam apámtól. Mindent amit csak lehet külön egy mappába. Lakás, autó, biztosítás, telefon, internet, tv, víz, gáz, villany, munkahelyi elszámolások, garanciák, stb. Többször előfordult már, hogy kiakartak velünk fizetettni olyan számlákat, amik már be voltak fizetve és mivel megvolt róla a papír nem tudtak mit tenni, elfogadták. Vigyázni kell az ilyen dolgokkal, mert ha nincs mivel igazolja az ember a saját igazát, akkor bizony megütheti a bokáját.
Nos ma egész nap szinte ezzel foglalkoztam. Egészen bele is jöttem a végére, bár az elején csak egy rakás semmitmondó papírkötegnek tűnt. Aztán hazajött anyum és akkor megkérdezte, hogy ugye tudom ma hanyadika van. Akkor ütött belém a felismerés, hogy mire gondol. És akkor kicsit abba kellett hagyjam és mélyen gondolkodóba estem, hogy miért éppen most jött rám ez a rendrakás, amit apum szokott csinálni és aki már második hónapja, hogy elment. Ő irányított volna tudat alatt, vagy ez is csak puszta véletlen, amit mi próbálunk másképp értelmezni? Nem tudom, talán az első.
2 hónap. És még mindig felfoghatatlan ez az egész. Talán annyit változott a helyzet, hogy már nincs mindig szar hangulatom, leginkább hullámzó. Sokkal keményebb ugyanakkor más szempontból sokkal érzékenyebb lettem. Közben kevesebb lettem egy baráttal is, aki épp a "legjobbkor" hagyott engem cserben és rájött, hogy neki fontosabb magával foglalkoznia, mint a barátjával. Hát ilyen az én formám... Még szerencse, hogy maradtak páran olyanok, akikre nyugodt szívvel mondhatom, hogy a barátaim. Nekik sokadszorra is köszönöm.
Helyzetjelentést hallottak.
Utolsó kommentek