Engedjétek meg, hogy ezzel a kis bejegyzéssel mély tiszteletem és őszinte csodálatom fejezzem ki a Magyar Honvédség Székely Hadosztályának.
1944 augusztus 26-án ez a bátor hadosztály kényszerítette megtorpanásra a szovjet csapatokat az előrenyomulásban és később derekasan helytállt amíg tudott az átállt román seregekkel szemben is. Az Úz-völgyében az offenzíva aztán elég egyoldalú lett, köszönhetően a túlerőnek. Sokan haltak hősi halált Magyarországért, akik pedig még mindig élnek évente ezen a napon összejönnek egy kis közös múltidézésre, nosztalgiázásra. Idén a 65-ik évfordulóján ennek a napnak megemlékezést tartottak a veteránjaink.
"Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés" — emlékezett rövid köszöntőjében dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese.
...
Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd (közülük immár egy sem él) emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt. (forrás: szentkoronaradio.com, erdely.ma)
Emlékezzünk tehát ezekre a hősi hallottakra, akik értünk áldozták fel magukat a harctéren és legalább egy perces néma csenddel áldozzunk előttük.
Utolsó kommentek