Gyurcsány lemond, vagyis lemondana. Ez volt a hétvége híre. Minden szalagcím erről szólt és szólni is fog még pár napig, ha a sejtéseim nem csalnak. A tv-ben szinte mindenhol elmezéseket lehetett látni, elemzők rágták a ceruzájukat és próbálták kitalálni, hogy vajh mi van a háttérben.
Már pedig ne mondja senki nekem azt, hogy ezt csak így kitalálta nekünk Magyarország böszméje, hogy ő most le mond és megvált minket ezzel. Nem-nem, itt valami nagyon nagy susmus van a háttérben. Túlságosan átlátszó azért, hogy úgy ánblokk az egész bagázs támogatta a döntésében és pártvezetőnek egy emberként megválasztották. A két dolog persze messze van egymástól, de ha egy kicsit visszakeresünk az emlékeinkben, akkor megtaláljuk azt a momentumot, amikor is Putyin hősként átadta a helyet Medvegyevnek, aki milyen meglepő a szövetségese neki. Azóta is ketten hajtják a tandemet karöltve, de persze a látszat megvan, Medvegyev a miniszterelnök, Putyin a kormányfő. A kormányfő pedig bábuként irányítja a kis miniszterelnökét.
Én gyanítom, hogy ez lesz majd itt is. Két hét múlva a Vezér büszkén bemutatja majd az új embert, aki kivihet minket majd a szarból és mindenki iszonyú boldog lesz. Aztán folytatódik minden nagyjából ugyanúgy tovább, ahogyan eddig is. Az utód se lesz sokkal jobb valószínűleg, hiszen a fű alól sunyiban úgyis még ferenctestvér fog itt uralkodni.
Egy valami talán javulhat és az a nemzetközi megítélésünk, ha sikerül valamit letegyünk az asztalra, az elbaltázott lépések után. És ami még javulhat az a möszöpö támogatottsága, így közeledve az (EP) választásokhoz. Az az egyetlen baj egyébként, hogy mindez kevés. Tényleg én nagyon örülök, hogy távozik a reformerünk, de ez édeskevés sajnos. Új politika, új emberek kellenek már ide végre. És könyörgöm, ne jöjjön már mindenki ezzel a minden párt szar, és senki sem jó dumával, mert ez már kibaszottul unalmas. Én megértem, mindenki elvan keseredve és mindenki elvesztette a hitét már a politikusokkal szemben, de az hogy mindegyiket egy kalap alá vesszük irgalmatlan nagy hülyeség. Főleg úgy, hogy nincs alternatíva. Ha lenne, nyilván nem itt tartanánk. Én nem azt mondom, hogy most az egyik vagy a másik oldal jobb lenne, de könyörgöm nézzük már meg, hogy ki van kormányon és ki van ellenzékben immáron 7 éve. 7 évvel ezelőtt senki nem gondolt arra, hogy basszameg itt hagyom ezt az országot, mert itt minden el van cseszve.
Ez a másik dolog, amit nagy butaságnak tartok egyébként. Persze világos, hogy mindenki itt hagyná a pöcegödröt, de ez önzőség. Ha már ide születtünk, itt élünk akkor próbáljunk meg már tenni is valamit. És ne csak a saját boldogulásunk miatt, hanem egy kicsikét legyünk már tekintettel a másik ~10 millió ember iránt is. Nem kell itt nagy tettekre gondolni, cseppekből áll össze a tenger is. Ha mindannyian tennénk valami kis dolgot, nem csak magunkért, akkor talán nem tartanánk ott, hogy a diákok ezrével hagyják el az országot a jobb életkörülmények reményében. Ami pedig a politikát illeti, ne álltassuk magunkat. Nincs alternatíva, adjunk egy esélyt másoknak is. Nem gondolom én se, hogy onnantól kolbászból lesz majd a kerítés és a nap le se fog menni, de én igenis látok reményt abban, hogy kimászhatunk ebből a szarból. Megküzdöttünk már annyi mindennel, törökkel, tatárral, nácival, orosszal és mégis itt vagyunk. Legyünk kicsit reménykedőbbek és ne dőljünk be a komédiának.
Utolsó kommentek