Szuper! Megint egy zombi film vérrel, vérrel és még több vérrel gondolhatná az ember. És az ember jól gondolja, mert ez ismét egy B-kategóriás, mindenkit lemészárolós, nagyon sokat vérzős, zombis tömegcikk; amiből már annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Valamiért azonban kicsit mégiscsak másabb ez, mint a klisé többi darabjai. Talán azért, mert ezúttal náci zombikról van szó a filmben és nem csak egyszerű sírból kimászó félholtakról, akik embereket szabdalnak szét darabokra pusztán perverz szórakozásból.

Ettől függetlenül a többi klisé miatt ez továbbra is csak egy B-kategóriás tömegfilm. Kezdjük mindjárt az elején. A főszereplők norvég orvostanhallgató fiatalok, akik a húsvéti szünetben elmennek a hegyekbe egy kicsit lazulni és kipihenni a sok bulit, lógást na és persze a tanórákat. Fiatalok, vakációznak a hegyekben, kicsit sem klisés, nemde? :)

Ekkor jön a képbe egy idősebb pasas, aki kicsit bunkó ezért elég szkeptikusak a fiataljaink, amikor végighallgatják a hapsi meséjét.

A sztori nagyjából annyi, hogy a második világháború idején pont itt a hegyek közt állomásozott egy náci ezred, amely a helyi lakosokat mészárolgatta és elvette tőlük az arany és ezüst ékszereket és sok minden mást is. A helyiek ezt megelégelték és kegyetlenül lemészárolták a nácikat és visszavették az aranyat. Úgy néz ki azonban, hogy a náciknak ez nem volt elég és zombiként visszatértek, hogy visszaszerezzék azt, amit először is elloptak. És addig nem nyugszanak a mi kis véresszájú emberszabdalóink, amíg az összest vissza nem szerezték.

Mit ad Isten, abban a házban is akad ebből az aranyból, ahol a fiataljaink megszálltak. El is indul a kergetőzés ember és zombi közt. Fröcsög a vér mindenfelé, sikolyok és rémisztő zene teszi még hátborzongatóbbá a filmet. Azok pedig, akik túlélték a zombiattack-ot felveszik a kesztyűt és szembe mennek a szörnyekkel. Ez az a rész, amikor sokan inkább elkapcsolnak, mert nem bírják, vagy el sem jutnak idáig, mert nem bírják a vért, vagy az ilyen filmeket; én pedig eközben vígan eszegetve és sírvaröhögéstől már fulladozva nézem, ahogy a srácok láncfűrésszel, sarló-kalapáccsal, kardokkal és rambo késekkel kaszabolják a vérszomjas félholt nácikat.

Meglehet, hogy én vagyok elmebeteg és az ingerküszöböm már a Mount-Everest környékén jár, de egyszerűen rajongok ezekért a filmekért, mert annyira nevetségesek. Igen, nevetségesek, mert annyira próbálják az emberre a frászt hozni, hogy átesnek egy határon és onnantól már nem félelmetes, hanem vicces a film. Aki hasonló kvalitásokkal rendelkezik az ilyen filmekkel kapcsolatban, annak nagyon tudom ajánlani. A sírvaröhögés garantált!