Ugye milyen gyakran tesszük fel magunkban a negyvenmilliós kérdést: Miért? Kérhetünk akár telefonos segítséget, vagy a közönség segítségét, meg is felezhetjük a lehetséges válaszokat, akkor se tudunk rá józanul válaszolni. Miért? Mennyiszer elhangzik ez a kérdés a hétköznapokban. Oda se figyelünk rá, csak úgy megkérdezzük.
"Drágám, miért dobtad ki azt az újságot a szemétbe?" vagy, "- Holnap orvoshoz kell mennem. - Miért? csak nincs valami baj?" És számtalan példa van rá. Ezek azok a miértek, amikre van józan válasz, amikben van ráció. Na mi van azokkal a miértekkel, amikre nincsen válasz? Velük mi lesz? Sokszor tudjuk, hogy nincs rájuk válasz mégis feltesszük. Magunknak, egy barátnak, vagy a szomszédnak teljesen mindegy. Sokszor van úgy, hogy magunknak tesszük fel a kérdést: Miért? És nem tudjuk a választ, vagy nem akarjuk tudni. Miért?
Miért jönnek elő elfeledett rossz emlékek? Miért törnek újra fel onnan, ahova jól elzártuk őket? Miért fáj? Miért tart még mindig? Miért nem múlik el? Miért nem jó ami van? Miért nem nyugszok bele? Miért álmodozok olyan dolgokon amin nem lehet, nem szabad? Miért adnék fel mindent, ami van és jó, azért ami nincs és kiszámíthatatlan? Miért? Miért? Miért?
Nem tudni. Senki se tudja. Én? Sem. (Majd Frei Tamás kideríti.)
Emszí filozofálgat című adásunkat látták.
Utolsó kommentek