Már-már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettek a kórházban engem, de nem. A mai nap munka közben kaptam egy hívást a kórházból miszerint holnap reggel jelenjek meg a BőrKlinikán a műtét miatt. Korábban már írtam, hogy miért szükségeses a beavatkozás, vezetek is róla egy kórházi naplót. Első és második fejezet erre.

Lassan kezdek a gondolathoz hozzá szokni, hogy most 1-2 napig be leszek zárva a kórházszagba, a sok köhögő, jajgató beteg közé; diétás "gyerekkórházi adag" ebéddel és pár korosodó, mogorva nővérrel. Jönnek majd az unalom hosszú órái, amit átvészelni egy jó könyv, egy rejtvényújság, vagy az én kis mp4 lejátszóm segít. Ezek nélkül szerintem én kikészülnék, be is készítek a biztonság kedvéért két könyvet is.

Lassan elkezdek bepakolászni holnap reggel meg irány a BőrKlinika. Lélekben azért veletek leszek. Remélem egész hétvégére nem marasztalnak és szombaton már hazajöhetek. Csak lennék már túl rajta. :]