Ha nem hiszel a nótába, szívedbe tekints. Van benne valami, ha belegondolunk. Persze ez csak vicc, nem szeretheti mindenki a nótákat. Én viszont nagyon is szeretem ezt a stílust (is). Ez is egy nagyon jó példája annak, hogy mennyire elborult és már-már perverzitásba menően vegyes a zenei ízlésvilágom, és ahogy telnek az évek ez a zeneispektrum egyre jobban szélesedik, ahelyett hogy beszűkülne egy ponton.

Természetesen a rockzene, mint olyan marad az elsőszámú és meghatározó, de annak viszont minden ismert és sokak által ismeretlen ága jöhet. Egészen az igényes punktól a nemzeti érzelmű hungarista dalokig, a dallamos táncolós rock&roll-tól a feszes, gitártépő, hörgő és sikító metalcore-ig. Jöhet szinte bármi, persze van olyan amit az én gyomrom se fogad be.

Ott van még a 90-es évek és úgy ánblokk a régi disco zenéért való imádatom, vagy a tavalyi szigetes PASO koncert után megkedvelt ska és reagge is, na meg a veretős, szakítós drum and bass. És nem hagyhatom ki az igényes rap, hip-hop vonalat se, ami az utóbbi hetekben reneszánszát éli nálam. Ergo, sok Ganxsta, Sub Bass Monster, Belga, Anonim MC, vagy épp FankaDeli pörög a lejátszómban.

A klasszikus zenéért különösebben nem vagyok oda, de nem is ódzkódom tőle, szeretem viszont még a jazzt és az ír valamint indián népzenét is. Még leírni is sok ezeket... :]

Most azonban essen szó akkor a magyar és székely népzenéről, nótákról. Nem lehet őket nem szeretni egyszerűen. Ehhez mondjuk az is kell, hogy nem Lajcsi meg a Fási mulató kell jelentse ezt a stílust az embernek; hanem az a történet mondjuk, hogy egy tábortűz mellett milyen jókat lehet énekelni,pl. a Százados úr sej-haj kezdetű nótát. Meg nem árt az sem hozzá, hogy részt vegyen az ember egy-két igazi székely lagzin. Onnantól szerintem garantált a szerelem. Nincs az az Isten, hogy ne szeretné meg az ember a szórakozásnak ennek a formáját. Persze lehet, hogy csak én vagyok nagyon elfogult. 

Miért is ne lennék? Amikor eszembe jutnak azok a lagzik és nótázások amiken részt vehettem. Azok az összejövetelek, amikor a családdal, vagy a barátokkal este egy kicsit már pityókásan rázendítettünk, hogy ez a nóta-nóta-nóta-nóta körbejár, ez a nóta-nóta-nóta-nóta mindenkire rátalál, háromszor kilenc huszonhét, halljuk a Kis Pistáét. És akkor elkezdődik a játék, mindenkinek elkell kezdeni a saját nótáját, s azt a többiekkel együtt eldanolni. Mire aztán körbe ér a játék, addigra eszünkbe jut, hogy mi lehetne a következő és lehet folytatni egészen hajnalig.

És most jön egy nagy titok, amit még apám anekdótált egy ilyen esemény alkalmával: Az igazi székely ember arról híres, hogy 24 órán keresztül tud nótázni megállás nélkül. Erős túlzással persze, de abszolút van benne ráció. Nekünk ez még nem jött össze, s mondta is apum, hogy csak műszékelyek vagyunk és nevetett. :]

Az is egy érdekes dolog volt, hogy két éve egy családi szülinapozás alkalmával, amikor is a hetvenéves nagyapámat ünnepeltük, spontán kialakult ez a hajnalig nótázzunk c. műsor és hát én is serényen részt vettem benne. Egy a család közeli barát pedig teljesen megvolt rökönyödve, hogy én honnan tudok ennyi nótát, mint a nagyok. Erre a nagybátyám viccesen és a székely humorát elő véve csak annyit mondott, hogy nyitva volt a fülem. És nem mondott hülyeséget. Valóban ez a magyarázata, egészen pendelyes korom óta érdeklődéssel figyeltem, ahogyan mulatnak a nagyobbak és az évek, ahogy teltek ragadt rám ebből, mint a mocsok, meg az is lehet, hogy benne van a vérembe. :]

Már csak egy dolog van, amit el kéne tanuljak a nagyobbaktól és az pedig a tánc. Mert ha már nótázás és mulatás, akkor ott van ám ereszd el a hajamat is. Én pedig mivel sajnos a flaszter nevelt fel, nem tudom zsigerből úgy ropni, mint a nagyobbak pedig nagyon szeretném. És már korábban elhatároztam, hogy ha netalán-tán lesz valaki olyan hülye, hogy beköti azt az elmebeteg fejemet, akkor a lagzira megtanulok pár ilyen táncot és megmutatom az ittenieknek, hogy hogyan mulat a székely. :]

Most pedig akkor jöjjön pár általam kedvelt nóta szövege a sok közül, a teljesség igénye nélkül:

A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.

Üldöz a sors évek hosszán át
Üldöz engem a természet, mint vándor madárt
Ó te szépséges Hargita
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet
Haza mennék de nem lehet
Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.

Ettől mindig könnybe lábad a szemem, mert az jut eszembe, akinek a kedvenc száma volt és ő már sajnos nincs közöttünk.

Hargitai fecskemadár hosszú útra készül
Nem hagyja el piciny fészkét könny hullatás nélkül
Én is, én is úgy el mennék messzi tájra
Csak szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.

Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes
Szomorú a székely sorsa messze idegenbe
Varjú sereg lepte be az egész tájat
Odahaza gyász borít be minden székely házat.

Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!

Ettől szintén, nem ecsetelem miért, egyértelmű

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvem az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.

Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sipját, és belefúj
Oly szépen szól harci sipja,
A századot harcra hivja.

A marosmenti fenyves erdő aljába
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szuerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A marosmenti fenyves erdők aljába?

A marosmenti fenyves erdő aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
A marosmenti fenyves erdő aljában.

Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája behallik a tanyába.

Köszönöm, hogy végigolvastad.