EmceeMike blogja

A napokba többször is lehetett hallani a hirekben, hogy egy ukrán és egy orosz újságirót eltüntetett a hatalom. Az ukrán férfit egy kád savba kényszeritették, majd lefejezték. Az indok egyszerű, a hatalom ellen irtak cikkeket. Gyönyörű mondhatom. A XXI. században még mindig a múlt rendszerből ismert maffia módszerek érvényesülnek a posztkommunista országokban. Persze nem olyan nyiltan, ahogy annak idején, mert már demokrácia van vagy mi a fene. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy még mindig működik ez a mechanizmus, hogy embereket akik a nép szavát próbálják megirni egyszerűen eltávolitanak a föld szinéről.

Nem is kell ehhez nagyon messze menni, hiszen a napokban itthon is fény derült egy hasonló ügyre. Igaz itt gyilkosság nem volt, de politikai bosszúból megrendelt bűncselekmény előkészités igen.

A köztévében is elismerte Veres János pénzügyminiszter közvetlen munkatársának ügyvédje, hogy titokzatos megbízója másfél millió forintot fizetett volna egy olyan bűncselekmény végrehajtásáért, amelynek célja a Hír Televízió munkatársainak börtönbe juttatása volt.

...

Az akcióra - Helmeczy állítása szerint - a pénzügyminiszter kampányfőnökének és a megbízónak kellett rábólintania. A balhéért járó pénzt ügyvédi letétbe tették volna, az összeget azonban csak akkor fizették volna ki, ha - ahogy fogalmaznak - a teljesítés megtörtént.

A felvételek tanúsága szerint a cél a hírTV és a Magyar Nemzet ellehetetlenítése volt.(mno.hu)

Ezzel az akcióval úgy néz ki besültek a megbizók, ugyanis az egyik riporter Kisberk Szabolcs önként vállalkozott a drogtesztre ami negativ lett.

A nyomozások már folynak és nagyon remélem, hogy meg fogják találni mind a dilert, mind a megbizót és felelősségre vonják, lecsukják őket. Addig is csak remélni lehet, hogy több ilyen nem lesz. Bár ki tudja. Nekik ez a természetes.

Nagyon beteg videó, de nálam viszi a prímet mostanság. Még a zene is elviselhető alatta így. Mikor először láttam kb fél perc után elkezdtem sírni a röhögéstől. Ti meddig bírtátok?

Ez az első klipp címe a nemrég megjelent új Kowalsky meg a Vega albumról, a Szemenszedett Igazságról. Az ex-Black-Outos Kowa és csapata folytatja a Forradalom Rt. lemezen is már jól bevált témákat és ezúttal is lehet hallani Ganxsta Zoleet és a Kartelt, egy két számban. A lemezen hallható egy két újnak számító hangszer is, és ezzel egy új hangzás is. A szövegek nagyjából ugyanolyan optimista, vígasztnyújtó, felvidító stílusuak, mint az eddigi lemezeken is. De ez nem is baj. Nem unalmas egyáltalán, mert mindig más a téma. Hol lassú, hol pörgős szám és most, ahogy írtam az új lemezen új hangzás is. Így nem érzi azt az ember egy új számról, hogy ezt már hallotta valamelyik korábbi lemezen. 

Kowalsky 2001-ben kezdett el egy saját projecten dolgozni, aminek akkor még nem volt neve. Majd 2003-ban már Kowalsky meg a Vega néven, megjelent első lemezük, a Pimasz Grimasz. A közönség egy része természetesen a Black-Out rajongókból jött össze, később azonban már egyre népszerűbb lett a zenekar. A második lemez megjelenése után már érezhető volt a Black-Outban is a levegő változás. Nem kellett sokat várni és sokak bánatára, közös megegyezéssel Kowa kiszállt a Black-Outból, amit anno még ő alapított 1993-ban a Csányi testvérekkel (Szabival és Zolival), valamint Andrics Lacival. Kowa akkor a nagyobb népszerűséggel rendelkező, populárisabb zenét játszó Vegát választotta.

Hogy jó döntés volt-e nem tudni. A zenekar részéről mindenképp jó, mert kellett már a vérfrissítés, Kowa pedig több időt tud szentelni a Vegának így már. Az élet persze nem állt meg. A Black-Out trióban folytatta és kereste az új énekest. Néhány triós koncert után, tavaly a ZP-ben mutatkozott be az új énekes, Csordás Robi, aki azóta beilleszkedett a csapatba, összeszokott Zoliékkal és nyugodtan mondhatom méltó utóda Kowalskynak.

Mindkettő zenekart legközelebb a Szigeten lehet látni. Aki teheti, nézze meg őket!

Mai nap kitöröltem pár embert az msn-ről. Mondhatni egy nagy takarítás volt. Először azokat dobtam ki akikkel egyáltalán nem is beszéltem, vagy csak nagyon régen egy-két szót. Feleslegesen foglalták a helyet már. Nem is tudom eddig miért nem tettem meg.

Később még lesz ilyen akció és megpróbálom minimálisra csökkenteni a partnerek számát, ami elég nagy volt még nem is olyan rég. És akkor megmarad az a pár (20-30) ember akikkel tényleg beszélek, ha nem is mindennap.

Más: Voltunk ma strandolni családostul, Dórástul, nagynénistül, unokatestvérestül. Megint az Oázisba. Hely most se volt több, mint akkor. Ezért nem is tetszik annyira a hely. A víz végülis jó volt, meg a lángos és a palacsinta (ami csak 100 magyar birodalmi váltó volt!).

Megint más: Szar kedv ON. Már tegnap óta. És nem tudom miért. Elmúlik kis időre aztán újra előjön. (nem menstruálok) Hát ez van, majd elmúlik. Vagy nem.

Sok minden volt most így egyszerre, de néha kell az ilyen is.

A mai nap Lacival beültünk az új Múmia film premierjére. Nem bántuk meg azt nyugodtan kijelenthetem. Majdnem két órányi akció, kaland, szerelem, romantika és persze humor. Azt vártam, hogy ez a film már nem mutathat ujjat és csak egy bőrlehúzás lesz a Múmia sztoriról. Tévedtem. Megállja a helyét a film a többi után is. Talán még több pörgés van benne, mint az elöző részekbe. És ahogy az Indiana Jones legújabb részében így itt is megjelenik a generációváltás.

Ezúttal Kínába vagyunk. A hatalmas sárkánycsászár miután meghódította Kína minden szegletét, elhatározza, hogy a halállal néz szembe. Örök életet akar. Egy varázslónő megmutatja neki az örök élet titkát, cserébe azt kéri, hogy hadd legyen a császár tábornokának felesége. A császár beleegyezik, de később megöleti a tábornokát. A varázslónő ezért megátkozza a császárt és seregét, akik agyaghadsereggé válnak.

A fiatal kalandor Alex O'Connell (Luke Ford) találja meg 2000 év múlva a császárt. Aki nem nehéz kitalálni életre kel és elindul az Örök Élet Kútjához. Alex azoktól kér segítséget megakadályozni a császár tervét, akik a legjobban értnek a múmiákhoz, a szüleitől.

Hogy sikerül-e megakadályozni a Sárkánycsászárt, vagy az elnyeri az örök élet ajándékát kiderül ha megnézitek! Érdemes!

Azaz a Hatalom Pontjai. És most nem kell a Linkin Park számra gondolni, bár onnan jött az ötlet a címhez, kétségtelen.

Hatalom. Milyen nagy befolyással van az az emberekre. Mennyi életet változtatott meg a történelem során és mennyi változik meg most is napról napra a hatalom miatt. És most nem csak politikára gondolok kifejezetten. A legapróbb helyzetekben felbukkanhat a hatalom, mint olyan és azok akik szeretik, élnek is vele. Szeretik ha nagy dolgok vannak a kezükbe, ha uralkodhatnak, mint a királyok. Szeretik megmondani másnak, hogy mit (ne)csináljon. Szeretik ha befolyásuk van egy, vagy több ember életére. Szeretik ha függ tőlük valaki és ezt szeretik ki is használni.

Hatalom. Olyan, mint egy ital. Az első korty nagyon édes és finom. Aztán minden korty egyre finomabb és finomabb lesz, de az üveg nem ürül ki. Olyan, mint egy étel, amit nagyon szeretünk. Nem elégszünk meg az adaggal, mindig többre vágyunk.

Hatalom. Ha rossz kezekbe kerül életeket tehet tönkre, életeket vehet el örökre. Gondoljunk csak a történelemre. A nagy diktátorokra: Lenin, Sztálin, Hitler. Mind nagy hatalommal rendelkeztek, ami megrészegítette őket és még többett akartak. És mi lett a vége? Bukás.

És ezért nem hal ki a remény, mert minden diktátor feje egyszer porba hullik. Minden királyt megfosztanak egyszer a trónjától. A kérdés csak az, hogy mikor. És hogy ki lehet-e bírni addig? Marad-e erő a végéig?

A választ nem tudom. Azonban elég nagy a kísértés, hogy "az én királyom feje, a kardomtól hulljon a porba". Ha harc, hát legyen harc!

Ez az első Robin Cook könyv amit elolvastam, de nyugodtan állíthatom, hogy nem az utolsó. Az inspiráció Mefitől jött. Olyan szépen írt ezekről a könyvekről, hogy gondoltam megnézem már magamnak ezt a Robin Cookot. Bizton állíthatom, hogy nem bántam meg. Kellemesen csalódtam. Már az elején felkeltette a figyelmemet az izgalmas történésekkel és végig fenn tartotta. Egyszerűen nem tudtam letenni a kezemből. És ez nagy szó, mert eddig csak a Harry Potter könyvekkel ez így, meg nemrég a Rémségek Cirkuszával.

Ahogy értesűltem róla Robin Cook általában az orvos krimi műfajában alkotott és alkot még mindig. Akadnak azonban kivételek, mint az Invázió is. Ez a könyv a földönkívüliekről szól.

A Földön váratlanul csillaghullást tapasztalnak az emberek, a szakértők még a laikusoknál is jobban csodálkoznak ugyanis bármi előjel nélkül kezdenek hullani azok a bizonyos kis égitestek. Eközben az elektromos készülékek egyszerre mennek tönkre, a Földet pedig el lepik kis diszkoszra hasonlító egyelőre ismeretlen összetevőjű tárgyak. Előbb csak Amerika szerte, majd az egész bolygón. A diszkoszok képesek kis feketelyukat létrehozni, valamint egy fehérjét hordoznak, amit egy szúrással juttatnak a szervezetbe és ezzel aktivizálnak egy vírust, amit a földönkívüliek hagytak itt hárommilliárd éve és az akkor épp kialakuló DNS-hez csatolták. Így minden élőlénybe megtalálható a vírus. Az űrből érkező lények pedig hosszabb időközönként egy szondával ellenőrizték, hogy alkalmas-e már a Földön lévő élet a tervük megvalósítására. (Ehhez kötik a dinoszauruszok kihalását is. A vírus kiirtotta őket, mivel nem voltak a célnak megfelelőek.) A pillanat pedig elérkezett. A vírus futótűzként terjed szét, az emberi szervezet influenzával válaszol a hirtelen kapott jelzésre és azonnal megkezdi az átváltozást. A gyors lefolyású betegség elmúlása után a fertőzöttek sokkal egészségesebbnek és erősebbnek tűnnek, mint azelőtt. A cukorbetegek, rákosok és egyéb krónikus betegségben szenvedők viszont sorba halnak meg. A vírus így tisztítja meg az emberek génállományát. Egy kis csapat akik még nem fertőzödtek meg közben elkezd szervezkedni és próbálják megtalálni a sok furcsaság magyarázatát. A fertőzöttek már tudnak róluk és üldözik őket. Az idő szorít. Vajon sikerül megtalálni a megoldást az Invázióra, vagy a Föld felett a földönkívüliek veszik át az irányítást? Kiderül ha elolvasod. Megéri, tényleg. Ha meg nem szeretsz olvasni, meg is nézheted.

A mai nap reggel nem szokás szerint a munkába indultam, hanem a kórházba. Beakartam jegyeztetni magam egy műtétre. Körömbenövésem van a bal lábamon a nagylábujjon, amivel már régóta szenvedek. Voltam vele többször is sztk-ban, kivágták, begyógyult mindenki happy volt, aztán újra benőtt. A harmadik ilyen eset után aztán tavaly már valami komolyabb cselekvésre szántam el magam és háziorvostól bőrgyógyászati klinikáig, doktortól doktorig jártam. Ez még a jobb lábammal volt amúgy. Majd jött egy konzilium a sebésszel aki azt mondta befekvéssel műtethető a dolog. Meg is történt befeküdtem tavaly októberben a kórházba. A műtét sikeres volt, eltávolították a vadhúst, a körömdarabot és a köröm növekedését képző sejteket megfelezték ,ahogy mesélte a sebész. Feküdtem utána még 2 napig aztán hazaengedtek szerencsére. Még jártam hetekig vissza olyan mondvacsinált okokból, mint kontroll, vizsgálat és varratszedés. Ami arra volt jó, hogy akkor még minél több vizitdíjat kicsengessek, mert a kötözést akárki megtudta volna csinálni, egyedül a varratszedés miatt kellett volna ténylegesen bemenjek. Na de azóta begyógyult szépen a helye, visszanőtt egy körömszálka, amit ha esetleg probléma lenne egy kisebb beavatkozással el lehet távolítani.

Itt azonban nincs vége a sztorinak mert akkoris már esedékes lett volna a bal lábamon lévő benövés műtétje is. Azonban akkor még nem volt annyira súlyos, úgyhogy inkább azt mondtad egyelőre elég lesz ha egyik lábamon bicegek. Azóta azonban nem múlt el a dolog, sőt csúnyább lett. Levezik, gennyezik és alkalmanként vérzik is. Fájni nem fáj, csak ha valamibe belerúgok véletlenül, vagy ha valaki rálépik satöbbi. Akkor viszont olyan szinttű a fájdalom, hogy legszívesebben a falat kaparnám.

Visszatérve az elejére, a mai nap reggel a régi papírokkal, zárójelentéssel, diagnózisokkal, meg a taj kártyával beállítottam én kis naiv, hogy majd tudok időpontot kérni a műtétre. Lehetőleg még iskola kezdés előtt. Ám a nővér meg se várta, hogy befejezzem a mondókámat már is el küldött volna. Amikor visszakérdeztem akkor már viszont elmagyarázta rendesen, hogy új vizsgálatokra van szükség és egyeztetésre a sebész úrral. Majd leküldött a járóbeteg felvételre, hogy ott érdeklődjek. Ott meg azzal küldtek el, hogy a sebész úr szabadságon van, a kezembe nyomtak egy kis cetlit a telefonszámával, hogy hívjam fel és vele beszéljem meg az ezutániakat.

Úgyhogy kénytelen leszek még várni ezzel a dologgal, amíg a drága doktorúr vissza nem tér. Annyira azért én se vagyok bunkó, hogy a nyaralását megzavarjam. Remélem ez a műtét lesz az utolsó ilyen jellegű és ezzel végleg pontot tehetek erre a problémára.

Most pár perce történt az eset, ami kicsit felboritotta a nap nyugalmát. Még mindig remeg a kezem az idegességtől, de azért leirom mert tanulságos.

Szóval adott két ügyfél, az egyik egy 87 éves bácsika, aki nemigen hall és lát már rendesen, viszont erőszakos és a sort nem várja ki soha, hanem bejön az irodába. Mai nap hoppon maradt, mert a kollegina szabadságon van és én ültem az asztalánál. Épp könyveltem. Megmondtam neki, hogy a másik két asztalnál van helyettesités, de nem hallotta valoszinüleg, csak amikor anyum kiabálta neki, hogy várjon egy kicsit, meg mi a szitu. Ezelőtt már egy körülbelül 2 mázsás büdös rohadt mocskos cigány asszony jött be a kislányával. A kislány már unta az egészet és kiment. A bácsika is kiment később, hogy ne benn várakozzon amig folyik az ügyintézés. Eközben a kislány az ajtónál matatott és mikor a bácsika beakarta csukni az ajtót véletlenül odacsipte a kislány ujjait. Az meg berontott bőgve, hogy az anyjánál vigasztalódjon. Ekkor úgy tűnt, hogy az anyja belátta, hogy csak egyszerű baleset volt az egész és valószinűleg nem direkt csukta oda a bácsika a kislány ujjait. Nem is mondott semmit, lehet ez volt a baj. Később mikor kiment hatalmas orditozás és dulakodás tört ki a cigányasszony meg a bácsika között. A monstrum valósággal felöklelte a bácsikát és nekilökte a falnak többször is. Egy másik bérlő állt közéjük, hogy vége legyen a csatának, mert pont ilyenkor van szabadságon a biztonsági őr is. A nő aztán tovább kiabált, szentségelt, obszcén szavak kiséretében és próbált újra támadásba lendülni. Végülis aztán kiment, de még azt mondta, hogy megvárja a bácsikát és megöli. A bácsikát közbe behoztuk és leültettük, meg vizet adtunk neki, hogy nyugodjon meg. Még az ablakon azért be kiáltott a rohadék, hogy ha kijön megöli.

Kicsivel később körülnéztem de már sehol nem volt a nő, igy a bácsika el tudott menni. Most pedig belegondoltam, hogy mekkora mákja volt annak a nőnek, mert ha nekem vagy az irodába bárkinek lenne olyan jogositványa, hogy elintézze azt a szemétládát akkor én cselekedtem volna. Biztos minimum gyomorszájon rúgtam volna. Csak az a baj, hogy akkor én jártam volna rosszabbul. Egyrészt mert nyilván a nőnek van 600 kancigány ismerőse akik ilyenkor egy emberként mennek rendet tenni. És valószinűleg engem is meg a családomat is megöltek volna. A gyerekekért azok bármire képesek. A másik dolog meg az, hogy mondhat nekem bárki bármit, ebben az országban ezeknek a rühes mocskos cigányoknak több joga van, mint nekem vagy bármely más polgártársamnak. Engem vennének elő testi sértés miatt, és miután a kancigányok elpáholtak még mehetnek is dutyiba. Ők meg vigyorognának a markukba, hogy a drága jó kormányuk, az egyértelműen nekik kedvező döntéseikkel és jogalkotásaikkal - ismét megvédte őket. Kötelességeik viszont nincsenek. Nekik jár alanyi jogon mindenféle szociális segély és juttatás, nekik lehet 8 gyereket szülni és erőszakos életre nevelni. Nekik lehet lopni, adót csalni, és egyáltalán az államnak, egy közösségnek, az országnak, a népnek keresztbe tenni.

Ezek után ne legyen az ember rasszista ugye? Mert nem ezzel kell foglalkozni, hanem a náciveszéllyel, meg az elhatalmasodó antiszemitizmussal. A nagy lóf...t! Az összes ilyen söpredéket össze kell gyűjteni és gettókba rakni, mert ott a helyük. Az a néhány rendes, dolgos cigány aki nem tartozik ide - és akik közül én még eggyel se találkoztam - az élje tovább az életét. Ezek a kis férgek a társadalom rákfenéi. Akárcsak a nácik,de igazság szerint őket ilyen helyzetbe, mint ami most történt még meg is értem. Tudom, egy szar ember vagyok.

Ez az első Stephen King amit elolvastam. Annyi már bizonyos, hogy megfogott az iró stilusa és minél több könyvet elszeretnék olvasni tőle. Stephen King, mint tudjátok a horror királyának szokták emlegetni. Azt hiszem értem már, hogy miért. És aki olvasott már tőle, vagy látott már egy a regényéből készült filmet az is érti. A filmet már láttam korábban, de ez egészen más igy. Persze a film hűen tükrözi a könyv menetét.

A történet: Ebben a regényben egy kisváros játszik főszerepet.Egy teljesen átlagos kisváros.Egy aggresszív férfi jámbor kutyája akit Cujonak hívnak egy nap elindult a szokásos sétájára a mezőre.Meglátott egy nyulat,amit elkezdett üldözni.Nem is akarta talán bántani,csak kergette.A nyúl egy üregbe szaladt.Cujo utána indult és beletette a fejét az üregbe.Amint ezt megtette furcsa látvány fogadta.A lyukban hemzsegtek a denevérek.Cujo nem tudta mik lehetnek azok a fura állatok ezért közelebb tette fejét hozzájuk.Több denevér megharapta az arcát és az orrát.A kutya gyorsan kihúzta fejét az üregből,de már késő volt.A denevérek veszettek voltak és átadták cujonak a kórt. Egy veszett bernáthegyi több mázsás kutya mászkált szabadon az utcán.Hazament a gazdájához,aki nagyon rosszul bánt vele.Lefeküdt a szőnyegére a sebesült eb és nyuszögött egy ideig,majd elaludt. A gazda egy autószerelő Joe Camber, aki sajnos nem veti meg az alkoholt sem.A családját terror alatt tartja.Cujo megfertőződésekor a feleség Charity furcsa kéréssel áll elő férjének.Nyert a lottón egy bizonyos összeget amiből új emelőt vett a kocsikhoz,de ő is kér valamit.Azt szeretné,hogy hadd utazzanak el a fiával Brettel a barátnőéhez egy hétre.A férfi engedélyezi az utazást.Charity és Brett percek alatt ös szepakolnak és elindulnak. Cujo egyre ingerlékenyebbé válik.A gazdája piszkálja őt ezért Cujo nem türtőzteti tovább magát...

A többit meg olvassátok el ti! Érdemes.

Ma hozzákezdek az Invázióhoz Robin Cooktól, aztán egy újabb King jön, a Halálsoron.

Egy nemigen ismert filmet mutatok be most nektek 1991-ből. Nem olyan rég találtam meg és ahogy megláttam a címét rögtön eszembe jutott, hogy ezt én már láttam és tetszett is anno. Sok ilyen film van még egyébként amikre ha ráakadok akkor örülök és muszáj megnézzem nosztalgiából. Így volt ez ma is. Dórámmal néztük meg, jókat röhögtünk rajta. Nem egy Oscar díjas film, szerintem még díjat se nyert, de jó pár éve valamiért megfogott és most fel kellett ezt idézzem. Ilyen film még többek között az Égígérő fű, A megtörhetetlen (amit már régóta keresek), a Szent Menedék (Big Man on Campus, amit szintén régóta keresek.), és a K-2, Ki itt felmászol című filmek. Biztos nem csak én vagyok így, biztos másnak is van olyan gyerekkori filmélménye ami megmaradt.

A film amúgy egy lányról és az ő képzeletbeli barátjáról, Fredről szól. Fred eltűnik miután Elizabeth édesanyja bezárja a dobozába őt. 20 év múlva amikor Elizabet házassági problémákkal küszködik, újra megjelenik Fred és felborítja a szürke hétköznapokat. Aztán persze a végén önként távozik, amikor Lizzy végre megtalálja önmagát. Akkor már nincs szüksége képzeletbeli barátra.

Mai nap gondoltunk egyet és elmentünk családostul, nagynénéstül, unokatestvérestül a Camponába vásárolgatni. 2 férfi és 4 nő. Anyumról meg nagynénémről meg tudni kell, hogy egész nap eltudnak lenni ezzel a boltba be boltból ki témával. Nekem meg apumnak nem igazán gyere be ez. Gondolom sok családban így van ez. Egy ideig mondjuk bírom még én is a nézelődést, meg ha konkrétan úgy megyek, hogy na most veszek egy converse cipőt például az ok. De hogy órákig csak nézelődjek az már nem. Hogy ezt a helyzetet elkerüljem, ahogy beértünk a Camponába én bementem a Libri könyvesboltba, gondoltam ott jól el leszek amig a jányok nézelődnek. Így is lett. Körülbelül egy-másfél óráig benn mászkáltam és a könyveket nézegettem, meg sóvárogtam utánuk.

Arra is rájöttem, hogy marha sok pénzt eltudnék költeni ott. Nézegettem a mostanában felfedezett Stephen King, Robin Cook, Paulo Coelho és Darren Shan könyveket. Nem is bírtam ellenállni a kísértésnek, később megvettem a Tizenegy percet Coelhotol. Aztán nézegettem még sok jóságot, többek közt: Dan Brown híres Da-Vinci kódját és a többi kötetét, a filmben is sikeres P.S. I Love You könyv változatát - amit valószínűleg fizetés után meg is veszek -, a Bárányok hallgatnak és a Hannibál ébredése című filmek könyv változatát, és a Wass Albert könyveket. Most egyébként a Cujo vége fele járok és nagyon tetszik, majd lesz bejegyzés arról is. Utána meg az Invázió Cooktól és a Halálsoron 6 kötete jön újfent Kingtől.

Arra is rájöttem, hogy idén a nyári melóból szerzett pénzt hamar elfogom "verni" úgyhogy csak óvatosan kell vásárolgassak. Egy része megy ugye a Sziget hetijegyre, másik része ajándékokra a szüleimnek, egy része a könyvekre és valamennyit félre is kéne tegyek, hogy év közbe mint, mindig eljárjak ide-oda. Még szerencse, hogy úgy néz ki suli mellett is fogok valami keveset dolgozni és akkor nem lesz ez probléma.

Miután jól kinézegettem magam és lenyeltem az összes csordult nyálam egy részét, leültem egy padra és néztem az embereket, apum meg sportújságot olvasott. Ezután csak bementem én is a Jeans Clubba és anyum ajánlására felpróbáltam egy pólót, ami tetszett nekem is. Nem is volt kérdés, hogy magamévá teszem. Apum szintén így tett. Majd jött megint egy kis várakozás a jányokra és végül elindultunk haza, mivel már mindenki éhes, fáradt meg nyűgös volt. Apum vett grillcsirkét a Tecsóba így azt ebédeltünk/vacsoráztunk egy jó adag sült krumpli meg savanyúság kíséretével. Én ezután egy jó hideg Beckset letoltam, jól is esett. Majd később tiramiszus fagyit ettünk, hát az valami isteni volt.

Önök Emszí mit csinált ma egy újabb fejezetét látták. Kérem vezessenek óvatosan és biztonsági öv nélkül ne szeretkezzenek! Jó éjszakát!

Mióta elszakadtunk a szülőföldről és áttelepültünk - na meg mióta van ez az internet nevű borzadály - engem érdekelni kezdett több dolog a szülőföldemmel kapcsolatban. Kérdezgettem szüleimtől, nagyszüleimtől. Ők meg meséltek, hogy milyen volt a régi átkos rendszerben élni. - Ha az élni szó jó erre - Hogy milyen volt kenyérért, cukorért, olajért és minden olyan alapvető dologért sorban állni napokig, amiket akkor nem tudtak megtermelni, ma meg csak levesszük őket a polcról és gurulunk tovább. Hát ilyen világ volt ez. Na de elkanyarodtam a fő témámtól.

Szóval elkezdett érdekelni engem is, hogy vajh mi van otthon. Hogy megy ott az élet. Persze a konkrét eseményeket, amik minket is érintettek a rokonoktól megtudjuk, de engem érdekel az ottani politika is. Méghozzá az ottani székely-magyar politika. (Most érzem, hogy elvesztek egy újabb adag olvasót, de nem érdekel. Igen érdekel a politika. Tudom, hogy most az a divat, hogy mindenki leszarja az egészet és mindenkit elküldene a vérbe. Csakhogy a politika szó, itt Magyarisztánba elvesztette jelentését, hála az elmúlt hat év dicsőkorszakának.) Főleg mostanában követem figyelemmel, amikor kezdődnek otthon a választások. Nagyon ígéretesnek tűnik a Magyar Polgári Párt megjelenése a porondon. Végre van a székelyeknek is választási lehetősége. Nem csak a szokásos RMDSZ, ami nem az RMDSZ ami egykoron volt. Köpönyegforgató társaság lett élén a Vezérükkel, Markó Bélával. Ő se a régi már. Megszédítette a hatalom büdös oldala és a romániai magyarok ügye nem érdekli már őt. Köpönyegforgató lett, mint idehaza az MDF. És hogy miért mondom, hogy köpönyegforgató? Mert anno koalícióra lépett azzal a román párttal akik ellen kampányolt, csak azért, hogy bekerüljön a parlamentbe. Mi ez kérem, ha nem köpönyegforgatás. Ha az egyik oldalról jobban fúj szél akkor arrafele fordulunk, ha a másik oldalról akkor meg arra. Undorító. Dettó ugyanez itthon az MDF is.

Az MPP megjelenése óta pedig mi van? Ugyanaz megy, mint itthon. Széthúzás. Mert nekik ez a jó. Beszélnek arról, hogy mindannyiunk érdeke a közös megegyezés és az álláspontok összepasszítása. - A nagy ló....t! - Belső koalíció? Ne vicceljünk már kérem, akkor miért ne lehetne MPP-RMDSZ belső koalíció, vagy kettős belső koalíció? Ja, mert akkor kikerülnétek a zsíros bödön mellől, hát persze hogy azért. Értem én.

Nem is sikerült megegyezniük, mint kiderült. Nem vagyok meglepve. Pont ezt vártam tőlük semmi többett. Holott az lenne a normális ha a két párt közös célokat tűzne ki, egyeztetné politikáját, közösen törekedne az autonómiájért stb, stb. Ehelyett ott is az megy, mint itthon. Ilyen ez a popszakma.

Végül pár link azokról az oldalakról, amiket szinte nap mint nap olvasok:

• Erdély.Ma
• Nyugati Jelen
• Új Kelet
• Hargita Népe

Ugye milyen gyakran tesszük fel magunkban a negyvenmilliós kérdést: Miért? Kérhetünk akár telefonos segítséget, vagy a közönség segítségét, meg is felezhetjük a lehetséges válaszokat, akkor se tudunk rá józanul válaszolni. Miért? Mennyiszer elhangzik ez a kérdés a hétköznapokban. Oda se figyelünk rá, csak úgy megkérdezzük.

"Drágám, miért dobtad ki azt az újságot a szemétbe?" vagy, "- Holnap orvoshoz kell mennem. - Miért? csak nincs valami baj?" És számtalan példa van rá. Ezek azok a miértek, amikre van józan válasz, amikben van ráció. Na mi van azokkal a miértekkel, amikre nincsen válasz? Velük mi lesz? Sokszor tudjuk, hogy nincs rájuk válasz mégis feltesszük. Magunknak, egy barátnak, vagy a szomszédnak teljesen mindegy. Sokszor van úgy, hogy magunknak tesszük fel a kérdést: Miért? És nem tudjuk a választ, vagy nem akarjuk tudni. Miért?

Miért jönnek elő elfeledett rossz emlékek? Miért törnek újra fel onnan, ahova jól elzártuk őket? Miért fáj? Miért tart még mindig? Miért nem múlik el? Miért nem jó ami van? Miért nem nyugszok bele? Miért álmodozok olyan dolgokon amin nem lehet, nem szabad? Miért adnék fel mindent, ami van és jó, azért ami nincs és kiszámíthatatlan? Miért? Miért? Miért?

Nem tudni. Senki se tudja. Én? Sem. (Majd Frei Tamás kideríti.)

Emszí filozofálgat című adásunkat látták.

Mindenkire rászokott jönni a nosztalgia. Elővesz régi képeket, zenéket. Elolvas egy régi könyvet, vagy bejegyzést és visszapörgeti az idő kerekét, majd lejátsza magában a filmet, ha meg van még a memóriában persze.

Ilyen jött ma rám is. Nem is akármilyen. Eszembe jutottak azok a nyarak, amiket Aradon a nagyimnál töltöttem. A nagy semmittevések, kalandok, kirándulások, munkák a nagyapámmal, a finom mama főztje ételek, no meg a zene. Mint minden tizenegy,tizenkétéves én is néztem a zenecsatornákat, így a románt is. És kezdtek megtetszeni számok. Megtanultam őket és anyut megkértem, hogy fordítsa le magyarra. Értsem is mit éneklek. :)

Azóta is megvannak az akkori kedvencek és néha napján előkotrom őket és meghallgatom. Felidézem ezeket a nyarakat és mosolygok magamba. Ha megengeditek megmutatnék párat a kedvenceimből. Már érzem, hogy ezekután az olvasóim létszáma megfeleződik, de sebaj :)

Andree - Lasa ma papa la mare

Cassa Loco - Goanga

Parazitii - Jos Cenzura

3rei Sud Est - Te Voi Pierde

A.S.I.A - Suna Periculos

Valahia - Banana

És persze nem maradt ki a mulatós se, mivel a magyar nótát se vetem meg.