Mivel mától Moziünnep egészen vasárnapig és így csak 490 magyarisztáni peták a jegy, így ma délután Hugival beültünk erre a filmre. Persze mondanám sem kell, hogy mivel Moziünnep ezért nagyon sok ember volt, a teremben konkrétan nem maradt szabad ülőhely már. És ugye sok ember, sok zaj és nagy röhögések a film közbe, de volt is miért. Ez a film beteg. Konkrétan alig van pár perc benne amíg nincs amin röhögni. Én a végén már alig bírtam. Persze van benne B kategóriás, meg gyenge poénok is, de ez nem viszi le a színvonalat.

Négyen tértek vissza élve egy mentőküldetésből. Hárman könyvet írtak róla. Kettőjük könyvét publikálták is. Egy ember tudta eladni a megfilmesítési jogokat. A könyv alapján készülő filmről szól ez a film.

A film egyébként a háborús és ezen belül is a vietnámi háborús filmeket figurázza ki. A sztori pedig az, hogy egy béna rendező az akkori legmenőbb színészekkel le akar forgatni egy háborús filmet, egy könyv alapján amit egy állítólagos vietnámi hős írt. A színészek pedig: egy akcióhős (Ben Stiller), egy gumicukort kedvelő humorista, aki azzal keresi a pénzét, hogy kövér jelmezben csinál fingó poénos filmeket (Jack Black), az Oscar és sírómajom díjas, aki pigment műtéten esett át, azért hogy ő legyen a fekete főszereplő (Robert Downey Jr.) és még sokan mások...

A film úgy kezdődik, hogy a forgatás elég döcögős és a rendező teljesen kivan a színészek teljesítményétől, a producer (Tom Cruise) pedig őrjöng, hogy a befektette pénze csak fogy és a film nem halad előre semmit. A könyvíró (Nick Nolte) ad egy ötletet a rendezőnek, aki végső elkeseredésében belemegy. Bekamerázza a dzsungelt és ott hagyja a színészeket a közepén. Közben megjelenik a sárga veszedelem is és eldördülnek a puskák. A színészeink persze azt hiszik, hogy ez a show része és elkezdődik a harc és vele együtt a sok bonyodalom.

Külön kiemelném Robert Downey Jr. szerepét a szinkronhanggal együtt. Igaz, hogy nem adja vissza a fehérembert néger szlenggel így, hogy a magyar nézők szívéhez közelebb álljon jó kis parasztos tájszólást csempésztek a szinkronba. Ezzel visszaadva azt a hangulatot, amit elveszítetettek a néger szlengből. Sokszor amúgy ez a röhögés oka is, szerintem zseniális. :]