EmceeMike blogja

2008 legjobb, legaranyosabb rajzfilmje eddig a Wall-E!

Balázs (akinek ezúton is még egyszer ezer köszönet, meg egy pofa sör amit beígértem:) ) jóvoltából, premier előtt egy nappal néztük meg Hugival az Aréna Plázában. Külön megemlíteném, hogy nem más ült mellettünk, mint Talmácsi Gábor motorversenyző öccse társaságában. Persze a mellettem ülő kiskölyök rögtön kiszúrta és már kérte is az autogrammot. Nekem is megfordult a fejembe, de aztán bele gondoltam, hogy sokszor nekik ez milyen zavaró, vagy idegesítő tud lenni. Hogy egy lépést se tudnak tenni enélkül. Így inkább néztem a filmet.

Az alaphelyzet: A Föld nevű bolygónk annyira szenyezett, hogy kénytelenek voltunk elhagyni és rábízni kis robotokra, hogy tisztítsák meg. Ezek közül a robotok közül már csak egy marad, Wall-E (Watt - takarékos Lánctalpas kivitelű Limlom - és hulladékkezelő - E sorozat). Aki 700 év alatt összegyűjt egy csomó érdekes és számára hasznos dolgot a kis otthonába - többek között rubik kockát is! Ám valami hibádzik a kis Wall-E felhőtlen életében. Dolgozik nap, mint nap, gyűjti a kacatokat, felfedez, de nagyon magányos. Egyedüli barátja egy kis csótány, valószínűleg az utolsó a Földön. Ekkor, mint derült égből az ágybaszarás, megjelenik EVA (Extraterresztriális Vegetáció Analizáló) valamiféle élet után kutatva. Wall-E révén meg is talál egy növényi hajtást, amit magával visz arra a szuperűrhajóra, ahol a Föld népessége épp azt várja, hogy megtisztuljon a Föld. Persze Wall-E is vele tart, mert már gyengéd érzelmek fűzik EVA-hoz, konkrétan fülig belézúg. És itt kezdődnek a kalandok...

A filmnek egyébként egyértelmű üzenetei is vannak. Az egyik mi más, mint a Földünk védelme. Ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy el kelljen hagyni a bolygónkat, vagy ha már elhagyjuk akkor törekedjünk arra, hogy ne mindent a gépek és a robotok végezzenek helyettünk. Hanem mi is odakerülünk, hogy a gépet kell megkérjük, definiálja a következő szavakat: föld, tenger, mulatság, tánc, szeretet.

 Az egyik delikvens a hazai blog élet kiemelkedő egyénisége (egyesek szerint a blogoszféra hímkurvája :D ) ifj. Igor Meforovics Mefittyó, alias Mefi. Aki a mai nappal belépett a két X-esek csoportjába. Még sok ilyen Boldog 20 évet kívánok neki innen is.

A másik ünnepeltünk, pedig Andris, alias BonD, alias suexID, ki hogy ismeri. Neki is még sok Boldog születésnapot, habostortát, meztelen nőt, disznózsíros nápolyit kívánok!

Ez a második Coelho könyv amit elolvastam és mostmár biztos, hogy tetszik a stílus ahogy ír. Megtudja ragadni az ember képzeletét és érdeklődését és végig fenntartja. A könyv Athenáról, eredeti nevén Sherine Khalilról, egy erdélyi cigányasszony szerelemgyerekéről szól, akit az árvaházból egy tehetős és befolyásos libanoni házaspár fogad örökbe három hónapos korában. Athenáról hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi gyerek, különleges képeségekkel rendelkezik: jelenéseket él át, nagy történelmi, politikai eseményeket lát előre. Élete tele van fordulattal, élményekkel és meglepetésekkel gazdag útja során a legkülönbözőbb helyszínekre, munkahelyekre és emberi kapcsolatokba kerül. Sosem elégedett azzal ami van, minden egyes percét megpróbálja kihasználni a napjainak. A "fehér foltokat" pedig próbálja megtölteni. A tánccal, a misztikával és a tanítva tanulással jut közelebb a teljességhez, amire vágyik. Pályáját a pusztítás és az építés örök körforgása kíséri, s végül halála is éppoly rejtélyes, mint az egész élete. Az olvasó,ha elkíséri útján, maga is megértheti Athena üzenetét: törj ki a magad teremtette valóságból! A könyv legfontosabb üzenete azonban más: Szeretet van.

Hát én ma a napon égtem le, nem is kicsit. Mondjuk nem fáj, de nem is kellemes. Be voltam kenve pedig, de úgy látszik kevés volt. Meg az se segített gondolom, hogy legtöbbet napon, vagy vízben voltam (a ráckevei aqua-landbe). Persze én árnyékba akartam letáborozni, de hát a nők mindig okosabbak ugye, és közel akarnak lenni a medencékhez. Csúzdáztunk, illetve csúzdáztam is, mert Dórám egyszer lecsúszott aztán többször nem akart. Kipróbáltuk a medencéket is, a forgósat, a termált, amibe majdnem egy órát dagonyáztunk, meg a simát is. Ettünk gyrost, meg fagyit. Napoztunk, aztán szedelőzködtünk, mert gyülekeztek a felhők már. Mire átöltöztem már el is eredt az eső. Majd mikor csendesett beültünk az autóba. Én kiszálltam a Hév megállónál és elzötyögtem hazáig. Közben meg a portóbellói boszorkányt olvastam, ahogy odafele is. Már majdnem a végére értem.

Most pedig hallgatom a halk, morajló dörgéseket és az esőcseppek kopogását. Közben pedig arra gondolok, milyen romantikus lehet ilyenkor szeretkezni. Szinte adja magát. Csak ti ketten, meg a sötét/félhomályos szoba amit a villámlás tölt be fénnyel és a szenvedély, ami felfűti a levegőt és párássá teszi az ablakokat. Esetleg egy lágy zene, vagy egy tempósabb, vagy egy hörgős metál. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy ti ringatóztok a ritmusra legyen az bármilyen lassú, vagy gyors.

Ilyen képek pörögnek most le előttem. Most pedig bedőlök az ágyba, hogy reggel viszonylag kipihenten kezdjem az újabb munka hetet. Olyan vagyok, mint Garfield. Útálom a hétfőket!

Ezt a filmet most néztük meg este Hugival. Mind a ketten jókat röhögtünk, a klasszikus horror kliséken, meg a "durva" jeleneteken. Mivel 1980-as a film így tudtam, hogy csak nevetni fogunk rajta. A Péntek 13 egy szombatesti, nevetős, tinihorror már, de annak egész jó. Vannak benne vérfagyasztó jelenetek, de egy Fűrész filmhez képest semmi. Majd szép lassan beszerzem a többi részt is és végig nézem. Ahogy a Rémálom az Elm utcában, meg a Gyerekjáték filmeket is.

A Crystal Lake tábort már 20 éve nem használja senki, mert egykor egy szörnyű gyilkosság-sorozatot követtek el itt. A helyiek úgy gondolják, hogy az átok még mindig ott lebeg a Crystal Lake felett. Egy vállalkozó kedvű pár azonban mit sem törődve a múlttal újra megnyitja a tábor kapuit. Az előkészületekhez egy fiatalokból álló csapatot szerződtetnek, akik nem is sejtik, hogy ez a nyár akár az életükbe is kerülhet.

Akkor most folytatom a sorozatot, amit elkezdtem, jöjjön a Felpörögve.

Chev Chelios nem várt telefonhívásra ébred. Támolyog, gyakorlatilag nem tud mozogni, és a szíve is alig ver, nagy erőfeszítésébe kerül, hogy felvegye a mobilját. Ricky Verona van a vonalban, és elárulja hősünknek, hogy megmérgezte álmában: már csak egy órája van hátra.

Mint kiderül, Chev egy bérgyilkos, aki a Nyugati Parti bűnszövetkezeteknek dolgozik. Chev eddig soha nem hibázott, de a múlt éjszakai meló váratlan kudarcba fulladt. Chev ugyanis futni hagyta a célpontot: ki akar szállni, hogy új életet kezdhessen barátnőjével, Eve-vel.

Most Chevnak - szó szerint - rohannia kell az életéért. Csak úgy képes lelassítani a szívét leállítani készülő mérget, ha testében folyamatosan magasan tartja az adrenalin szintet! Ahogy az óra sebesen ketyeg, Chelios nagy zűrzavart okoz Los Angeles utcáin, s mindenkit elsöpör, aki az útjába mer állni. Meg kell mentenie Eve-t, ki kell cseleznie az őt üldöző fejvadászokat, miközben meg kell találnia az ellenanyagot is, mielőtt szíve végleg feladja. De adrenalin szintje közben egy pillanatra sem eshet vissza.

A film egész végig pörög, ahogy a címe is mutatja. Akció, akció hátán. Kemény harcok, lövöldözés, nyilvános szeretkezés, autósüldözés, meg minden ami kell egy ilyen filmhez. És egy kis érdekesség, hogy feltűnik a filmben egy jelenet erejéig Chester Bennington, a Linkin Park énekes-frontembere is.

Akkor most folytatom a sorozatot, amit elkezdtem, jöjjön a Feltámadás. 

John Prudhomme (Christopher Lambert) chicagói nyomozó egy sorozatgyilkos nyomára bukkan, aki Júdás leszármazottjának hiszi magát. Az elmebeteg bűnöző áldozatainak megcsonkított holttestéből akarja létrehozni Jézus Krisztus testét. A tehetetlen rendőrség minden erőfeszítés ellenére csak a megcsonkított áldozatok holttesteit találja. A gyilkosnak műve megkoronázásához egy Mária nevű anya újszülött gyermekének szívére van szüksége. Prudhomme-nak versenyt kell futnia az idővel, hogy előbb találja meg az áldozatot, mint a gyilkos.

Annak nem igazán ajánlanám, aki nem bírja a vér látványát, vagy a hullákat.

Csak itt, csak most, csak nektek megmutatom az új Slipknot klippet. Ám ne szaladjunk így előre. Nem is olyan rég került ki két szám az új albumról, ami augusztus 26-án jelenik majd meg. Ez a kettő az All Hope is Gone, és a fennt említett klippes nóta, a Psychosocial. A nagyok okosok, meg a divat slipknot fanok mári elkezdték fikázni, hogy hát ez már nem az a Slipknot, mint régen és egyébként is kiégtek már a srácok. Abban van igazság, hogy ez már nem az a Slipknot, mint régen. Ez már kicsit jobb annál, sőt. Az elöző albumnál is már sokan fikázták a lassúbb, dallamosabb számokat. Szerintem meg pont, hogy ezért lett jobb a zenéjük. A közelmúltban megjelent két szám is ezt igazolja, ahogy suexID is írta, már nem csak a reszelés megy végig, meg a súlyos riffek. Van dallamosság, amiket nehéz észrevenni, de nélkülük nem lenne ez olyan jó. Nekem bejön és az album is be fog, majd ha megjelenik.

A mai nap több említésre méltó dolog is történt, így gondoltam megosztom ezeket veletek.

Reggel szokás szerint kivergődtem az ágyból, majd az ilyenkor szokásos műveletek (kaksi, fogmosás, sziszegő szappan, kávé) után elindultam a munkába. Szokás szerint kényelmesen elolvastam a Metrót, kitöltöttem a keresztrejtvényt, aztán reggeliztünk Hugival. És csak ezután néztem körül, hogy akad-e valami elvégzendő feladat. Nem találtam semmit, így beültem netezni a csoportvezető irodájába. Aztán megjött a biztonsági őr (Józsi), akivel sokat hülyéskedünk mindig. Így volt most is. Közbe megérkezett Dórám is, aztán az ügyfélfogadás után, kicsivel hamarabb elindultunk Józsihoz. Megmutattam neki a torrentezés csínyját-bínját. Természetesen csak azért, hogy legális cuccokat tudjon letölteni és azokról "biztonsági másolatot" készíteni. :)

Ám még mielőtt elindultunk volna egy fura jelenségre lettünk figyelmesek. Kinnt álltunk épp az utcán, és szívtuk a cig friss levegőt. Majd egyszercsak egy eddig számomra ismeretlen sziréna hang közeledett, nem is egy hanem sok. 6 rendőrmotoros volt felvezetőként - mindennap elmennek szinte ott. - aztán jött még 4 járőrkocsi, és két kommandós dártvédereket szállító kisbusz. Mögöttük pedig egy kisebb és egy nagyobb páncélautó. Bele se merek gondolni, hány milliárdot vihettek, hogy ennyi dartvéder kellett védelemnek. Szigorú arccal kitartották a tenyerüket az ablakon, hogy egy autós se csapódjon véletlenül a konvojhoz. Az egyik dartvédernek meg egy géppisztoly is volt a kezébe és kifelé tartotta az ablakon. Kicsit elgondolkodtam, hogy mi van ha az a géppisztoly ki van biztosítva és a kommandós barátunknak meg megremeg a keze. Minimum keltett volna egy szép riadalmat az biztos, legrosszabb esetbe eltalált volna valakit. Annak a családja meg perelte volna a dartvédereket. A család pedig kapott volna egy szemkiszúró piti összeget, kártérítésként.

Józsinál aztán megmutattam amit kell, egy két trükköt is amivel hatékonyabb tud lenni a letöltése, aztán kiválasztottam pár filmet a gyűjteményéből és magukévá tettem mindaddig amíg biztonsági másolatot nem készítek róluk magamnak. :) Majd jönnek szépen sorba ahogy megnézegetem őket. Egy két cím: Millió Dolláros Bébi, Sicko, Fahrenheit 9/11, A nemzet aranya, Péntek 13, Nevem Sam, Játsz/Ma..

Majd másfél óra buszozás után hazaértünk Dórámmal, ebédeltünk és családi videót néztünk. ^^

Emszí mit csinált 2008. július 18-án c. adásunkat látták. A viszontlátásra!

Akkor most folytatom a sorozatot, amit elkezdtem, jöjjön a Kalandorok.

Hogy miért tetszik nekem ez a film? Mert Rudolf Péter van benne? Hmm, azért is. Mert Haumann Péter van benne? Azért is. Az igazi oka azonban nem más, mint Erdély. Az én kicsiny hazám, amihez mindig hűséges maradok és akit mindig szeretni fogok. Na de nagyon eltértem a tárgytól, vissza a filmhez. Szóval a történet nagy része Erdélyben játszódik. 3 generáció jelenik meg: nagyapa, apa és az unoka. Ők a kalandorok. Elekes Géza (Rudolf Péter)- majdnem sikeres trombitás, láncdohányos - aki már a negyedik feleségétől is elvált, kénytelen a saját autójában élni egy nap úgy dönt, hogy fiával meglátogatja a nagypapát (Haumann Péter) a szülőföldjén. / Itt jöttek olyan filmkockák amikor nagyot dobbant a szívem, mert az én szüleim szülőföldjén furikáztak keresztül, aztán voltak a Békási-szorosnál is. Az meg szintén ismerős számomra, mivel szinte minden évbe eljutok oda valamilyen okból kifolyólag. /

A legkisebb Elekes (Schruff Milán) csak a mobilját viszi az útra, meg a játékszenvedélyét. Útközben /Gyergyószentmiklóson!/ beül egy internetkávézóba és a barátnője hitelkártyájáról eljátssza az összes pénzt. Így a hangulat már adott. Otthon is áll a bál, a nagymama féltékenységi dührohamai miatt. Az idősebb Elekesnek ebből elege van és elakar költözni a fiához. Ám az nem mondja el, hogy nincs hova költözni. Hacsak nem fér be még egy élet az autóba. Némi huzavona után, több kupica pálinka formájában levezényelt úti áldással és egy tüchtig tetőcsomagtartóval felszerelkezve nagyapa, apa és fia mégis elindul Pestre. Kalap, kabát, kapu - és persze utánuk az özönvíz meg a nagy vájdling töltött káposzta. Egy halálos gázolásnak látszó, valójában inkább alkohol motiválta kamikáze akció, egy izgalmas nő és még izgalmasabb csomagtartója, valamint az autó végleges lerohadása után, amikor hőseink ellen országos körözést adnak ki, és akkora a baj, hogy már csak a cigány vajda segíthet, úgy tűnik, összecsapnak a fejük felett a hullámok. Visszafordulni azonban már nem szabad.

Gondoltam posztolok párat azokról a filmekről, amiket esténként néztünk amíg Manó itt volt. Így elsőként az Equlibriumról.

A film készítőinek fantáziája nagyon magasra repült el a horizonton. A történet elég valószerűtlen és futurisztikus, de egy sci-fi filmtől igazából el is várja ezt az ember. Úgy emlékszem elég későn kezdtük el nézni és ezért el is szundítottam a film elején. Aztán mikor jöttek már az akciódús jelenetek akkor kiment az álom a szememből. (Nem úgy Manónak aki szintén elszundított, a 300 alatt pedig el is aludt és én meg Hugi próbáltuk ébrentartani.) Ezen aztán nem is aludt el egyikünk se. Tömény akció, harc, vér, és a szokásos jó vs rossz küzdelme jellemzi a filmet.

Christian Bale pedig a zisten, annyira jól játssza a fapofájú, rideg *a jónevében*gyilkost, hogy le a kalappal.

A történet: Valahol a 21. században, a harmadik világháború után: a megtépázott emberiség élére egy gonosz csoport áll, az Atya vezetésével. Ő és emberei totálisan betiltanak mindennemű művészeti alkotást, sőt az érzelmek átélését is. Az agymosásra egy mindennap adagolt szert, a Proziumot vetik be. John Preston (Christian Bale) az érzelemmentesítést ellenőrző csapat, a Gramaton vezetője. A hű katona még saját felesége kivégzését is szenvtelenül végignézte, majd magára maradt két gyermekével. Egy napi gyógyszeradag kimaradása azonban rést üt emlékezetében és elnyomott érzelmi világában. Mary (Emily Watson), az elfogott lázadó szavai is felkavarják. John megvívja csatáját saját lelkiismeretével és átáll a lázadókhoz. Tudja, hogy egyikükért sem fognak könnyeket ejteni...

Engedjétek meg nekem, hogy bemutassak egy nagyon tehetséges zenekart, akiket már egy ideje hallgatok, akiknek már egy ideje eljárok a koncertjeikre és úgy ánblokk nagyjából követem a pályafutásukat: Ők a Nova Prospect.

Van nekik hivatalos oldaluk, meg myspace-ük, ahogy kell természetesen, de a wiwen is fellelhetőek. 5 tehetséges fiatalról van szó, akik még sokra vihetik, ha találnak egy kiadót, meg szponzort aki segíti őket. Addig azonban megmarad ami eddig is. Koncerteznek, új számokat írnak és tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Mindannyian jó fejek, kiváltképp az énekes, Gabi.

Lassan-lassan kijön az első nagylemezük, ám addig se maradunk Nova nélkül. Két promó cd-jük is van: A Főnix és a Szabadon, amihez már elkészítették az első videóklippet is.

Ilyen képi világot már rég láttam. Főleg nem egy viszonylag nem ismert zenekartól. Egyszerűen lenyűgöző, akárcsak a zene. És azt már tudjuk, hogy nem a hírnévtől függ a zene minősége. Itt az élő példa. Hallgassátok és élvezzétek ezt a powerpop-elektronikus-rock zenét! :-)

Megint sikerült elérnem azt amit egyáltalán nem akartam. Már egyszer írtam erről a régi helyen. Akkor is felmerült bennem, hogy lekéne erről szokni. Úgy néz ki nehezebben megy, mint gondoltam. És most azon gondolkodom, hogy miért van ez. Miért van az, hogy számomra fontos embereknek, olyanoknak akiket szeretek fájdalmat tudok okozni. Miért van az, hogy olyanokat bántok meg akiket szánt szándékkal sose akarnék. Biztos bennem van a hiba. Aztán persze ráeszmélek, de akkor már késő és jön a lelkiismeretfurdalás, a megbánás, a bocsánatkérések sorozata. Persze tudom én, hogy aki nem bírja a bűnhődést az ne kövessen el bűnt. Majd kinövöm egyszer, vagy nem. Addig is bemászok egy faládába, mint Chandler a Jóbarátokban és gondolkodok.

Ennyit szerettem volna.

Ezt látni kell! És én látni is akarom amint lehet. Annyira jópofa ez a kis robot és annyira aranyosan tud nézni azokkal a kis robot szemeivel, hogy akármilyen szőrösszívű ember/robot meglágyul tőle.

Megpróbálok majd a premier előtti vetítésre jegyet szerezni innen.

Hugi unszolására vettem ki ezt a könyvet. Ő már olvasta mindet és azt mondta, hogy ezt se fogom tudni letenni, mint a Harry Pottert. Én mondtam, hogy ugyanmár! És igaza lett. A mai nap munka előtt, munka közben és munka után is a kezembe volt, amíg a végére nem értem. Egyszerűen továbbkellett olvassam, hogy tudjam meg mi történik. Előfordult, hogy megálltam olvasás közbe és tátva maradt a szám, vagy épp nyeltem egyet és körülnéztem. Magával ragadt, mind a stílus, mind a történet. Így majd igyekszem én is végigolvasni ezt a sorozatot.

És ezzel Wass Albert, Paulo Coelho és Stephen King után Darren Shan könyveit is igyekszem mind elolvasni idővel. Gyűlik szépen a választék.

Na de akkor essen szó a könyvről is:

Alan Morris egyik nap egy szórólapot vitt be az iskolába, a Rémségek cirkuszáról, amit a bátyjától vett el. Itt ,,szörnyszülötteket” mutattak be és a négy barát ( Darren, Steve, Tommy és Alan) természetesen el akart menni az előadásra. Csak két jegyet tudtak szerezni, így kisorsolták, hogy kik menjenek. Steve szerezte meg, ezért ő biztosan mehetett. A jegy és papírdarabok feldobásával választottak hármójuk közül, Darren nyert, pedig csukott szemmel csak kinyúlt érte. A műsor napján Darren átment Steve-hez és este kiszöktek. Az egyik számban egy ember, Larten Crepsley, a pókjával lépett fel, Steve már itt furcsán viselkedett. A végén Darrent hazaküldte, mert még el akart intézni valamit. Darren mégis ottmaradt és kihallgatta a beszélgetését Mr. Crepsleyvel-vel, akiről kiderült, hogy egy vámpír...

A többit nem írom le, hátha valakinek megtetszett és elakarja olvasni. Annyit azonban elárulok, hogy fordulatokban és izgalmakban nem lesz hiánya annak aki végigolvassa. Jó szórakozást!

Azóta elkezdtem Paulo Coelhotól a portobellói boszorkányt. Később arról is várható egy külön post. Elöljáróban annyit, hogy megemlítik a könyvben, Erdélyt és a híres-hírhedt román diktátort, Nicolae Ceasescut.