Ismét egy dráma, ilyen is ritkán van, hogy egymás után drámákat nézzek, de ahogy a filmben is elhangzott egyszer: Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Szóval dráma. 1920-as évek amerikájában járunk, amikor még így öltözködtek az emberek és a Ford T-modellhez hasonló autókkal meg olyan piros villamossal jártak, amiket már csak a múzeumokban láthatunk, vagy egy ilyen filmben.
Hogy egész pontos legyek 1928-at írunk, egy átlagos szombati reggelen Christine Collins (Angelina Jolie) elindul a munkába, majd ahogy hazaér azt látja, hogy a fia, Walter eltűnt. Végigjárja a környéket, de sehol nem találja. Ekkor fordul a rendőrséghez, akik elutasítják az asszonyt azzal az indokkal, hogy még nem tehetnek semmit az adatok felvételén kívül, mert nem telt el 24 óra. Aztán elkezdik keresni a fiút, de eredménytelenül. A rendőrség hónapokkal később beállít egy fiúval, mondván, hogy megtalálták az elveszett kilenc éves gyereket. Christine azonban az első pillanattól kezdve tudja, hogy a fiú akit eléje hoztak nem az ő fia.
Szpojler jön, ha nem akarod tudni mi történt, ne olvasd tovább!
És itt kezdetét veszi a harc. A harc egy átlagos munkásnő és a velejéig korrupt rendőrség, a velük összepacsizó orvosok, firkászok és maga a polgármester között. Orvosszakértőt bíznak meg azzal, hogy győzze meg Christine-t arról, hogy már pedig a megtalált fiú az ő fia. A mai szemmel nézve, nonszensz és bagatel következtetéseket és érveket használ fel a szintén korrupt orvosszakértő. - Ennél a résznél konkrétan fogtam a fejem egy ideig, újabb kifejezés szerint facepalmoltam egyet. - Indokuk is van ám rá, azt állítják, hogy Christine idegei kikészültek és azért nem ismeri meg a fiát. Aztán meg azt, hogy ki akar bújni a gyermeknevelés felelősség alól. - Itt meg már felröhögtem hangosan. Érzitek egy anyának akarják megmagyarázni, hogy az az ő gyermeke. Egy anyának. Agyrém. -
Christine lassan rá kell jöjjön, hogy a szesztilalom idejében ő, mint nő nem kérdőjelezheti meg a rendszert. És erre valószínűleg akkor jön rá, amikor bekerül egy diliházba, ahol azzal a feltétellel hajlandók elengedni, ha aláír egy nyilakozatot miszerint elismeri, hogy a fiú az ő gyermeke és tévedett amikor a rendőrséget megvádolta ezzel az orbitális baklövéssel.
Szerencsére azonban segítője is akad Christine-nek, Brieglieb tiszteletes személyében, akit John Malkovich alakít zseniálisan. Egy másik fiú vallomásából fény derül az igazságra és lassan össze áll a kép. Ekkor megkezdődik az akkori idők talán egyik legnagyobb tüntetése és ezzel egy időben tárgyalások hosszú sorozata.
A film legnagyobb mondanivalója azonban az, hogy soha ne adjuk fel az igazunkat még ha szenvednünk is kell, ne hátráljunk meg, hanem harcoljunk érte, mert egy csapatnyi rendőr, orvos és kitudja még hány ember sem képes azt elvenni tőlünk.
Utolsó kommentek