Alig, hogy megjelent idén a hó kis hazánkban, rögtön oda is pakolt neki és 3 óra alatt 10 centinél is több volt. Ez önmagában nem is lenne baj, én imádom ha havazik, de mint sok éve fővárosban lakó állampolgár megutáltam az utána járó latyak, trutymó, sár és egyebek miatt. Épp ma találtam ki azt, hogy a legjobb az lenne ha Karácsony környékén hullana egy ilyen adag, mint ma, meg is maradna, majd amikor ki havaztuk magunkat hirtelen szublimálna és megkímélne minket a latyaktól. Ami még megutáltatta velem a havat, az a közlekedés. Vegyük pl a mai napot. Tudta mindenki, hogy jön a hó és lesz nem is kevés, ennek ellenére mindenkit úgy ért az egész, mintha sosem láttunk volna még havat.

És akkor jöjjön az amiért imádom a havazást. Lehet például olyat csinálni, hogy elkapod a csaj/pasi kezét, felöltöztök jól és kiráncigálod egy sétára. Odakint szakad a hó, ti meg szép komótosan sétáltok kézenfogva, nézitek az eget meg néha egymást. Megálltok hógolyózni, nevetgéltek, megfürdetitek egymást, kergetőztök, angyalkát csináltok, csókoloztok. Aztán még sétáltok kicsit és gyönyörködtök ebben a csodában. Amikor már a hideg átjárta minden porcikátokat és forró csókok nem hatnak már, hazamentek a meleg lakásba és bebújtok egy takaró alá, összebújva.

Hát valami ilyesmire vágyom most én is.