EmceeMike blogja

Az orvoskrimi műfajának egy tipikus darabja ez a könyv, az orvoskrimi megteremtőjének tollából. Elég sokáig tartott mire elolvastam, mert az elején elég latymatagok az események. Aztán úgy a vége előtt 100 oldallal már kezdenek beindulni a dolgok és izgalmassá válik a történet.

Dr. Jason Howard az egy hónapja még egészségesnek vélt betegei sorjában kezdenek egyre rosszabb állapotba kerülni, majd egymásután halnak meg szívrohamban. A boncolási eredmények minden esetben a teljes elöregedés jeleit mutatják. A doktort nem meglepő módon aggasztja ez a dolog és megpróbál utána járni. Ekkor találkozik egy régi barátjával és kollégájával, a híres génbiológus Hayes professzorral, akiről kiderül, hogy egy "borzalmasan mulatságos" felfedezést tett. Hayes professzor a beszélgetés közben meghal és ezután Jason elkezd nyomozgatni az ügyben. Nyomozásában segítője is akad egy sztriptíztáncosnő személyében.

Ez most tipikusan az a tinivígjáték, amit többször is megtudsz nézni és ugyanúgy tudsz röhögni rajta. Sok van ilyen, gondolom nem kell őket soroljam. :]

Két srácról szól, Haroldról aki egy buzgó stréber és lúzer; akinek át lehet passzolni a munkát, hogy te elmehess bulizni és akinek nagyon régóta tetszik egy lány, akit azonban nem mer leszólítani; és Kumarról a laza orvosgyerekről, aki könnyedén vesz mindent amit csak lehet, füvezik és minden buliba benne van.

Elég klisés, de ettől függetlenül jó. Jah és a történet: Harold és Kumar egyik este rendesen kiüti magát és eltervezik, hogy elmennek valahová enni. Ekkor meglátják a tv-ben a Fehér Kastély nevű gyorséttermet és már tudják is, hogy nekik oda kell menniük. Így hát elindulnak. És még nem is tudják, hogy mennyi kaland vár rájuk. A vége persze mi más, mint Happy End. De ezt majd meglátjátok ti is...

Egy ideje már én is "bekurvultam" és regisztráltam a Flickr nevezetű honlapra. Nagyon jó kis képfeltöltős oldal ez. Az ismerősöket be tudod jelölni, fel tudsz tölteni szép képeket és megtudod velük osztani. Igazából már majdnem, hogy közösségi oldalnak is lehetne nevezni, de attól még messze van. Egyetlen kis hibája, hogy X MB után nem enged többet feltölteni egy hónapban. Gondolom ezért sokan nem szeretik és nem is használják. Én azonban eddig meg vagyok vele elégedve.

Ma egy szép nagy adag képet fel is töltöttem. A legfrissebb képeket egyébként itt oldalt lentebb is megtaláljátok, persze ezek a legfrissebben feltöltöttek jelenleg, nem a legújabbak.

Ezért (is) szeretem én Erdélyt:

Ma anyum telefonált, hogy menjek be mert megvannak már beszélve a részletek a munkával kapcsolatban, fogjam a papírokat és menjek be a munkaügyre. Be is megyek szépen erre azt kérdezi a két munkaügyes hölgy, hogy mit keresek én itt eléggé bunkó hangnemben. Én természetesen kopogtam, meg köszöntem ahogy azt illik. Mondtam, hogy milyen ügyben jöttem, erre értetlenül néztek rám. A végén persze kiderült, hogy nem én vagyok a hülye. De azt a flegma, nemtörődöm, "kivagyokén?" stílust amit ezekután is előadtak ezek a szerencsétlenek az egy vicc. Tudom ezt már sokszor mondtam és lehet fogom is, de én úgy gondolom ő se szar illatosabbat, mint én vagy akárki. Nyugodtan büszkék lehetnek a tanyasi paraszt viselkedésükre és legközelebb akkor lássam őket, amikor a hátam közepét.

Jah és a munka. Ugyanaz lesz, mint nyáron csak most 4 órába dolgozhatok csak. És amikor nincs suli, akkor megyek dolgozni. Úgy bizony. Csak reggel össze ne keverjem, hogy most hova is kell menjek. :]

Kezdem úgy érezni magam, mintha egy filmben lennék és épp most hangzik el, hogy: ...és tessék! Annyira tipikus az eset, hogy szerintem mindenki egyszer átélt már hasonlót, vagy még ezután fog.

Tudniillik éppen egy nagy beszélgetés előtt állok, amit egy hosszú évődés és gondolkodás előzött meg. Igazából már döntöttem, a beszélgetés végén én erre és ő arra fog menni. Ez megesik mindennap. Na de most az a van, hogy mint a filmekben olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tehetem meg. Ha mégis megteszem akkor az egyfelől tapintatlanság, másfelől bunkóság. Ha nem teszem meg akkor meg csak további szenvedés az egész. Pedig milyen szépen eldöntöttem már magamban, hogy most véget vetek mindennek...

Most légy okos, Domokos! :/

A legutóbb amikor Szegeden jártam, akkor elég kevés időt tudtam ott tölteni,sajnos. Arra már akkor rájöttem, hogy Szeged az egyik kedvenc városom lesz. "Jó Budapest, Budapest te csodás", de Szeged csodásabb. Most több időm is volt arra, hogy ezt az álláspontomat még jobban meg szilárdítsam önmagamban.

Az odaút volt az egyetlen negatívum. Az IC-re helyjegy már nem volt, így maradt a 2. kocsiosztály, ahol mint a heringek úgy utaztunk egy ideig. Az viszont érdekes volt, hogy bár elkelt minden IC helyjegy, mégis voltak üres helyek. A kaller pedig azt, akinek nem volt helyjegye felállítatta és kiküldte, hogy legyen még eggyel több hering a dobozban. Ez így elég nagy marhaság úgy gondolom. Egy ideig azon is elgondolkodtam, hogy odaadom a helyjegy árát neki, csak ne kelljen végig álljak...

Végül aztán megérkeztem, Meli és Andris már vártak. Ezután Melinél jött a bemelegítés az esti bulihoz egy kis (sok) bor és VodkaCappy (új találmány) formájában, amiket elfogyasztottunk. Majd olyan 23 óra fele elmentünk egy éjjel-nappali kiszolgáló egységbe cigit venni és aztán a Dunapartra indultunk meginni a maradék bort, mert hogy ennek van egy fílingje. Hát tényleg van. :] Sőt nincs is jobb ennél. Üldögélni, beszélgetni, iszogatni egy finom bort és nézni a Tiszát. :] Na ez az egyik dolog, amiért szeretem Szegedet, és azért is mert szép és olyan nyugodtnak tűnő város.

A tiszapartos borozgatás és a bemelegítés hatására már jó hangulatban érkeztünk meg a Jate klubba. Ami egyébként a helyi egyetemisták kedvelt szórakozóhelye. Valóban jó kis hely, több teremmel, bárral, tánctérrel és sok fiatallal :] Drum and Bass buli volt, így az elején mindhárman kicsit kívülállóként figyeltük, hogy akkor hogy is kéne erre táncolni. Aztán nekem eszembe jutott, mert megmutatta a hugi. :D Úgyhogy ki ahogy tudott, elkezdett X-elni a pörgő ritmusra.

Majd a buli után Melit hazakísértük és megittunk még egy kávét mielőtt elindultunk Andrissal. A vonaton aztán bealudtunk, ahogy az illik. A kaller zengő hangja ébresztett fel minket, de jófej volt, mert azt mondta a végén, hogy lehet tovább aludni. :D Meg azt is, hogy: "...de vegyék le a cipőt, mert lehet maguk is odaülnének a barátnőjükkel" :D Miután Andris bátyó leszállt Kecsón én próbáltam tovább aludni, de nem sokáig tudtam, mert egy idős bácsika elkezdett velem beszélgetni. Látta, hogy hulla vagyok és az mp4 a fülembe, de azért elkezdte. Végülis jót beszélgettünk, aztán elaludt ő is. Fél 9-re haza is értem egy darabban és 17-ig ki se keltem az ágyból.

Összefoglalva: Ismét egy jó nap volt ez, reméljük még sok ilyen lesz. Nagyon jól éreztem magam, és annyit hadd áruljak el (bár biztos megfog ölni érte:D), hogy Meliből egyszer még jó háziasszony lesz! :D Innen is köszipuszi neki mindenért!

Folytatása következik, ha minden igaz nálam :]

A mai nap több ilyen is történt, ami alatt igénybe vettem a Bkv szolgáltatását. (buszoztam, metróztam)

Az egyik ilyen eset még akkor történt amikor indultam haza a vizsgálat után. A Klinikáknál megyek le a mozgólépcsőn anyuval és azt látjuk, hogy pár lépcsőfokkal lejjeb egy nénike kiterül a lépcső alján majd ráesik egy bácsika és majdnem a mögöttük jövő utasok is. Igazából nem láttam azt, hogy mitől eshetett el szegényke, de azt gyanítom, hogy a nagy utazótáskába amit cipelt és valószínüleg nem időben emelt fel. A bácsikának - aki mögötte utazott a mozgólépcsőn - a kabátját szépen be is csípte a mozgólépcső. Az egyik utas gyorsan leálította a rendszert a megfelelő piros gombbal, amit csak ilyen és ehhez hasonló esetbe szabad ugye nyomkodni. Az állomás személyzete pedig azonnal jött segíteni és mentőt hívtak a nénihez. Szerencsére én ahogy láttam az ijedtségen kívül nem lett más baja a néninek. És tudom, hogy gonosz vagyok, de egy mosolyt azért elfolytottam, mert eléggé groteszk volt a jelenet. Egyébként pedig jó látni azt, hogy az emberek törődnek a másikkal, ha baj van és nem csak átlépik.

Más. Még mindig hazafelé tartottam a 66-os busszal, amikor valami eszméletlenül büdös csapta meg az orrom. Mivel a szag forrása mögöttem volt így egy ideig csak forgattam a fejem, hogy mégis honnan jön ez a förtelem. Majd mikor átadtam a helyem egy kriptaszökevénynek, megláttam. Természetesen mi más volt, mint egy csöves. A szokásos szagokon kívül még valami visszataszítóra lettem figyelmes. A fószer hajában, vígan mászkáltak a tetvek. Brrr. Nem tudtam, hogy hova húzódjak el, hogy nehogy véletlenül egy is átkerüljön rám. Még a hideg is végig futott a hátamon a gondolattól, hogy elkapom tőle. Brrr. És akkor csodálkoznak, hogy mindenki útálattal néz rájuk. Én megértem azt, hogy szerencsétlen utcára került jobb esetbe ne a saját hibájából, hanem kidobta az asszony és azért került az utcára. Na de könyörgöm, több menhely és szálloda van ahova betudnak menni tisztálkodni legalább. Az, hogy nincs mindegyiküknek hely éjszakára szomorú. Viszont nagy részük még talpra állhatna, ha akarna.

Ennyi voltam mára. Kérjük nyomjon alt+f4-et. Köszönjük!

Mivel mától Moziünnep egészen vasárnapig és így csak 490 magyarisztáni peták a jegy, így ma délután Hugival beültünk erre a filmre. Persze mondanám sem kell, hogy mivel Moziünnep ezért nagyon sok ember volt, a teremben konkrétan nem maradt szabad ülőhely már. És ugye sok ember, sok zaj és nagy röhögések a film közbe, de volt is miért. Ez a film beteg. Konkrétan alig van pár perc benne amíg nincs amin röhögni. Én a végén már alig bírtam. Persze van benne B kategóriás, meg gyenge poénok is, de ez nem viszi le a színvonalat.

Négyen tértek vissza élve egy mentőküldetésből. Hárman könyvet írtak róla. Kettőjük könyvét publikálták is. Egy ember tudta eladni a megfilmesítési jogokat. A könyv alapján készülő filmről szól ez a film.

A film egyébként a háborús és ezen belül is a vietnámi háborús filmeket figurázza ki. A sztori pedig az, hogy egy béna rendező az akkori legmenőbb színészekkel le akar forgatni egy háborús filmet, egy könyv alapján amit egy állítólagos vietnámi hős írt. A színészek pedig: egy akcióhős (Ben Stiller), egy gumicukort kedvelő humorista, aki azzal keresi a pénzét, hogy kövér jelmezben csinál fingó poénos filmeket (Jack Black), az Oscar és sírómajom díjas, aki pigment műtéten esett át, azért hogy ő legyen a fekete főszereplő (Robert Downey Jr.) és még sokan mások...

A film úgy kezdődik, hogy a forgatás elég döcögős és a rendező teljesen kivan a színészek teljesítményétől, a producer (Tom Cruise) pedig őrjöng, hogy a befektette pénze csak fogy és a film nem halad előre semmit. A könyvíró (Nick Nolte) ad egy ötletet a rendezőnek, aki végső elkeseredésében belemegy. Bekamerázza a dzsungelt és ott hagyja a színészeket a közepén. Közben megjelenik a sárga veszedelem is és eldördülnek a puskák. A színészeink persze azt hiszik, hogy ez a show része és elkezdődik a harc és vele együtt a sok bonyodalom.

Külön kiemelném Robert Downey Jr. szerepét a szinkronhanggal együtt. Igaz, hogy nem adja vissza a fehérembert néger szlenggel így, hogy a magyar nézők szívéhez közelebb álljon jó kis parasztos tájszólást csempésztek a szinkronba. Ezzel visszaadva azt a hangulatot, amit elveszítetettek a néger szlengből. Sokszor amúgy ez a röhögés oka is, szerintem zseniális. :]

Tisztelt olvasók! A Kórházi napló c. hungarisztáni szappanopera folytatódik. Megtekintése 12 éven aluliak számára csak szülői felügyelet mellett ajánlott!

A mai nap reggelén kissé álmosan és gyomorideggel indultam el anyuval a munkába, onnan pedig 9-kor a Sebészeti Klinikára. Mivel időre mentem, így sokat nem kellett várjak - hála az égnek! - és a vizsgálat is hamar lezajlott. A biztonság kedvéért magammal vittem újra a tavalyi papírokat is: diagnózis, kórházi jelentés, még a vizitdíj kifizetését igazoló számlát is :] Azonban erre nem volt szükség, mert a gépben is meg voltak már ezek. Így nem kellett újra végigjárjam a "keresztutat" vizsgálatról-vizsgálatra, doktortól-doktorig.

Kaptam beutalót is a fekvőbeteg osztályra és mivel a kedves sebész úr ismét szabadságra megy így csak október 9. után tud majd megműteni. Előtte persze hívnak egy nappal, hogy melyik nap. Már csak lennék túl rajta...

Holnap pedig a helyi SZTK-ban kezdek a laborvizsgálatokkal (teljes vérkép, vizelet stb.) Ma is megpróbáltam elintézni, de mire odaértem már nem volt vizsgálat, csak délelőtt vannak ott.

Folyt. köv. A java még hátra van.

Sokan írtak már erről a filmről. Sokan jót, de biztos akad olyan is aki rosszat. Én pedig miután tegnap megnéztem, beállok a sorba és azt mondom, hogy ez egy nagyon jó film. Joker pedig zseniális, istenkirály, überfasza, lehengerlő...

Batman (Christian Bale) valamint két társa, egy rendőr (Gary Oldman) és egy ügyész (Aaron Eckhart) mindent elkövet, hogy megtisztítsa Gotham City utcáit a banditáktól. Már kezdik azt hinni, önként vállalt feladatukat siker koronázhatja, amikor megjelenik a bűnözők között valaki, aki minden elődjénél ravaszabb és veszélyesebb. Úgy hívják: Joker (Heath Ledger). A városban ettől kezdve a félelem az úr: elszabadul a korlátlan, értelmetlen, kivédhetetlennek tűnő gonoszság.

 

Hah-haha-ha-haha-ha-oh-ihihi-hah-u-hi-hah-haha-haa

Én látom rosszul, hogy egy jó kapcsolatban mindkét félnek egyenlőnek kell lennie? Mindenféle szempontból természetesen. Akkor egészséges és gyümölcsöző. Persze kell még sok minden, hogy jó legyen. Kell kölcsönös szeretet, tisztelet, bizalom, megértés... és még lehetne sokáig sorolni. Ami azonban kimaradt innen, az a türelem kedves olvasóim.

A türelem, ami nem (torna)terem sokszor rózsát. Pedig te locsolod is! Nem ám hülyén, vízzel. Tejjel! Annyit tejelsz, hogy ne tovább. A rózsa azonban mégse akar megteremni. Ekkor jön az, hogy elkezded babusgatni, becézgetni, hozol neki új földet és kicseréled a régivel, óvod a széltől, véded az esőtől, de az csak nem akar szirmot bontani neked. Ilyenkor fordulsz a mindent megoldó időhöz és kicsit magára hagyod, hátha az kell neki. Ám miután visszatérsz a kertbe, megdöbbenve látod, hogy semmi sem változott.

És ekkor fogy el a türelmed ami elvileg végtelen és irgalmatlanul eltaposod azt a rózsát egy 12 soros acélbetétes bakanccsal, majd küldesz rá még egy szép mélyről jövő darabos köpetet is, egy "dögölj meg akkor te szar" kiáltással.

Elnézést kérek mindenkitől. Elhatárolódom magamtól is.

Gondoltam indítok egy sorozatot arról, hogy milyen "szertartásokon", folyamatokon és lépcsőfokokon jutok el odáig, hogy túl legyek a korábban már említett körömproblémán.

A mai nap reggelén frissen és vidáman álmosan, de eltökélten másztam ki az ágyból, azzal a naív gondolattal, hogy talán már ma túl leszek a probléma megorvoslásának egy fázisán. A szándék megvolt tehát. A szokásos reggeli teendők akceptálása után jött a wellness program: kávé-konyak-cigi-kávé-konyak-cigi háztartási keksz és kávé sok tejjel. Majd idösapám elvitt egy darabon és ezután továbbra is elszántam haladtam célom felé.

Belépve a váróba meglepve tapasztaltam, hogy nincs tele, ahogy egy orvosi várótól elvárná az ember. Oda mentem a pulthoz, hogy bejelentkezzek. Ekkor jött a megdöbbenés. "Időpontra jött?" Nem is tudtam, hogy így megy ez már. Így most Csütörtökön 9.25-kor kezdődik a valódi vizsgálatdömping. Megjegyzem ez így kicsit szopatás. Mert aki nem ér rá arra, hogy több napon át doktortól doktorig járjon, miközben dolgoznia kéne az nem kicsit kiakadna ezen. Na de mindegy is, remélem csütörtökön nem kell végig járjam azt a "kereszutat", mint legutóbb. Viszem a tavalyi diagnózisokat, jelentéseket, meg mindent ami ezzel kapcsolatos és talán hamarabb végzek.

Persze az is lehet, hogy megint túl naív vagyok és ugyanúgy lesz, mint legutóbb. Akkor viszont meg mondom a magamét nekik.

Elöző bejegyzésemben az ősz megérkezéséről és annak jeleiről írtam, most ezt folytatnám kicsit más aspektusban.

Azt, hogy itt van az ősz az is jelzi, hogy megkezdődött a "munka" a Fehér Házban is. Természetesen nem sikerült feloszlatnia magát, mert a "liberálisok" nem támogatták ezt. Miért is támogatták volna, egy előrehozott választás nekik egyenlő a biztos halállal. Bár amióta a Fidesz alapító tag Fodor Gábor lett az elnök, nekem személy szerint egy ponttal szimpatikusabbá váltak. Persze ők még mindig az ún. liberálisok és ezt hangoztatják is keményen. Az viszont tetszik, hogy Fodor nem kíván puszipajtás lenni Magyarország böszméjével, ahogy elődje a BunKóka. Ez meg a saját pártjának nem tetszik érthető okokból. A zsíros bödön még közel van és eddig olyan jó volt belőle mártogatni kenyérrel, amióta jött Fodor azóta nehezebb megkenni azt a kenyeret. Talán ezért is távozott olyan nagy sebbel-lobbal a IX.kerület éléről Gegessy.

Most pedig túl vagyunk ismét egy "balhés" napon. A provokátoroknak köszönhetően ismét repültek a cipők, üvegek, kövek, kukák, égett egy rendőrautó, repültek a válasz füstbombák és állt a bál ismét.

Milyen érdekes ugye, hogy az őszödi beszéd kiszivárgásának második évfordulóján nem volt balhé? Tüntetés volt persze, de békésen lezajlott. Akkor hogy hogy nem volt semmi? Ja, ott voltak a rendőrök, a provokátorok meg nem. És ennek most úgy örülnek a drága böszméék akik ellen indult ez a tüntetés, hogy ihaj. Gondolom még most is valahol együtt pezsgőznek Kolompár Orbánnal, meg a chartához csatlakozott hívekkel. Nem volt az ő tüntetésük se provokáció ugye? Áh, dehogy. Felhoztak pár száz cigányt vidékről, hogy legyen aki éljenezzen és tapsoljon a Vezérnek, amíg ő elmondja szokásos szenvedélyektől fűtött beszédét. És még ezek előtt a Kolompár úr kimosott egy árpádsávos zászlót a szaros, mocskos Duna vizébe, azért hogy az állítólagos gyalázatot eltüntesse róla. Érted, a Dunába mosta ki. Nem provokáció, ugye? Nem hát. Egyébként ez a Charta is úgy ahogy van semmi másra nem kellett, mint provokálni és megmutatni a Szadesznek, hogy ki az erősebb. Nem azzal a céllal alakult, mint 89-ben egy másik Charta. A mi böszménk ugyanis most megakarja mutatni, hogy Szadesz nélkül is hatalmon tud ő maradni, ezért összegyűjtötte maga köré a balliberális médiumokat, közéleti személyiségeket és egyáltalán a híveit, ezzel kihúzva a szőnyeget a Szadesz alól. A napnál is világosabb, hogy ennyi a célja ennek az egésznek, és ezzel a névvel, hogy Magyar Demokratikus Charta lehet takarózni. Állítólag ők az igazi demokraták.

A charta szervezői állításuk szerint a demokrácia nevében, a demokrácia védelmében lépnek fel. Hogy pontosan ki áll a jó, és a ki a rossz oldalon, ki védi a demokráciát, és ki fenyegeti, azt az ötletgazda hétfőn könnyen megfejthető üzenetben közölte a parlamentben: "Ha a szocialisták és a liberálisok nem működnek együtt, akkor olyan világ jön, amitől még a gyermekeinknek is borzonganiuk kell."

A demokrata elkúrja. Nem kicsit. Nagyon.
A demokrata a hatalom megtartása érdekében kormányzás helyett hazudozik, trükkök százaival él, és közérdekű adatokat titkol el.
A demokrata szerint az a mondat, hogy végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet, azt jelenti, hogy tizenhat éve mindenki hazudik.
A demokrata olyasmivel traktálja a választókat, amiről tudja, hogy nyilvánvalóan nem igaz.
A demokrata ledíszzsidózza riválisát, a zsidó szót száján kiejtő vagy azt leíró jobboldalit antiszemitának bélyegzi.
A demokrata szerint az a lényeg, hogy soha ne derüljön ki, hogyan szerezte meg a szavazatokat.
A demokrata szerint ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizál valakit, mert akkor rá voksolnak; ezzel párhuzamosan megvádolja az ellenfelet gyűlöletkeltéssel, az ország kettészakításával.
A demokrata, ha kormányon van, kikezdi a hitelességét minden, a törekvéseit bármilyen okból keresztező független intézménynek: az államfőnek, az ügyészségnek, a bíróságoknak, a pénzügyi felügyeletnek, az Állami Számvevőszéknek.
A demokrata szerződhet magánnyomozókkal a politikai ellenfél levadászására, csak közben ügyeljen arra, hogy a célszemélyeket vádolja meg ugyanezzel.
A demokrata, ha ellenzékben van, megvádolja hamisan a kormányt az APEH-adatbázis manipulálásával, majd hatalomra kerülve azonnal lemásolja a teljes adózói adatbázist.
A demokrata szerint ki lehet lőni az ellenük tüntetők szemét.
A demokrata viccesnek találja, ha politikai riválisát véresre veri az általuk irányított rendőrség.
A demokrata kiforgatja ellenfele szavait, és hazug kampányt épít rájuk.
A demokrata irtózik attól, hogy kormányzása idején ellenzéke bármiről megkérdezze a népet.
A demokrata alaptalanul rémisztgeti az ország népét 23 millió román beözönlésével.
A demokrata kormányon is az ellenzéktől követel a programot, a sajátjáról viszont, ha nem biztos a dolgában, nem engedi szavazni a parlamentet.
A demokrata szerint a legrosszabb baloldali kormány(fő) is jobb a legkiválóbb jobboldalinál.
És végül: demokratának lenni annyi, mint Orbán Viktortól félni.

Legalábbis az ő értelmezésükben. Én nem ilyen demokratának tartom magam.

Aki erre még nem jött volna rá eddig, az megtapasztalhatta az elmúlt napok időjárásából. Ugye milyen messzinek tűnik már az augusztus végi- szeptember eleji 25-30 Celsiusok? Hát igen. Pedig nem is olyan rég lett vége a Vénasszonyok Nyarának a maga melegrekordjaival máris itt az ősz. Hideggel, esővel, csúnya szürke-fekete felhőkkel, köddel, depresszió és mindjártfelvágomazereim hangulattal. Az utóbbi kettő főleg nálam. Én ugyanis rühellem egyszerűen ezt az időt. Nem a hideget, mert azt elviselem, hanem ezt az emberszomorító, kedvtelenné tevő rusnyaságot. Legyen akkor már néha valami napsütés is hébe-hóba, hogy tudjunk fotoszintetizálni, és egyáltalán élvezni ezt a kibaszott életet, nem? Persze lehet, hogy velem van a baj és még hozzá kell szokjak az egészhez. Manó viccesen meg is jegyezte, hogy akkor Svédországba, hogy bírnám ki ezt augusztustól májusig. Az elején szerintem nehezen, de talán hozzá szoknék egy idő után. Nehéz kérdés. Most viszont tényleg jól jönne egy kis napsütés, az esőből meg bőven elég is volt ezen a héten. (köszönjük, Emese!)

Aztán a másik dolog amiből rájöhet az ember, hogy ősz van az az oskola. Valaki már harmadik hete gyötrödik a padban, valaki a héten kezdte el, én pedig második hetemet taposom immáron másodévesként. Sok minden nem változott igazából csak az undorító tantárgyak száma nőtt. Ilyenek, mint

• Lineáris algebra (fú, szörnyű! és dögunalmas),
• Makróökonómia,
• Vizuális Programozás (ez mondjuk tetszik),
• Számítógépes grafika (ez se rossz),
• Digitális technika,
• Mérés és Irányítástechnika, (erre kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle)
• Vállalatgazdaságtan (ez se lesz habos torta a neve alapján),
• Környezetgazdaságtan (ez szintén).

Már most megvannak a gyakorlatok időpontjai, meg a zárthelyi időpontok egy része, úgyhogy mindenki nagyon boldog és bizakodó mindenkinek tele van már most a hócipője vele. Így megy ez, nincs mit tenni. Jöjjön aminek jönnie kell! Aztán majd meglátjuk. :]

Már rég megakartam szerezni ezt a filmet, de ezidáig nem sikerült ráakadnom. Hála Lacinak most már megvan és néha újra elővehetem ha olyan kedvem van és megnézhetem. Szombaton Dórával meg is néztük. Igazából nem egy nagy szenzációjú kasszasiker film, nincsenek benne nagy lövöldözések se autósüldözés, vagy szexjelenetek mégis anno amikor én először láttam, akkor valami meg fogott benne. Nem tudom megmondani, hogy mi az. Vannak még ilyen filmek például a Szűnj meg Fred
is ilyen.

A film dióhéjban: Franklin Bean (Charlie Sheen) a fiatal amerikai katona apja temetéséről tér vissza németországi állomáshelyére. Az apja haláláért érzett lelkiismeret-furdalással telve mindent megtesz azért, hogy leszereljék: tetováltatja a kezét, megsérti a fegyelmet, részegen óriási botrányt csinál. Így hamarosan a McKinney főtörzsőrmester (Martin Sheen) parancsnoksága alatt álló büntetőtáborban köt ki. A hivatásos, harcedzett főtörzsőrmester keserű, kegyetlen ember, ezért a két férfi között azonnal kitör a háború. A fekete börtöntársak megbecsülését kivívva Bean megtörhetetlenül ellenáll McKinney kínzásainak, megaláztatásainak. Mikor a főtörzsőrmestert bíróság elé állítják egy fekete bőrű katona haláláért, Bean válaszút elé kerül: vallomásával megmentse-e a megtört ember életét, vagy kihasználva az alkalmat, bosszút álljon a volt táborparancsnokon.