Tegnap hazafelé egy elég érdekes esetet láttam a metrón, ami elgondolkodtatott kicsit. Hazafelé végig ezen gondolkodtam szinte, aztán még itthon is.

Szóval riszpekt, azaz tisztelet. Na az egyre jobban kezd eltűnni, ha a fiatalság-felnőttek szemszögből nézzük. Nem úgy, mint régen amikor még a szülőket is magázták a gyerekek és tisztelettudóak voltak velük, meg a náluk idősebbekkel is valamilyen szinten, nem is beszélve a tanáraikról. Az én anyum is például még mindig magázza a nagyszüleimet, mert úgy nőtt fel és már nem is esne jól másképp. Mi a tesómmal persze már nem, mert más szelek fújnak, de a tiszteletet megadjuk természetesen.

Ez az egész pedig onnan jutott eszembe, hogy mint említettem fentebb, szem és fültanúja voltam egy érdekes esetnek, ami jól példázza azt amiről most próbálok itt beszélni. A két résztvevő egy anyuka és a körülbelül 10 év körüli kislánya. Felszálltak a Népligetnél és már kiabáltak egymással, ami egy metrószerelvény belsejében már elég kínos tud lenni a többi utazónak. Nem is figyeltem igazából rájuk csak egyszer megütötte a fülemet egy elcsípett mondat a kislánytól: "Rohadj meg, te picsa!"

Na itt volt az amikor dobtam egy wtf fejet és körbenéztem, hogy mindenkinél ez-e a reakció, aztán megvakartam a hallójáratomat is, hogy jól hallottam-e. Jól hallottam, mint kiderült mert a kislány megismételte az előbbit.

Utána így elgondolkodtam, hogy mi lenne ha én játszanám ezt el az anyámmal, hát minimum lerepülne a fejem; vagy ha velem játszaná el az én gyerekem. Én biztos olyan sallert adnék neki, hogy a fal adja a másikat a fogait pedig lenyelné. Az anyuka azonban ehelyett a kislánya szintjén válaszolt. Hadd ne írjam le, hogy miképpen. Teljesen ledöbbentem akkor, de ahogy néztem kb. mindenki az utasok közül.

És akkor eszembe jutott az, amiről már írtam. Az egymást közti tiszteletadás, egy fiatal és egy pár évvel idősebb között, legyen ez akár az életben, vagy online. Az idősekről meg már nem is beszélve. Én igazából nem vagyok prűd és elég szabadszájú vagyok újabban, de azért azt tudom, hogy kivel meddig lehet elmenni ilyen téren. Viszont azt látom, hogy bár nem vagyok egyedül, mintha kisebbségben lennék.