Már régóta terveztem Szegedre eljutni, de eddig sose jött össze valamiért. Tegnap azonban megvolt az apropó is, meg a társaság is. Meli és Andris akikkel egy szép délutánt töltöttünk el. (Melinek egyébként mégegyszer Boldog szülit, ásványvizet,  mákos-sajtos tésztát kívánok!)

A nap már nem úgy indult, ahogy kellett volna -ami egyébként nem rontotta az összképet- ugyanis országszerte zuhogott eső. Mire elkészültem hálistennek elállt, így kicsit nyugodtabban indultam el KöKire, hogy a Móra IC-vel elrobogjak Szegedig.

A vonaton kicsit meglepődtem az utasokon. Szinte minden második embernél laptop,mobil internet. Mellettem egy család talpig öltönybe még a kis gyerek is. Ezen elgondolkodtam mondjuk, hogy ha már megtehetik azt, hogy így kicsípik magukat egy szimpla utazásért akkor miért nem autóval mennek. Ezen kicsit még meditálgattam, aztán visszatértem a Halálsoron befejező kötetéhez.

Ekkor jött a meglepi. Kiskunfélegyháza előtt jött a kaller és mindenkinek elmondta, hogy egy kidőlt fa leszakította a felső vezetéket így határozatlan ideig itt fogunk állni. Na mondom fasza. És egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy hány órát kell majd vesztegelni ott. De szerencsére 45 perc késéssel végül is dokkoltunk Szegeden. Ahol már vártam engem a két fent említett jó madár, kipirosodott arccal (húha valami van a háttérben) valami 40ft-os bor után.

Nyakunkba vettük a várost, kaptam idegenvezetést, városnézést ahogy kell. Jó kocsmák, törzshely, egy két szobor. Aztán kimentünk a Tisza partra vizipipázni. Megvolt a beavatás is ahogy kell, két szipkával háromszor egymás után. Aztán láttam, hogy nagyon tetszik a dolog mindkettőjüknek. Főleg Meli drágának, aki pipázás közbe ráakart gyújtani. :D Andris meg azt mondta, hogy ő is beszerez magának egyet. Közben kattogtak a gépek, füstöltek a vakuk és készültek a sztárfotók. Nem volt ám cseppet se fura a járókelőknek, hogy három idióta ül a Tisza mellett egy pipázik, kettő meg fényképézi. :D

Miután vége lett a körnek, elindultunk be a városba McDögleszékhez kajálni. Természetesen a kis szülinapos csak krumplit evett mert vigyáz a vonalaira. (Nőők!!44) Én pedig egy Nagyravágyó menüt ettem. 1290-ért szerintem egész korrekt. Egy Big Maci, egy sajtburger, közepes krumplival meg üditővel és egy fagyi. Jellemző amúgy az is, hogy Szegedig kellett menjek, ahhoz hogy kipróbáljam ezt a menüt. Mert amúgy ritkán eszem mekdöncibe.

Miközben ettünk, ittunk nézegettük a járókelőket az utcán, figyeltük hogy pezseg az élet a sétáló utcában és vicces kaja neveket, meg feltéteket találtunk ki, mint: McCsíp - Magyaros menü, mellé szigorúan Mcgulyáskrém és Erős Pista. Ezután továbbálltunk és a következő megálló a 7-es megálló nevű nosztalgia villamos volt. Nagyon hangulatos kis hely, meg úgy az egész város. Szép. Itt megittunk egy gin-tonicot, amit mi Melivel ásványvíznek hívunk már időtlen idők óta. :P Közben meg figyeltük a népi ruhába bújt embereket akik nem sokkal azelőtt táncoltak egy téren, jó hangulatot teremtve ezzel.

Innen is tovább álltunk és beakartunk térni egy Cocktail bárba, ám zárva volt valamiért, így végül a Borpatikánál kötöttünk ki. Mentünk gyógyulni. Az se rossz hely, főleg azzal a sok borosüveggel a fejünk fölött. Itt a javaslatomra megittunk egy-egy egri medinát, természetesen Meli egészségére :P Aztán sajnos elérkezett a pillanat amikor vissza kellett indulnunk a pályaudvarra, hogy ne késsük el az utolsó vonatot. Készült még pár vicces kép ott is aztán Andrissal felszálltunk, Meli meg nem futott a vonat mellett, pedig azt mondta (örihari)

Kiskunfélegyházánál aztán megakadtunk és közölték velünk, hogy előreláthatólag 20 percet itt fogunk állni, mert be kell várni egy másik vonatot. Na a 20 percből lett egy óra. Szidtuk is rendesen a Mávot, hogy ezt hogy tudták ennyire elbaszni. Na aztán végül csak elindultunk, Andris Kecsón leszállt én pedig KöKiig beszélgettem egy sráccal aki félegyházán szólt hozzánk. Jó volt, mert legalább nem voltam egyedül és nem unatkoztam.

Végül éjfél előtt pár perccel érkeztünk meg így esélyem se volt arra, hogy buszt találjak, még éjszakait se. Így sajnos kikellett ugrasszam apámat az ágyból, mert gyalogolni meg nem akartam éjjel. Most pedig itt fekszem 2:40 perckor az ágyba a hátamat a falnak vetve és a laptopról írom meg ezt a kis beszámolót, mert nem vagyok álmos. 

Mindent összevetve egy kellemes nap volt ez, ha nem vesszük figyelembe a késéseket, meg az avval járó kellemetlenségeket. Megállapítható, hogy Szeged egy nyugodt, békés, szimpatikus város, tele élettel. Az Olimpia apropójára két helyen is láttunk kivetítőket az egyiknél háttal a képernyőnek közvetítették az eseményeket. Summa summárum én jól éreztem magam és remélem Meli és Andris is így van ezzel :) Az meg biztos, hogy ez volt az első, hogy Szegeden jártam, de nem az utolsó.