Megkésve bár, de törve nem jöjjön akkor egy kis élménybeszámoló a 2008-as Sziget fesztiválról naponként. Képek majd esetleg késöbb.

Igazából egy regényt lehetne írni róla, de nem akarlak untatni titeket így dióhéjba megpróbálom billentyűzetre vetni.

-1. és 0. napon nem voltam, mivel ezekre a napokra nem szólt a hazamenős bérlet, sajnos. Az első nap meg volt a szokásos ismerkedés a hellyel és az újdonságokkal, a terep felmérése és persze beleugrás a hatalmas buliba. Ismerkedni sokat nem kellett mondjuk, mert már harmadszor voltam ott, így könnyen megtaláltam a számomra érdekes koncerteket, programokat. Elsőként az Anti Flag nevű brit bandát néztük meg Laci barátommal. Kellemes, könnyed, energikus showt csaptak. Igazi fesztiválzenét játszottak, amiből volt bőven ezúttal is. A stílusuk valahol a pop-punk környékén lelhető fel.

Majd egy ideig nem mozdultunk a Hammerworld sátor környékéről. Jött a Rómeó Vérzik, majd az én kedvenc magyar bandám, a Black-Out. Elég rövid műsort nyomtak sajnos, viszont annál zúzósabbat. Konkrétan trash-metalra emlékeztetett a zene, a hangosítás miatt. Voltak régi nagy slágerek és új szerzemények is a készülő új albumról. Következett a Road. A kedvenc számaimat hálistennek játszottak és jó bulit csaptak.

Ezután átmentünk Zeusszal a Jamie Winchester és Hrutka Róbertre. Meg kell, hogy mondjam bennük kellemesen csalódtam. Jamiet ismertem eddig is a Black-Out koncertekről, mint vendégzenész, de eddig fogalmam se volt, hogy ilyen jó zenét tud csinálni. Nagyon jó hangulatot teremtettek és valami hihetetlenül jól játszottak. És látszott, hogy élvezik is, ami ritkaság. Felcsendült egy U2 szám is és olyan nagy slágerek, mint a One of Us, vagy a It's Your Life.

A lágyabb ritmusok után ismét egy kis zúzás jött a Kalapács jóvoltából, majd egy kis elektronikus zene a Zagar and The Underground Divas-tól. Nem kell ugye mondjam, hogy a Wings of Love c. szám, amitől ismertek váltak volt az utolsó és ekkor volt a legnagyobb az őrjöngés. Ezután a Tribute sátornál ültünk le és amíg vártunk, hogy hajnalodjon, ittunk még egyet.

Összefoglalva az első nap jó kis bemelegítő volt az előttünk álló napokra. Jó volt ismét érezni azt a dolgot, amit csak Sziget-feelingnek szokás nevezni és amit nem lehet leírni, mert azt érezni kell és átélni.

Folyt. köv...