2008 legjobb, legaranyosabb rajzfilmje eddig a Wall-E!

Balázs (akinek ezúton is még egyszer ezer köszönet, meg egy pofa sör amit beígértem:) ) jóvoltából, premier előtt egy nappal néztük meg Hugival az Aréna Plázában. Külön megemlíteném, hogy nem más ült mellettünk, mint Talmácsi Gábor motorversenyző öccse társaságában. Persze a mellettem ülő kiskölyök rögtön kiszúrta és már kérte is az autogrammot. Nekem is megfordult a fejembe, de aztán bele gondoltam, hogy sokszor nekik ez milyen zavaró, vagy idegesítő tud lenni. Hogy egy lépést se tudnak tenni enélkül. Így inkább néztem a filmet.

Az alaphelyzet: A Föld nevű bolygónk annyira szenyezett, hogy kénytelenek voltunk elhagyni és rábízni kis robotokra, hogy tisztítsák meg. Ezek közül a robotok közül már csak egy marad, Wall-E (Watt - takarékos Lánctalpas kivitelű Limlom - és hulladékkezelő - E sorozat). Aki 700 év alatt összegyűjt egy csomó érdekes és számára hasznos dolgot a kis otthonába - többek között rubik kockát is! Ám valami hibádzik a kis Wall-E felhőtlen életében. Dolgozik nap, mint nap, gyűjti a kacatokat, felfedez, de nagyon magányos. Egyedüli barátja egy kis csótány, valószínűleg az utolsó a Földön. Ekkor, mint derült égből az ágybaszarás, megjelenik EVA (Extraterresztriális Vegetáció Analizáló) valamiféle élet után kutatva. Wall-E révén meg is talál egy növényi hajtást, amit magával visz arra a szuperűrhajóra, ahol a Föld népessége épp azt várja, hogy megtisztuljon a Föld. Persze Wall-E is vele tart, mert már gyengéd érzelmek fűzik EVA-hoz, konkrétan fülig belézúg. És itt kezdődnek a kalandok...

A filmnek egyébként egyértelmű üzenetei is vannak. Az egyik mi más, mint a Földünk védelme. Ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy el kelljen hagyni a bolygónkat, vagy ha már elhagyjuk akkor törekedjünk arra, hogy ne mindent a gépek és a robotok végezzenek helyettünk. Hanem mi is odakerülünk, hogy a gépet kell megkérjük, definiálja a következő szavakat: föld, tenger, mulatság, tánc, szeretet.