Egykori ferencvárosi jégkorongosként, amikor csak tehetem kilátogatok az FTC hokimeccseire legyen az vidéken, vagy itt Erzsébeten. Így volt ez tegnap is. Újpest - Fradi örökrangadó volt a Megyeri úton.

Egy ilyen meccs mindig nagy presztizst jelent mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak. Főleg a két nagy rivális esetében. A két szurkolótábor közti ellenségeskedést nem kell bemutatni. A hazug és mindent felfújó médiának köszönhetően évekig minden FTC - UTE meccs előtti vagy utáni események bekerültek a tévébe.

Tegnap azonban olyan dolog történt ami őszintén szólva engem is meglepett. A kis csoporttal várakoztunk épp Újpest-Városkapunál, egy szurkolótársunkat vártuk be és iszogattunk, beszélgettünk, a meccs esélyeit latolgattuk. Láttam, hogy a büfé előtt két férfi nagyon stíről minket és néha összemosolyognak. Sejtettem, hogy Újpest drukkerek lehetnek és mint kiderült utólag, azok is voltak.

Elkezdtek velünk beszélgetni, kérdezték, hogy milyen meccsre megyünk és, hogy hol lesz meg, hogy ki fog nyerni. Egész vidáman folyt a cseverészés, majd emberünk elment, hogy vegyen még egy sört magának és a barátjának. Ekkor valaki odaszólt, hogy vegyen már nekünk is egy-egy sört, ha már így összeismerkedtünk. Cselesen vágott vissza. Azt kérdezte, hogy oké megveszi a söröket, de akkor ha koccintunk mit fogunk mondani: Hajrá Fradi, vagy Hajrá Újpest? Ekkor egy emberként vágtuk rá, hogy: Hajrá magyarok!

Ez már neki is tetszett. A söröket végül nem vette meg helyettünk, nem lettünk puszipajtások, de nem is kellett mentővel elvinni egyikünket se. A tanulságot mindenki vonja le maga. Szerintem elég egyszerű.