Amikor beültem erre a filmre, akkor azt hittem, hogy megint egy tucat popcorn törmeléket fogok látni, amiből ömleni fog a nyál és tele lesz a szokásos romantikus klisékkel happy enddel a végén, ami alapvetően nem baj, mert néha ilyen is kell az embernek, még ha férfi is; de amikor az ember már a századikat nézi meg, akkor nem vágyik annyira a százegyedikre; de nem így történt hálistennek.
Azt kell, hogy mondjam, hogy abszolút pozitív csalódás volt a mozi. Végigröhögtem szinte, annyi poént raktak bele. Előfordult az is, hogy a székből majdnem kiestem. A poénok persze nem B-kategóriásak voltak, amin az ember már csak elmosolyodik, hanem rendesen odavágós, sírvaröhögősek lettek.
A történet annyi dióhéjban, hogy van nekünk egy bezárkózó és a saját törvényei szerint élő női főszereplőnk, aki a randira is úgy megy, hogy a partnere valamilyen adatlapját (talán facebook) letölti és magával viszi, ezzel is előre felkészülve és megölve a normális ismerkedés menetét. Majd ismét csak a saját törvényei, elképzelései és kialakult világképe alapján elriasztja maga mellől a partner jelöltjét és egyedül érve haza szomorúan azon gondolkodik, hogy már megint mit rontott el.
És akkor ezen a ponton jön a képbe a másik főszereplő a pasi szemmel is jópasi Mike (Gerard Buttler), aki a szerepében egy provokatív macsót játszik és a tv-ben egy betelefonálós műsort vezet, A csúf igazság címmel. A maga szabadszájú stílusában próbál segíteni és tanácsot adni a betelefonálóknak.
Az, hogy a kettejük szála, hol és hogyan fut össze azt már inkább nézzétek meg ti is, érdemes! ;)
Elöljáróban annyit, hogy csúf, de nagy igazságok vannak benne mind a férfiak, mind a nők szemszögéből, ezekből még akár tanulni is lehet, ha eddig kimaradtak volna ezek a leckék.
Utolsó kommentek