Hát én ma a napon égtem le, nem is kicsit. Mondjuk nem fáj, de nem is kellemes. Be voltam kenve pedig, de úgy látszik kevés volt. Meg az se segített gondolom, hogy legtöbbet napon, vagy vízben voltam (a ráckevei aqua-landbe). Persze én árnyékba akartam letáborozni, de hát a nők mindig okosabbak ugye, és közel akarnak lenni a medencékhez. Csúzdáztunk, illetve csúzdáztam is, mert Dórám egyszer lecsúszott aztán többször nem akart. Kipróbáltuk a medencéket is, a forgósat, a termált, amibe majdnem egy órát dagonyáztunk, meg a simát is. Ettünk gyrost, meg fagyit. Napoztunk, aztán szedelőzködtünk, mert gyülekeztek a felhők már. Mire átöltöztem már el is eredt az eső. Majd mikor csendesett beültünk az autóba. Én kiszálltam a Hév megállónál és elzötyögtem hazáig. Közben meg a portóbellói boszorkányt olvastam, ahogy odafele is. Már majdnem a végére értem.
Most pedig hallgatom a halk, morajló dörgéseket és az esőcseppek kopogását. Közben pedig arra gondolok, milyen romantikus lehet ilyenkor szeretkezni. Szinte adja magát. Csak ti ketten, meg a sötét/félhomályos szoba amit a villámlás tölt be fénnyel és a szenvedély, ami felfűti a levegőt és párássá teszi az ablakokat. Esetleg egy lágy zene, vagy egy tempósabb, vagy egy hörgős metál. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy ti ringatóztok a ritmusra legyen az bármilyen lassú, vagy gyors.
Ilyen képek pörögnek most le előttem. Most pedig bedőlök az ágyba, hogy reggel viszonylag kipihenten kezdjem az újabb munka hetet. Olyan vagyok, mint Garfield. Útálom a hétfőket!
Utolsó kommentek