A holnapi nap lesz egy hónapja, hogy örökre itt hagyott minket az én drága jó apám. Amit azóta se tudok felfogni, megérteni, elfogadni... Vagyis lassan kezdem már. Talán ennek is tudható be, az hogy végig erős bírtam maradni az utóbbi egy hónapban, meg persze neki aki azóta is itt dobog a vén ketyegőmben. Na meg a barátaimnak, akiknek még egyszer szeretném megköszönni, hogy amikor kellett rendelkezésre álltak és állnak továbbra is, hacsak egy vigasztaló szó erejéig is.
Amikor épp nem foglalom el magam valamivel és a gondolataim elkezdenek száguldozni, akkor felmerülnek bennem olyan kérdések, amelyeket sokan, sokszor és sokféle helyzetben feltettünk már, elég volt csak felcsapni azt a bizonyos az Élet Nagy Kérdései cimű enciklopédiát. Nem is kell sokáig keresgélni benne, az első oldalon megtaláljuk azt a kérdést, hogy: Miért? Megvan ugye? Miért most? Miért pont ő? Miért? Miért? Miért?...
Lehetne napestig folytatni. Aki tud ezekre válaszolni az jelentkezzen nálam valamilyen formában.
Utolsó kommentek