Aki erre még nem jött volna rá eddig, az megtapasztalhatta az elmúlt napok időjárásából. Ugye milyen messzinek tűnik már az augusztus végi- szeptember eleji 25-30 Celsiusok? Hát igen. Pedig nem is olyan rég lett vége a Vénasszonyok Nyarának a maga melegrekordjaival máris itt az ősz. Hideggel, esővel, csúnya szürke-fekete felhőkkel, köddel, depresszió és mindjártfelvágomazereim hangulattal. Az utóbbi kettő főleg nálam. Én ugyanis rühellem egyszerűen ezt az időt. Nem a hideget, mert azt elviselem, hanem ezt az emberszomorító, kedvtelenné tevő rusnyaságot. Legyen akkor már néha valami napsütés is hébe-hóba, hogy tudjunk fotoszintetizálni, és egyáltalán élvezni ezt a kibaszott életet, nem? Persze lehet, hogy velem van a baj és még hozzá kell szokjak az egészhez. Manó viccesen meg is jegyezte, hogy akkor Svédországba, hogy bírnám ki ezt augusztustól májusig. Az elején szerintem nehezen, de talán hozzá szoknék egy idő után. Nehéz kérdés. Most viszont tényleg jól jönne egy kis napsütés, az esőből meg bőven elég is volt ezen a héten. (köszönjük, Emese!)

Aztán a másik dolog amiből rájöhet az ember, hogy ősz van az az oskola. Valaki már harmadik hete gyötrödik a padban, valaki a héten kezdte el, én pedig második hetemet taposom immáron másodévesként. Sok minden nem változott igazából csak az undorító tantárgyak száma nőtt. Ilyenek, mint

• Lineáris algebra (fú, szörnyű! és dögunalmas),
• Makróökonómia,
• Vizuális Programozás (ez mondjuk tetszik),
• Számítógépes grafika (ez se rossz),
• Digitális technika,
• Mérés és Irányítástechnika, (erre kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle)
• Vállalatgazdaságtan (ez se lesz habos torta a neve alapján),
• Környezetgazdaságtan (ez szintén).

Már most megvannak a gyakorlatok időpontjai, meg a zárthelyi időpontok egy része, úgyhogy mindenki nagyon boldog és bizakodó mindenkinek tele van már most a hócipője vele. Így megy ez, nincs mit tenni. Jöjjön aminek jönnie kell! Aztán majd meglátjuk. :]