Kezdem úgy érezni magam, mintha egy filmben lennék és épp most hangzik el, hogy: ...és tessék! Annyira tipikus az eset, hogy szerintem mindenki egyszer átélt már hasonlót, vagy még ezután fog.

Tudniillik éppen egy nagy beszélgetés előtt állok, amit egy hosszú évődés és gondolkodás előzött meg. Igazából már döntöttem, a beszélgetés végén én erre és ő arra fog menni. Ez megesik mindennap. Na de most az a van, hogy mint a filmekben olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tehetem meg. Ha mégis megteszem akkor az egyfelől tapintatlanság, másfelől bunkóság. Ha nem teszem meg akkor meg csak további szenvedés az egész. Pedig milyen szépen eldöntöttem már magamban, hogy most véget vetek mindennek...

Most légy okos, Domokos! :/