25 év. Nagy idő. Ha belegondolok mennyi minden történik meg ennyi idő alatt az emberrel...

Kirepül a családi fészekből. Elköltözik egy másik városba, megnősül. Családot alapít. Munkát szerez. Lakást vesz. Kicsinosítja. Elviszi a gyereket reggel óvodába. Munkába megy, aztán otthon összeül a nagy családdal beszélgetni, kártyázni, römizni. Aztán megváltozik az élete. Elveszti munkáját és új életet kell, hogy kezdjen, egy új helyen. Ismét költözik. Munkát keres, meg új óvodát a gyereknek. Aztán megint költözik és megint munkát keres, meg iskolát a kölyöknek. Dolgozik szakadatlanul a családért.

És ez így megy éveken keresztül. Közben a gyerekek felnőnek és közel állnak ahhoz, hogy kirepüljenek abból a fészekből, amit ő és élete párja építgetett az évek során fáradságos, kemény munkával. És egyszer eljön az a nap, amikor meg kell állni egy pillanatra és inni arra, hogy mindez 25 éve kezdődött.

25 év. Nagy idő. Főleg ha az ember ezt az időt a társa oldalán éri meg. És sajnos a mai világba, ez a 25 év felér 50-el is. Gondoljunk csak a sok válásra, ami évek óta emelkedő tendenciát mutat.

Remélem majd egyszer én is megtalálom azt a valakit, akivel együtt leélhetek sok 25 évet. Szeretetben, békességben, örömben és bánatban, egyetértésben amíg a halál el nem választ.