Két napja is van már talán, hogy egy beszélgetés kapcsán szóba kerültek igen nagy és húsbavágó kérdések. Azt is lehetne mondani, hogy lekaptuk a polcról az "Élet Nagy Kérdései Lexikon" egyik kötetét és onnan szemezgettünk ki párat.

Előkerült például elsőként, hogy mi értelme annak a szenvedésnek, amit mi iskolábajárásnak hívunk. A nagy része úgyse marad meg, annak amit megtanítottak, akkor meg minek? Ott az általános iskola, ami abban korban nem csak játék, meg a középiskola a végén az érettségivel, ami persze utólag már nevetségesen egyszerű, de ha belegondolunk, ahhoz hogy nevetségesen egyszerű legyen, tenni is kell valamit. Majd jön a főiskola/egyetem ami már nem csak móka és kacagás. Persze elkezdődik a bulizós élet, de nem csak erről szól.

Hogy miről szól? Szerintem arról szól, hogy ezek a "szenvedések", ezek a küzdelmek az ábeli rengetegben, amiket bognyesőként kiállunk; ezek formálnak belőlünk embert. Felnőtt embert. Ezek tanítanak felelősségre minket. Ki kell álljuk ezeket talpon, akár hogy is próbál minket felborítani a háborgó szél. Az meg eshet, hogy elesünk közben. Hogy lehuppanunk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már el is nyelt minket a "Hitevesztettek Mocsara", amely olyan mély, hogy ha egy kavicsot akarunk beledobni, még egyszer bele kell mászni és újra beledobni, hogy az aljára érjen. Mi is elmerülhetünk, mint a kavics, vagy felállhatunk a padlóról és folytathatjuk a saját küzdelmünket. Felállni nehéz ez tény, de ha egyedül nem megy, biztos akad egy jó barát, aki az utolsó pillanatban dobja oda nekünk a kötelet. Mi pedig kimászunk.

A másik nagy kérdés, hogy miért érdemes végig küzdeni az életünk? Miért kell végig járjuk azt a bizonyos ábeli rengeteget, nyesve magunknak az utat? Én úgy látom, hogy van erre is válasz. Azért élünk és szenvedünk, hogy később meghaljunk. És mielőtt ez bekövetkezne, élünk és küzdünk az utódainkért is. Hiszen mindannyian többbet, jobbat, szebbet akarunk nekik adni, mint amit mi kaptunk. Ezért szállunk ki lassan a családi fészekből, és kezdjük megalapozni a mi saját fészkünket. Ezért tanulunk, dolgozunk, szenvedünk, ezért nyesünk mi utat. Nem csak magunkért, a gyermekeinkért.

Emszi filozolfálgat cimű műsorunkat látták.