Stephen Kingnek már a második könyvét olvasom. Ez a Halálsoron, ami 6 kötetben jelent meg,majd később egybe is; valamint film is készült belőle, mint sok más King regényből.

A történet főhőse John Coffey, egy színes bőrű hajléktalan ember, akit a Cold Mountain fegyház E blokkjába börtönöznek be – a halált jelentő blokkba. Ez az a hely, amely otthont ad az Öreg Füstösnek, vagyis a villamosszéknek, és természetesen magának a halálsornak. Annak a folyosónak, amely a halált jelentő villamosszékhez vezet. Coffey-t megvádolják, majd bűnösnek találják a Detterick ikrek meggyilkolásában. A két halott kislányt karjaiban találták meg egy mezőn.

De a többi börtönlakó története is ez egyben: Arlen Bitterbuck-é, az indiáné, aki az első, akit a történet során kivégeznek; Eduard Delacroix-é, a kis franciáé és Billy Whartoné, aki az egyik legveszélyesebb börtönlakó, aki valaha Cold Mountainbe került. Megismerjük természetesen az őröket is, Paul Edgecombe-t, Brutus Howellt, Dean Stantont, Harry Terwilligert, és persze Percy Wetmore-t, aki a legalkalmatlanabb őr, akit az ember csak el tud képzelni. És van még egy roppant fontos szereplője a történetnek: Mr. Jingles, az egér, amely időről időre felbukkan az E blokkban.

John Coffey azonban valahogy különbözik a többi rabtól: fél a sötétben, az idő nagy részében könnyezik a szeme, és van egy képessége, amelyet használni tud, ha akar. Paul Edgecombe, az E blokk főőre nagyon hamar felismeri ezt. És abban is biztos, hogy nem Coffey ölte meg a két kislányt. Felsorakoztatja bizonyítékait, és meg szeretné győzni kollégáit is. De az ő és John Coffey ideje vészesen fogy...

Ma megnéztem a filmet is, ami egy az egybe a könyv menetén megy végig. A párbeszédek szinte szóról-szóra ugyanazok és a narrátor is idéz a könyvből. Nagyon jó film. Nem olyan, mint a Remény rabjai, de nagyon sok dologban hasonlít rá.