Nem egy hagyományos hollywoodi happy enddel végződő, nyáltól csöpögő film, ahogy azt várná az ember. Inkább olyan, ami megfogja az embert és meg is rázza, ha olyan lelkiállapotban van és elkap egy olyan jelenetet, amit nem kellett volna. Ez persze nem mindenkivel fordulhat elő, velem jelen esetben megtörtént. Ettől függetlenül nagyon tetszett a film, szerintem zseniális lett.
A történet dióhéjban:
A férfi harminc éves volt, amikor találkoztak, a lány csak hat. A férfi harminc éves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. A férfi különleges genetikai hibával született: előre megjósolhatatlan pillanatokban, irányíthatatlanul kizuhan a saját korából, és egy más korban, más helyen jelenik meg, hogy azután előbb-utóbb visszasodródjon félbeszakított életébe. Egyetlen biztos pontja a lány, akihez mindig visszatér. Minden meg is történik köztük, ami hétköznapi szerelmesekkel megtörténhet: csak nem a szokásos sorrendben. De öregen és fiatalon, váratlan helyzetekben és vágyott pillanatokban is nagyon szeretik egymást. Csak két dologtól félnek: nem tudják, közös gyerekük örökli-e a betegséget, és nem tudják, mikor jön a halál. Mert azt tudják, hogyan jön: mindketten látták már a férfit lőtt sebbel meghalni. Igaz, akit bármerre sodorhat az idő, az nem hal meg teljesen. (port.hu)
Külön ki kell emeljem a főszereplő jó alakítása mellett a partnerét, a Clare-t játszó Rachel McAdams-t. Eddig még nem láttam a hölgyet vörös hajjal, de a film után azt hiszem beleszerettem. :] Nem csak, hogy jól játssza a szerepét, de úgy tud nézni az elbűvölő szemeivel, hogy az ember fia elolvad és nem tud nyugton ülni a székében.
Összegezve: Nekem mind a történet, mind a színészek alakítása és úgy az egész tetszett, kivéve egy jelenetet. Egy romantikázós estéhez épp megfelel, ha nem a nyálra vágyunk.
Utolsó kommentek