Avagy, ha probléma vagy konfliktus van, akkor dugjuk a fejünket a homokba, törjük fel az aszfaltot és ássunk le annyira, hogy a fejünk be férjen és megoldódnak ezek a problémák, konfliktusok. Legalábbis sokan így képzelik ezt.
Tény, hogy előfordul olyan eset, amikor nem tudunk mást tenni, mint ezt. Nincs jobb opció. De ha csak ezt az lehetőséget ismerjük, ott nagy gáz van. Méghozzá belül, lélekben. A susmusolás és a szarkeverés se jó természetesen, de én szerintem a legtisztább az amikor a konfliktust a két, vagy több fél megbeszéli, tisztázza és onnantól lehet következtetéseket levonni és megtenni az ebből következő lépéseket. Rosszul látom én ezt?
Aztán a másik dolog, hogy léteznek a szótárainkban már olyan furcsa szavak, amiknek a jelentését sokszor tudjuk, sokszor nem, sokszor pedig nem ismerjük ezeket. Mutatnék pár ilyet.
- Empátia,
- Elfogadás,
- Tolerancia
Nagyjából most ezek jutottak eszembe, de sorolhatnám napestig szerintem. Elfogadás, na ez egy fontos dolog. Elfogadni a másikat és annak minden tulajdonságát (még azokat is ami számunkra nem szimpatikus) és minden hülyeségét, ez tesz minket emberré. Tolerancia.
A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt.
Ez szintén fontos úgy gondolom. Ha nem tudjuk tolerálni a másikat, akkor elvagyunk temetve lelkileg már.
A tolerancia három együtt érvényesülő kritériuma:
- konfliktustűrő képesség,
- a jogegyenlőség elfogadása,
- az erőszak elutasítása
Ebből hadd emeljem ki a konfliktustűrő képességet. Az megint egy olyan dolog, hogy ha van akkor már nem vagyunk menthetetlenek, ha viszont nincs akkor egy idő után elfordulnak tőlünk az emberek és magunkra maradhatunk. És, hogy mindezekre rájöjjünk nem kell sokat gondolkodni és nem kell hozzá diploma se.
Fogadjuk el! Toleráljuk! Az eredmény pedig, viszonzásul jönni fog.
Utolsó kommentek