EmceeMike blogja

 Az órák egyre lassabban és lassaban peregnek, mint homokszemek a hatalmas homokórában. A napok egyre lassabban és lassabban jönnek és mennek egymás után, mintha csak muszáj lenne nekik. A gondolatok csak cikáznak mindenütt a levegőben, mint holmi piszok legyek, akik jöttek felmérni az újabb teleszarni való terepet. A zenék csak úgy siklanak át lomhán az agyam tekervényein, mint holmi hatalmas kígyók, akiknek szemüvegük van és megakarnak tanítani valamire.

Én. Én meg csak úgy vagyok, mint egy darab hús, amit kibasztak a kutya elé vacsorának. Finoman illatozom egy-két pillanatig aztán egy állat beleiben végzem. Egy darab fa vagyok, amelyik leszakadt a rakománytól, ami már majdnem megérkezett a célja felé. Csak sodródom kis csermelyek és patakok végtelen hosszán bele a folyóba, le a vízesésen és tovább...ki tudja meddig. Egy ócska levetett ruha vagyok, amit csak különleges alkalmakkor viseltek. Karácsony, születésnapok, évnyitók és évzárók, házassági évfordulók. Ócskább vagyok, mint egy mindennap hordott nadrág, pedig nem is használtak jóformán. Csak amikor kellettem. Akkor jó voltam. Aztán már túl jó voltam. És most ócska vagyok. Ha bejön újra a retróláz talán megint lehetek újra jó. De én mindennap hordott nadrág akarok lenni. Nem egy kibaszott gicces ünnepi szmoking, ami csak akkor jó, ha buli van. Nadrág akarok lenni, amit kikoptatnak focizás közben a térdénél. És leöntenek paradicsomszósszal a vacsoránál. 

Azt szeretném, ha az embereknek nemcsak akkor kellenék, amikor nekik kell valami, hanem mindig. Ha nem csak akkor kellenék, amikor másnak kell valami, hanem amikor nekem kell valami, akkor ne dobjanak félre a sarokba, vagy akasszanak vállfára, érted? 

Nem érted? Én sem. 

Nem vagyok sem elvtárs, sem nő, de belépőm lenne a Hofi előadásokra, ha még köztünk lenne a mi Gézánk. Ő az az ember kis hazánkban, aki még halálában is messze-messze veri a jelen humoristáit oda meg vissza, kétszer. 

Hoffman "Hofi" Géza július harmadikán, szombaton ünnepelte volna hetvennegyedik születésnapját. Egy-két klasszikus műsorának részletével, poénjaival emlékezzünk hát most ő rá. 

Rendelkezem már ilyennel is, igazán megtisztelő és kedves gesztus, köszönet érte Koczynak.

 És most a szabályok szerint 7 olyan dolgot kell írjak magamról, amit fontosnak, vagy érdekesnek tartok. Íme:

• mindenkivel képes vagyok megtalálni a közös hangnemet;
• a szívem zöld-fehér, de nem vagyok csőcselék meg huligán;
• a bort tisztán, a sört meg mocskosul;
• Erdély és Székelyföld a mindenem;
• a zenei spektrumom széles, mint egy nyolcsávos autópálya;
• vöröshaj-kékszem-szeplő fétisem is van;
• én nem vagyok rendőr, hanem királylány.

Akik pedig e díjra jogosultak még, szerintem:

• wildgica
• MadAyu
• tutora
• mefi
• suexID
• maniakus
• Bali

Nekik meg az a dolguk, hogy végrehajtsák a következőket (már, ha érdekli őket ez egyáltalán):

• Tegyék ki a díjat, ahogy én is tettem.
• Említsék meg, hogy tőlem kapták.
• Írjanak magukról 7 dolgot, amiről úgy gondolják, hogy érdemes tudni róluk.
• Jelöljenek meg 7 embert, akinek tovább adják a díjat.

Köszönöm a figyelmet! Kérem nyomjon egy alt+f4-et!

Kedden végre aktuálissá vált nekem is ez a mondat, amikor is sikeresen akceptáltam a vezetői engedélyhez szükséges egészségügyi vizsgát. Ennyi a nagy hír, na de hogy hogyan az már izgalmasabb kicsit.

Történt ugyanis, hogy második próbálkozásra ismét jelentkeztem a fennt említett vizsgára és be is rendeltek kedd délután 14 órára. Én meg is jelentem kissé remegő gyomorral, de elszántan, hogy innen a sikeres vizsgát igazoló kártya nélkül el nem megyek. Itt már döccent a dolog, ugyanis amikor megérkeztem 14 óra előtt pár perccel, akkor már kb. húszan voltak előttem, akiket 13.30-ra és 14-re rendeltek oda. Na jó gondoltam majd maximum egy, legrosszabb esetben másfél óra alatt lerendezem én ezt és még a délutáni meccsre épp hazaérek. Hamar kezdett azonban leesni, hogy ez hiú ábránd volt. Ráadásul befutott egy 8 tagú külföldi diákokból álló kis csoport egy tolmáccsal, hogy őket máshonnan vezényelték ide, mert lekésték ott a vizsgát és, hogy a tolmácsnak mennie kell 16-kor ezért hadd engedjük már meg, hogy előbb menjenek be. Itt eltoltam magamba egy szolid kurvaanyádat, hát azért álljon már meg a szippantóskocsi. Mindenki más is sorban áll és akkor jön egy arrogáns majom és soron kívül bemegy és minden külföldit átrúgdos a vizsgán egy kis zsebbe juttatott pénz fejében. Egyébként sem értem, hogy ez a tolmácsos vizsgázás milyen eljárás, a tolmács simán mondhatja a jó választ, ha a vizsgázó még rosszat is mondana... Nincs sehol itthon angol nyelven vizsgáztatás?

Eközben mi elfogadva a sorsunkat elkezdtünk kicsit beszélgetni, hogy oldjuk a felgyülemlett stresszt és feszültséget. Nem hiszitek el, de akikkel én dumáltam azok erdélyiek voltak. :) A lány az udvarhelyi, a srác meg kézdivásárhelyi. Na mondom, kicsi a világ, hogy még ilyenkor is egymásra találnak a székelyek. :)

A vizsga végül lezajlott és egy kis segítséggel ugyan, de meglett végül. Viszont vannak dolgok ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az ember ugye elmegy egy autósiskolához, hogy jogsit szerezzen. Kifizet csomó pénzt tanfolyamdíjakra, vizsgadíjakra meg vezetési órákra és néha szembesül azzal, hogy itt is milyen jól megy az embereket minél jobban basszuk át és sajtoljunk ki belőlük minél több pénzt módi. Itt van például ez az EÜ vizsga, amit megelőz egy tanfolyam, ugye. Na most a tanfolyamon szépen elmondják a szemedbe a mentősök, hogy ez az egész eü vizsga csak a pénzről szól, semmi másról. És olyan tessék-lássék módon felkészítnek, hogy elsőre húzzanak meg téged és fizesd be még egyszer az 5000 forintos vizsgadíjat. Persze van lehetőség arra is, hogy külön elmenni egy 14 órából álló eü tanfolyamra a Vörös Kereszthez, ahol tényleg megtanítanak mindenre, de hogy ezt a tudást te nem fogod a büdös életbe használni az is biztos; mert tegyük szívünkre a kezünket, ha valami komolyabb baleset történik nem fogunk mi nekiállni orvoskodni, hanem hívjuk a mentőt, akik értenek hozzá. És ezt is javasolják neked a tanfolyamon. Akkor meg minek ez az egész? Értem én, hogy el kell sajátítani egy minimális tudást ebből is, de akkor meg ne legyen olyan szigorú a vizsgáztatás, hogy azért meghúznak valakit, mert nem 100-as frekvenciával csinálja a kompressziót, vagy 2 centivel lejebb tette a kezét ugyanennél a műveletnél. Az ember vezetni szeretne, nem orvos lenni...

Szóval vannak itt elég érdekes dolgok ebben a témában, lehetne még hosszasan elemezgetni és vitázni róla, de én nem folytatom tovább. A lényeg, hogy szerdán a szükséges papír utánjárások is megvoltak és két héten belül küldhetik ki is és akkor majd énekelhetem vígan, hogy:

Kocsiba be,

ablakot le,

könyököt ki,

kettesbe be!

Egész nap a nagyszüleim, a szüleim, a rokonok és az egész székely nép járt a fejemben, a többi határon túlra szakadttal együtt. Követtem a híreket, olvastam a jelentéseket és beszámolókat a megemlékezésekről és megnéztem Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet c. Wass Albert életéről szóló filmét. Ezenkívül sajnos eljutottak hozzám olyan dolgok is amik csak még jobban levitték az amúgy sem túl jó, a megemlékezéstől kicsit meggyengült hangulatomat. Egyszerre lettem mérhetetlenül dühős és végtelenül szomorú. A könnyeimet visszafojtva, egy hatalmas gombóccal a torkomban írom hát eme sorokat.

Elfog a szomorúság, hogy 90 év után mennyire kifogyott az emberekből a nemzettudat, a magyarságtudat, az összetartozás érzése. Fiatalokból és felnőttekből egyaránt hiányzik, mert az évtizedek alatt kiölték belőlük, a gyerekek ebben nőttek fel és ezzel jutottunk el oda, hogy ma is kiröhögtek engem és pár hasonlóan gondolkodó embertársamat, mert azt mertem írni, hogy "Vesszen Trianon!"; mert igenis nekem fáj az, hogy emberek millióit köztük az én nagyszüleimet és dédszüleimet pofán vertek ha megszólaltak magyarul, ha elénekelték a Himnuszt; mert igenis fáj, hogy a Székely és a Magyar Himnusz énekléséért évtizedekre börtönbe zártak embereket, s ki tudja hányat megkínoztak, megbecstelenítettek, megkárosítottak, nincstelenné és földönfutóvá tettek; csak azért mert vállalták magyarságukat. És akkor 2010-ben azt mondják nekem, hogy ez már csak történelem, hogy bele kéne nyugodni... mert ezt verték bele apáik fejébe is. És kiröhögnek engem és azokat, akiknek fáj Trianon...

Tudom én, hogy még évek sőt évtizedek is eltelhetnek mire mindenki tudatába bevésődik, hogy nem csak a holokauszt a Nagy Tragédia ami ezzel az országgal történt, hanem ez A Tragédia és pont. Mert aki magyarnak tartja magát annak ezt kell, hogy vallania. Ez nem politikai beállítottságtól, etnikai, vagy vallási hovatartozástól kell, hogy függjön és nem csak egy szubkultúra kell emlegesse a régi jelszavait, hanem mindenki. Mindenki, aki magyar.

Tudom én ezenkívül azt is, hogy ez a fájdalom az, amit székelyként életem végéig sajnos viselnem kell egyfajta krisztusi keresztként, mert mindig lesznek olyanok, akik lerománoznak, büdösoláhoznak. És ez fáj, de hálistennek egyre kevesebb az ilyen. Az viszont még jobban fáj, hogy amíg a határon túlra szakadt magyarokban ott van a hazaszeretet, az összetartozás az anyaországgal és a többi magyarral, addig sok határon belüliben kialakult egyfajta felsőbbrendűség, hogy ők bizony nagyobb magyarok és úgy gondolják nem kell foglalkozni többet ezzel a kérdéssel; és úgy gondolják, hogy akik mégis foglalkoznak ezzel azokat ki lehet nevetni, meg lehet bélyegezni, és ezzel mintegy még egyet belerúgni...

Ezeknek az embereknek őszintén kívánom, hogy egyszer éljék át ugyanezt, hogy milyen érzés ez. Hogy milyen érzés kigúnyolva, megaláztatva lenni éveken át. Akkor talán megértik és átérzik mit is jelent ez...

Remélem megérem azt a nyugdíjas éveimre, hogy ez egyszer s mindenkorra ki fog törlődni a magyarokból és egységes lesz mindenkiben a Trianon-kép. Lehet, hogy azonban addigra vissza fogok térni szülőhazámba, mert ott sokszor jobban érzem, hogy otthon vagyok. Ott ahol békében él együtt és egymás mellett székely-magyar, román és német; és nem itt ahol "magyar" marja a magyart, mert az magyar akar maradni...

Percekkel ezelőtt megszólaltak a harangok Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken és világszerte. 90 éve már annak, hogy Versailles-ban, a híres-hírhedt trianoni kastélyban 16 óra 32 perckor aláírták azt a bizonyos szerződést, ami lezárta az első világháborút és ami nekünk, magyaroknak inkább paktum volt. Igen, 90 éve szakították szét ezt a nemzetet és 90 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy ezt beismerjük és a nyilvánvalót kimondjuk végre. 90 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy nyíltan lehessen erről beszélni és hivatalosan is a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítsák június 4.-ét...

Ezer sebből vérző nemzetünk végre gyógyírt kapott tehát egy-két horzsolására a Trianon emléknap és a kettős állampolgárság megszavazásával, a következő lépés pedig a székelyföldi autonómia maximális támogatása kéne, hogy legyen, ha már a dicsőséges "Mindent vissza!" jelmondat megkopottá és elérhetetlenné vált így 90 évvel Trianon után.

Ezt a gyalázatot pedig elfeledni, elhallgatni, elfogadni 90 év után sem szabad. NEM! NEM! SOHA!

Te Ján, te ki a faszom vagy?! Melyik büdös tót kocsmából szedtek össze téged, te szerencsétlen buzeráns?!? Nem szégyelled magad összevissza?!?

Te szánalmas idióta, még te nevezel minket neofasisztának, neonácinak, revizionistának, szélsőségesnek?!? Hát a mocskostótkurvaanyádat! És akkor ez a kampány milyen, amit most te és a nyomorult vérebeid kitaláltatok?? Ez nem szélsőséges, ugye? Ez nem fasiszta, ugye? Nem, ez nem. Csak a csúnya magyarok a nácik, csak náluk csattognak félelemkeltő bakancsok az utcán. Tudom én.

Hát ki a faszom vagy te, hogy ilyen dolgokat megengedsz magadnak?!? Tudod ki vagy? Egy senkiházi tót, akit a csehek is szégyellnek. Igen egy senkiházi vagy, sosem volt hazád és nem is lesz. Mire vagy büszke úgy mégis?? Arra, hogy az Unióban mindenkinek tele van a fasza veled?? Arra, hogy az állítólagos nagy múltú és dicsőséges Szlovákiánál még a húgom is idősebb?? Arra, hogy smsben eltudom küldeni neked meg a haverjaidnak a történelmetek?? Erre aztán kurvára büszke lehetsz, te féreg!!!

Hányok tőled meg a kutyáidtól, te mocskos tót! És tudod kiket sajnálok? A szerencsétlen felvidéki magyarokat, akik korlátozva vannak a szólásszabadságukban a te agyament törvényeid folytán és félnek megszólalni magyarul, nehogy a kutyáid agyon verjék őket az utcán. Meg azokat a szlovákokat is sajnálom, akik nem értenek egyet veled és kénytelenek egy országban élni veled meg a cinkosaiddal.

A fenti dalt neked küldöm tiszta szívemből és felebaráti szeretetemből, a most következőt pedig a barátaidnak is. Hallgassátok végig egész nyugodtan, aztán egyesével fojtsátok magatokat a Nyitrába. Jobban jártok ti is, meg mi is. Köcsögök!

(Elnézést kérek mindenkitől a trágár hangnemért, de ez kikívánkozott belőlem.)

Imádom a kenyérsarkat. Amikor még friss és ropogós, de az a legjobb, ha még meleg is. Imádom hallgatni, ahogy ropog miközben a kés végigmegy rajta. Olyankor mindig ellopom önző módon és be is tolom rögtön. Isteni tejföllel például, vagy mackósajttal és kolbásszal. Meg az is jó, amikor valamilyen húst süt anyu és megmarad az a húscafatos zsír, és akkor lehet tunkolni. Ezt hívom én hidratálónak. Ja és, hogy miért lopom el? Hát csak azért, mert anyu is ugyanilyen perverz módon imádja, mint én. :] (persze van, hogy ő a gyorsabb.)

Nyugodtan és rezignált jókedvvel lépkedtem ma a sétáló utcában, bámultam a suliból kiszivárgó fodrász tanonc lányokat és épp azon gondolkodtam, hogy felajánlom nekik magamat legközelebb kisérleti nyúlnak - mindenféle hátsó és csúnya gondolat nélkül persze. Már épp azt gondoltam ki, hogy hogyan surranok ki az egyiknek a hálószobájából, amikor megláttam emberünket, aki ennek a bejegyzésnek a főhőse. Továbbiakban hívjuk őt Kolompárnak.

Szóval Kolompár észrevett és kibillentve ebből az édes álmodozásból, elkezdte keresni velem a szemkontaktust. Egy mappa volt a kezében és nagyon jólöltözött, fess úriembernek tetszett így első látásra, egyetlen probléma az outfit-jében az a bőre színe volt. És itt esett le nekem is, hogy mi fog következni. Aztán az első kérdés után már biztos is voltam benne:

• - Szia! Ne haragudj, lenne egy perced?
• - Igen?
• - Lakatos Kolompár vagyok. Egy nagyon beteg kislányról van szó. Rákos, de a szüleinek nincs pénz a kezelésekre, pedig meg lehetne menteni. Tudnál segíteni neki?
• És mégis hogyan segíthetnék neki?

Eközben felfedte a mappában rejlő dokumentumokat. Mutatott nekem hivatalosnak tűnő megbízási szerződést egy alapítványtól, meg fotót egy gyerekről, amit nyilván a google képkereső első oldalán talált, rákos gyerek keresőkifejezéssel.

• - Hát... Itt vannak ezek a képeslapok, látod? Naplemente, meg macskás, meg tudod ilyen izé... sztárvórzos, meg tvájlájtos.
• - Aha...
• - Egy ára: 1200 Ft, de annyit fizetsz érte, amennyit gondolsz és amennyivel segíteni akarod a kislányt.
• - Értem. Lehet egy kérdésem?
• - Hát persze, parancsolj!
• - Te tényleg, ennyire hülyének nézel?!? Tollas az én hátam?!?
• - De én nem... nem nézlek hülyének... dehogy! Miért mondod ezt?
• - Öregapám, hát otthon jobb minőségű képet nyomtatok és jobb hamis papírt írok erről az állítólagos alapítványról, mint amit elém toltál te most ide!
• - De ez nem hamis...
• - Nem az apád faszát nem!

Ezek után angolosan távoztam. Mikor már az utca végén jártam, visszafordultam és láttam, hogy már valaki mást próbál becserkészni, de az szóra se méltatja. Legközelebb én is így fogok tenni.

És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy ejj de csúnya gonosz bácsi vagyok, elárulom, hogy ha odajön hozzám egy hajléktalan, vagy egy piás ingyenélő, hogy: He aggyá má 100 forintot kajára, akkor az esetek többségében szoktam adni. Tudom, hogy úgy se kaját vesz vele, hanem felest, de hadd legyen egy jó napja. Sőt egyszer meg is mondtam egy delikvensnek, hogy mondja azt, hogy piára kell és adok neki, és adtam akkor is. Sőt olyan is volt, hogy egy srác telefonálni akart, mert ellopták a mobilját és sűrgös lenne neki, csak húsz forintot adjak. Adtam kétszáz forintot és úgy nézett rám, mintha az életét mentettem volna meg ott helyben. Szóval nem arról van szó, hogy nem adok, de ennyire ne akarjanak már hülyének nézni, mert az kurvára nem csípem. És még finom voltam, na meg nőies. Köszönöm az interjút.

Egykori ferencvárosi jégkorongosként, amikor csak tehetem kilátogatok az FTC hokimeccseire legyen az vidéken, vagy itt Erzsébeten. Így volt ez tegnap is. Újpest - Fradi örökrangadó volt a Megyeri úton.

Egy ilyen meccs mindig nagy presztizst jelent mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak. Főleg a két nagy rivális esetében. A két szurkolótábor közti ellenségeskedést nem kell bemutatni. A hazug és mindent felfújó médiának köszönhetően évekig minden FTC - UTE meccs előtti vagy utáni események bekerültek a tévébe.

Tegnap azonban olyan dolog történt ami őszintén szólva engem is meglepett. A kis csoporttal várakoztunk épp Újpest-Városkapunál, egy szurkolótársunkat vártuk be és iszogattunk, beszélgettünk, a meccs esélyeit latolgattuk. Láttam, hogy a büfé előtt két férfi nagyon stíről minket és néha összemosolyognak. Sejtettem, hogy Újpest drukkerek lehetnek és mint kiderült utólag, azok is voltak.

Elkezdtek velünk beszélgetni, kérdezték, hogy milyen meccsre megyünk és, hogy hol lesz meg, hogy ki fog nyerni. Egész vidáman folyt a cseverészés, majd emberünk elment, hogy vegyen még egy sört magának és a barátjának. Ekkor valaki odaszólt, hogy vegyen már nekünk is egy-egy sört, ha már így összeismerkedtünk. Cselesen vágott vissza. Azt kérdezte, hogy oké megveszi a söröket, de akkor ha koccintunk mit fogunk mondani: Hajrá Fradi, vagy Hajrá Újpest? Ekkor egy emberként vágtuk rá, hogy: Hajrá magyarok!

Ez már neki is tetszett. A söröket végül nem vette meg helyettünk, nem lettünk puszipajtások, de nem is kellett mentővel elvinni egyikünket se. A tanulságot mindenki vonja le maga. Szerintem elég egyszerű.

És most csak itt, csak nektek, csak mert olyanom van megosztok egy kis kulisszatitkot.

Dobpergés.

Ez a kis szösszenet ennek a számnak a hatására tört elő belőlem. Zseniális egy nóta.

Ezek vannak, az Olimpiának meg mindjárt vége. Hüphüp.

Mostanában sok képmutató és túlerőltetett kezdeményezés látott napvilágot Haitivel kapcsolatban, a következő videó nem ide tartozik szerencsére.

Gondolom mindenki emlékszik a 25 évvel ezelötti USA for Africa - We Are The World c. számra. Louis Amstrong, Michael Jackson, Cindy Lauper, Tina Turner, Stevie Wonder..., hogy csak néhány nevet említsek a rengeteg világsztár közül. 

És akkor nézzük meg, hogy hogyan is néz ez ki 2010-ben, íme:

Eddig sem kedveltem túlságosan az RTL Klubot, de ezek után még jobban fogom kerülni, ha csak lehet a csatornát.

Ugye mindenki hallotta a hírt, hogy megnevezték végre Marian Cozma gyilkosát, akit lassan egy éve szúrt halálra pár köcsög cigány. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem követtek volna el egy óriási baklövést. Ugyanis miközben Szellő István felolvasta a hírt. A mögötte látható képen Marian Cozma veszprémi kézilabdázó helyett Ocskay Gábor szintén tavaly elhunyt sokszoros válogatott és magyar bajnok fehérvári jégkorongozó képe volt látható.

EKKORA FATÁLIS HIBÁT, HOGY LEHET ELKÖVETNI TISZTELT RTL KLUB ?!?!?!

Egyszerre vérlázító és szomorú, hiszen mind Cozma, mind Csicsó emlékét meggyalázták ezzel. Komolyan nem tudom felfogni, hogy ezt, hogy a picsába sikerült így összehozzák... Fel nem foghatom egyszerűen. Szégyen és gyalázat!

RTL Klub süllyedj el, de jó mélyre!

Kiegészítés: 2010. február 6.

Na úgy látszik, hogy van gerinc bennük, mert hamar elnézést kértek az érintettektől.

Amikor még a régi BS állt és jégkorong bajnoki döntőn telt ház volt. Abban az időben kezdtem én is a rövidke hokis pályafutásomat a Fradiban. Máshol el sem tudta volna képzelni, hiszen Fradi szívvel születtem. Megboldogult apám a Ceau rezsim átkos évtizedeiben is már fradista volt. Nem volt kérdés, hogy az anyatejjel én is magamba szívok ebből valamennyit.

Aztán a csapatba kerüléssel ez a szerelem csak erősödött. Emlékszem 96/97-os szezonban ott voltunk apuval a bajnoki döntőn. Tele volt a csarnok fradistával meg egy néhány újvárosival. Ferencváros - Dunaferr meccs volt a döntő. Akkor még keveset fogtam fel a meccsből, még csak tanultam a szabályokat és csak ízlelgettem a jégkorong miliőjét. Arra viszont emlékszem, hogy milyen fantasztikus hangulat volt. Zengett a csarnok tőlünk és a buzdító dalainktól. Emlékszem arra is, hogy sokszor csak apumat figyeltem, a reakcióit, a gesztusait. Próbáltam ellesni, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Nem is beszélve arról, hogy furcsálltam azt is mennyire együtt él a játékkal és a mindig csendes ember helyett egy hol örömittas, hol bosszankodó ember áll mellettem.

A meccsre is emlékszem persze. 5-1-re nyertünk. Hatalmas ünneplés volt. Otthon pedig felvettük videóra az egészet. Felemelő érzés volt visszanézni néha, főleg azzal a tudattal, hogy én is ott voltam. Ha meg lenne még a felvétel most még többet érne és még felemelőbb lenne újra felidézni azt a mámort, amit akkor éreztem.

Még szerencse, hogy egy élelmes Fradi szurkoló az egy évvel korábbi döntőről feltett egy videót. Igaz, hogy ez nem ugyanaz, de a fíling megvan. A csapat majdnem megegyezik az egy évvel későbbivel, a helyszín és hangulat ugyanaz. Csodálatos!

Azok voltak ám a szép idők, amikor 10 idény alatt tízszer lett bajnok a Fradi. A legutolsó alkalom épp az a 96/97-os idény volt, amikor én is kinn voltam a döntőn. Sajnos azóta nem sikerült újabb bajnokságot nyerni, de a remény hal meg utoljára!

Úgy érzem eljött az ideje, hogy megint összegyűjtsem egy csokorba, hogy milyen keresőkifejezésekkel jutottatok el ide, az én agymenéseimet írott formában összegyűjtő kis blogba.

• ne szűnnyé meg - nem fogok.
• bunker katona nácik film - te tudsz jól tagolni mondat.
• rákocziturős - na meg a rigőjancsi.
• katasztófa időutazás port - menjünk vissza a 60-as évekbe!
• kalapacs jozsefnek hany gyereke van? - több, mint amennyi neked lesz.
• lángosképű állat - ez olyan, mint a pizza pofa az Űrgolyhókból?
• k7 bombázó - ezt nem kommentálnám inkább. :D
• 4 cigány pengető - arról az urband legendről hallottam, hogy zsidóból szappant, de hogy 4 cigányból pengetőt...ez eddig kimaradt :D
• zsírosbödön - nyald ki.
• miért nem működik a beload? - mert az már kiload.
• mr. tiny - a farkad a gatyádban keresd. 
• Hallgatok vegyes 2009 2010 új roma zene - megjelent az új Gáspár Laci cd?

És még mindig nagyon sokan azt hiszitek, hogy ha filmhez, zenéhez és sorozathoz kerestek torrentet, azt itt nálam megtaláljátok. Ki kell ábrándítsalak titeket, itt olyat nem fogtok találni. Próbálkozni persze lehet, nekem az csak jó, mert nő a látogatottság. :]