Túl lépve pár nappal a második X-en kicsit elgondolkodtam, hogy mi is történt egy év alatt, úgy ahogy tavaly is megtettem ezt.
Azóta megint nagyon sok minden történt, sok új dolog, sok jó és persze rossz is. Volt öröm és bánat is, szerelem és szenvedés is. Volt olyan amit megbántam és ha lehetne, nem követném el újra; és volt olyan is amit viszont abszolút nem bántam meg azóta se, sőt.
Amit észrevettem, hogy kezdek egyre reálisabban gondolkodni, bár azért még megvan bennem a fiatalos, lendületes radikalizmus is. Most a születésnapom környékén rájöttem arra is, hogy nagyjából kik azok akiket tényleg barátomnak nevezhetek, még ha csak most is barátkoztunk össze az illetővel, és kik azok a bizonyos "érdekbarátok" akik irgalmatlanul jól tudnak szarni az ember fejére. Őket természetesen azóta átneveztem gondolatban (új cimkéket kaptak) és hasonlóképpen majd én is szarni fogok rájuk még hozzá magasról és pottyantós toalettből.
Ami még pozitívum talán, hogy a főiskola megkezdésével kezdtem el igazán élni mondhatni, addig is eljártam szórakozni, de most valahogy kinyíltak jobban a kapuk, vagy nem is igazán tudom mitől van ez, de örülük neki. A másik meg amire talán kicsit büszke vagyok, hogy amit tavaly kb ilyenkor kezdtem leadni a súlyomból az nem jött vissza, hanem most stagnálok azon a szinten, sőt még lehet ment lejjeb is. :]
A negatívumokra annyira nem térnék ki részletesen hiszen nagyjából leírogattam évközben azokat, ám hadd említsem meg azt, hogy még egy akkora hülyeséget nem fogok elkövetni, hogy ki kezdek egy 16 év alatti lánnyal. Abból úgy elég is volt egy időre.
Amivel pedig szeretném zárni most a soraimat az pedig az, hogy pár napja valami motoszkál bennem elég erőssen. A kisördögön kívül. És nem tudom még, hogy mi lehet az, keresem néha a helyem, de nem lelem. Valami, vagy valaki talán hiányzik. Nem tudom mi lehet, tényleg. Frei Tamás majd remélem kideríti, ha nekem nem sikerülne.
Altatónak pedig itt egy újból előkotort Placebo. It's a song the say goodbye...
Utolsó kommentek