Igaz, hogy itt már egyszer közzé tettem ezt a verset ám most újra elővettem és még mindig tetszik, meg illik a hangulatomhoz is.

Tél közepén, esti ködben
Halovány lámpafényben
Egy árnyék suhan át,
Búsan követi gazdáját.
Járókelők nekimennek,
Nem találja önmagát.
Csak hús és vér, s
Egy meggyötört szív,
Mely egy valakiért dobog még.
De mit érsz ezzel, Zombi?
Érzésed nem tudja viszonozni.
Miért bújsz álarc mögé?
Nem vagy már az övé.
Azt hiszed ha elnyomod majd elhagy,
Ami azelőtt hajtott előre mint egy vad.
Csak játszod hogy már nem fáj,
De közben lelked kihalt táj.
Nem látszik már rajtad a heg,
De a tőr ott van benned.
Mindannyiszor felszakad a seb,
Ha szép emlékeid felidézed.
Így kell élj szívedben a karddal,
Leplezd továbbra is vidám arccal.
Élőholt vagy ezen a világon, de
van aki majd visszahoz a túlvilágról.
Jegyezd meg jól, Tudod te is magadtól:
Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
Hanem amit magadba hordozol, csendesen.


II.

Zombi nézz vissza,nézd meg mi volt,
Mielőtt te lettél a sétáló halott.
Benned él még a régi én,
Kiakar törni a rabságból emlékeid mélyén.
Fogva tart és leláncol,
Vigyorogva előtted táncol,
Szolgává tesz a más világon,
Ez a magány, a te új barátod.
Rajtad nevet, játszik véled,
A mélybe ránt ,hogy kínozzon téged.
De nézd meg te félholt,
Hogy ki volt egykor a barátod.
Ki vezetett a fény elé,
Nem a sötét cellák felé,
Hol erő és hit helyett,
A kín a fegyvered.
Ki mutatott célt amiért
érdemes volt küzdened
És nem az, hogy egyik napról a másikra
tengesd nyomorult életed.
Nincs más ennek véget kell vess,
Hogy újra ember lehess.
Használd éles fegyvered,
és oda szúrj, ahol egykor hevesen dobogott,
már csak darabjait találod ott,
a te vérző szíved.


III.

Mit ér az életed?
Játszik veled a képzelet,
Maszk mögött látod a helyzeted,
Hagyod, hogy megöljön téged.

Nem érted miért történik ez veled,
Álmodban éled az életed,
Éles tőr döfi át a szíved,
Egyre csak mélyebb lesz a sebed.

Míg végül kemény sziklává dermed,
Akkor hullajtod el utolsó könnyed,
Beteljesíted kegyetlen végzeted,
Mikor a guillotinra hajtod fejed.

Hagyod, hogy elhagyjon a véred,
Engeded, hogy a kaszás eljöjjön érted,
S magával vigyen oda téged,
Ahol véget ér élőholt léted.